Én és Liam követtük az idegen fiút annak reményében, hogy végre megtaláljuk a keresett személyt. Egészen a park bejáratáig mentünk ahol várt minket egy szürke Suzuki.
Olyan érzésem támadt, mintha szörnyű hibát követtünk volna el.
- Ugye most nem az a rész jönn, hogy elrabolnak? Súgta nekem Liam.
A fiú felnevetett.
- Ez nem egy gagyi akciófilm. Az nem elrablás, ha önszántatokbol jöttök velem. Azért ezt vegyétek fel.
Egy csillogó fém bilincset dobott oda nekem.
- Már megbocsáss, de ezt mégis miért?
- Csak a látszat kedvéért.
Ettől többet nem mondot. Kénytelen kelletlen összebilincseltem magam Liammel.

Már egy órája utaztunk. A Suzuki olyan helyeken járt már amiket sose láttunk még. Már régen Waimanalon kívül jártunk.
- Hol a picsában vagyunk?
- Nem tudom, de egyfolytában kavarog a gyomrom.
- Én is ideges vagyok, de azért örülök, hogy nem egyedül kerültem ebbe a helyzetbe.
- Melleted én is nagyobb biztonságban érzem magam.
Az "elrablónk" hátraszólt.
- Hé, gerlepár! Megérkeztünk.
Végre kiszálhattunk az autóbol. Valahol a dzsungel közepén voltunk. Egy rémisztő, hatalmas épülettel álltunk szemben amit egy szöges kerités vett körbe. A kapu felett egy tábla állt.
"Paku Mono Börtön"
Teljesen berezeltem. El se hiszem, hogy be fogunk menni egy ilyen helyre.
- Hé, csak azt ne mond, hogy A.B odabent van.
- Pedig de.
Menet közben egyre csak azon járt az agyam, hogy mi dolgunk nekünk egy elitélttel. Talán meg kell szöktetnünk?

Odabent a Földi pokol egy darabkája tárult fel elénk. A sötét folyosók teli voltak ketrecekkel. Még a falban és a mennyezeten is volt belőlük. Az épület visszhangzot az ordibálásokkal.
- Kínzások, dugások és viták. Itt ez a megszokott.
Liam megszoritotta a kezemet, és nem is hibáztatom érte. Remélem nem kell sok időt eltöltenünk itt.
Öt perc után elértük a B szektort. Ez a hely egy tágas terem tele ketrecekkel. A kijárat azonnal becsukodott mögöttünk.
- Mi ez az egész?
- Nem egyértelmű? Ez a ti kivégző helyetek.
Ez a fordulat hirtelen ért minket. Ami ezután jött arra nem voltunk felkészülve. A teremben izgatott zsivaly támadt.
- KUSS LEGYEN!! Ide figyeljetek elitélt patkányok! Aki megöli ezt a kettőt azt élve kijuttatom!
Ököllel beverte a tűzriasztót. Felülről záporozott a víz, a ketrecek pedig kinyíltak.
- Fenébe! Éreztem, hogy valami csapda az egész!
A rabok őrült szörnyetegek módjára rontottak ránk. Kénytelen voltam a bal kezemet használni a harchoz. Amilyen gyorsan csak tudtam lövöldöztem a tűzgolyókat. Sajnos az eső valamennyit gyengitett a lángjaimon.
- A rohadt életbe!! -Szitkozódott Liam - A víz miatt nem tudom létrehozni a tűzjobbot!
Muszáj volt a lábait bevonni tűzzel. Miközben harcoltam megpróbáltam a bilincset elégetni de nem ment.
- Felesleges! Az a bilincs nem fog egykönnyen elengedni titeket.
- Ez esetben...
Felfelé lőttem, és sikeresen felrobbantottam a feletünk lévő riasztókat.
- Köszi, Shawn.
A lángkalibur végre elő került Li kezében. Így már könnyen legyőztünk mindenkit.

- Shawn és Liam, gratulálok. Ez egy szép csata volt. De még nincs vége.
Liamnek már ki volt a töke.
-  Te szemét! Mit akarsz még tőlünk?
- Látjátok ott azt az ajtót?
Mutatott a terem nyugati oldala felé.
- Ha hiszitek, ha nem a túloldalt maga Nero van.
Megnyomott egy távírányitót és a bilincs elengedte a kezeinket. Aztán a zsebébe nyúlt és eldobott egy kulcsot.
- Az ott az ajtó kulcsa. Innentől ez egy verseny. Tudom jól,  hogy mindketten utáljátok Nerot.
Nem akartam elhinni ezt az egészet.
Végre egy esély a bosszúra!
- Persze, jó kis kamu. Ez ránk nem hat, ugye Shawn? Shawn??
Újra felidéztem annak a szörnyű napnak az emlékeit. Képtelen voltam fékezni magam. Haraggal a szívemben futottam a kulcs felé. Liam utánam eredt és letaglózott. Hihetetlen, de a lábaival és a fél kezével le tudott fogni.
- Eressz el!
- Nem, amíg nem térsz észhez! Nem jöttél még rá, hogy ez az egész csak egy teszt? Egyébként is te mondtad nekem hogy, a csapatban nincs helye az önzőségnek.
Barátom szavai elérték céljukat. Nem kellett már többé az a kulcs. Az egész csak arra volt, hogy összeugrasson minket.
A srác aki idehozott kettőnket elégedetnek tünt. Zsebre dugott kézzel mosolygott.

- Rendben, átmentetek a vizsgámon.
- Látod? Mondtam, hogy csak felmért minket.
- A köztetek lévő csapatmunkára voltam kíváncsi, illetve arra, hogy mennyire vagytok erősek.
- És mire jutottál?
- Mindkettőtöknek van még mit tanulnia, de egyáltalán nem reménytelen a helyzet.
- Akkor most már elvezethetnél minket A.B-hez.
A fiú kuncogott.
- Hisz már láttad. Most is itt van épp...
- Te? Te lennél az?
- Bingo. Örülök a találkozásnak, a nevem Andrew Biersack.
Mindketten kezet fogtunk Andyvel.
- És akkor te ki is vagy pontosan? Mármint...
- Értem a kérdésed Liam. Én vagyok a főnök helyettes. Ha Ryan esetleg meghalna, nekem kéne átvennem a helyét. Eddig mindenki elől titokban tartott, ám megkértem, hogy küldje el hozzám a legerősebb harcosait.

Most már legalább a kirakós összeállt a fejemben. Ahogy végignéztem a megégett tetemeken szomorúság fogott el.
- Ne aggódj, Shawn.  Ezek itt mind életfogytiglanra voltak ítélve.  Az ajtó mögött se Nero áll, csak az egyik talpnyalója!!
Az ajtó felrobbant, és egy nem várt alak bukkant fel.

Csak nem...??
Next 67[32.] Látogató