61.[26.] Luminier part 6, Szobafogság

A tengeri jósdában, az indulás előtt:

- Ki megyek a mosdóba. Mindjárt jövök. Mondtam Niának.
Miközben odamentem a gondolataim csak is a hercegem körül forogtak.
- Kicsim biztos nagyon kész van, hogy nem tud elérni. Szerencsére ott vannak a fiúk vele. Már alig várom, hogy újra együtt lehessünk.
Már majdnem elértem a mosdót, de egy nem várt barátba botlottam.
- Hé, Luke!
- Ash? Te meg hogyhogy itt vagy?
Kezet akartam fogni vele, de nem viszonozta. Iris is vele volt, nem tünt túl boldognak.
- Ha te itt vagy, akkor biztos a többiek is itt vannak valahol. Mikor jöttetek?
- Csak ketten vagyunk itt. Ma reggel jöttünk. Láttam az edzésedet és tudok az új erődröl is. Nyiss nekem egy portált ami vissza visz a Földi világba.
- Mi van? De miért?
Ezután Iris szépen elmesélt mindent arról a naprol amikor a medúza felbukkant. Csendben végig hallgattam.
- Most, hogy már tudsz mindent vigyél vissza a Földre.
- Azt lesheted!
Fortyogtam a dühtől.
- Csak is Calum miatt jöttem ide, de már nem megyek vissza hozzátok. Felesleges itt maradnom.
- Kussolj! Van róla fogalmad mekkora fájdalmat okoztál neki?!
- És neked van róla fogalmad milyen érzés volt, hogy a kisujját se mozditotta értem?! Egy ilyen ember nekem ne legyen a kapitányom, de még a barátom se! És most nyiss nekem egy k#rva portált, vagy megtapasztalhatod a villámló haragomat.
Ökölbe zárt keze körül cikkáztak a villámok. Biztos ez az új képessége.
- Meglehet, hogy Cal hibázott, de te is megbuktál barátságbol. Egy barát MINDIG megbocsájt, és SOSE hagy magadra. Erre te lecseszted és ott hagytad a tenger közepén. Hidd el, hogy segiteni akart neked, csak nem tudott.
- Mert egy gyáva f#sz! Gyerünk vigyél vissza a Földre, azonnal! Nem vagyok kíváncsi a süketeléseidre.
- Nem. Itt maradsz ahol vagy.
Ash megragadta a felsőm nyakát, és egy megrázó ütéssel betörte az orromat.
- Jézusom! Meg őrültél, Ash? Ő a barátod.
- Calum barátai, az én ellenségeim.
Nagy nehezen sikerült föl kellnem a kőröl. Az orromból dölt a vér.
- Szóval ezt érdemlem?
- Miröl beszélsz?
- Ezt érdemeljük, miután én és Calum megmentettünk téged? Emlékszel még arra a napra mikor megcsókoltalak? Sírtál örömödben, hogy megszabadultál az ifrittöl.
Ashton nem mondott semmit, én viszont csak most kezdtem belejönni.
- Ha Calum nem fékezi meg Liamet mostanra már biztos halot lennél. Na és mi lenne akkor, ha teljesiteném az akaratodat? Mihez kezdenél egymagad a Földön?
Közelebb mentem, hogy egyenest a szemébe mondhassam.
- Ash, neked nincsen családod akik haza várnának. Vagy esetleg vissza mennél Maxhez? De tudod jól, hogy őt már nem érdekled. Az is lehet, hogy már halott, pont úgy mint a családod akikkel te magad végeztél. De neked nem volt ennyi elég, és most megpróbálod a második családodat is eltaszitani magadtól.
- A...második családom?
- Igen, Ash. Én, Calum és Michael nem csak a barátaid vagyunk de a testvéreid is.
Ash emésztette a hallottakat. Az igazság lassan, de kegyetlenül a szívébe döfött.
- Istenem... Mit csinálok én?
Térdre rogyott,majd sírva fakadt.
- Mi a fenét csinálok én azokkal akik szeretnek?
Magamhoz öleltem a fiút.
- Most már minden rendbe lesz.
Miután lenyugodott csináltam egy féreglyukat.
- Tudod nem csak az ismert dimenziókhoz (Föld, El Dorado stb)tudok kapukat nyitni. Létre tudok hozni saját, kis szobákat. Magyarul ez egy olyan világ ami csak egy szobábol áll. Így olyan mintha zsebre tennélek.
- Azt szeretnéd, hogy bemenjek?
- Igen, és ha szorult a helyzet előhívlak.
- Rossz fiú voltam, rámfér egy szobafogság.

Luminier várában:

- Hahahahaha.
- Mi olyan vicces?
- Hé, kíváncsiak vagytok az angolnámra?
- Senki nem kíváncsi a farkadra. Ezzel nem tudod kimenteni magad.
- Ó,dehogynem. Ash, téged választalak!
A fejem fölött keletkezett egy féreglyuk amiböl barátom kiugrott.
A katonák rémülten hátráltak.
- Zeusz nyílai!
Mind egy szálig szénné égtek.
Nem sokáig ünnepelhettünk, mert Vapor király belépett a trónterembe.

A király felbukkant! Ketten elegek lesznek a legyőzésére?
Next: 62.[27.] Luminier part 7, Lain

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top