Arzaylea behívott a szobájába. Odabent jó nagy rumli volt. Az asztal közepén egy méretes üst foglalta a helyet, körülötte pedig sok-sok növény és főzet. Mivel szabad szék nem volt -teli pakolta könyvekkel őket- ezért leültünk az ágy szélére.
- Szóval ki az a Tintin?
- Az anyukám, Lamantin. Hiszed vagy sem régen még egy nagyon csinos hölgy volt. Az a tragédia viszont mindent megváltoztatott.
- Tragédia?
- Annak idején még én és anya Luminierben laktunk. Akkor még a sellők és a cápák békésen élhettek együtt. Egy Vapor nevű cápa kinézte magának és egy hét múlva már jártak is.
- Hisz ez nagyszerű.
- Igen annak tünt, de később kiderült, hogy Vapor a szó szoros értelmében nem normális. Anya szakitott vele. A cápa ezután kijelentette, hogy minden sellőt utál, és másnap egy egész sereg cápával elfoglalta a királyság fővárosát. Mi sikeresen elmenekültünk. Anya azóta is csak magát okolja a sellők hanyatlásáért. Azóta éjjel-nappal a konyhában van és csak eszik bánatában.
- Oh, istenem....
- De én hiszek bennetek, hogy sikerül vissza venni Luminiert a cápáktól. Ezért is fontos, hogy Luke minél többet edzhessen.
- Mindent meg fogunk tenni. Igérem.

*******

Az elmúlt napokat jóformán edzéssel töltöttem. Néha még alvás helyet is csak csináltam a fekvőtámaszokat. Holnap lesz az ötödik napja, hogy itt vagyunk és még mindig semmi.
- Ha ez így megy tovább senkit se tudok majd megvédeni.
Előre lenditettem a kezemet, de természetesen nem jött vízsugár. Lépteket hallottam. Nia volt az.
- Luke te még edzel? Éjjel egy van már!
- Micsoda? Akkor még kevesebb időm van mint gondoltam.
- Ma se tervezel aludni?
- Szoktam aludni.
- Igen, szoktál. Három órákat!
- Hagyjál már Nia! Erő nélkül nem tudom majd megmenteni a bátyádat!
A lány szó nélkül magamra hagyott.
Elkezdtem körbe futkározni. Tíz kör után éreztem, hogy szédelgek. Elájultam.

Arzaylea ágyában ébredtem fel.
- Hány óra van?
- Reggel 9.
- A picsába! Mennyi időm van még?
- Két óra hossza.
Azonnal vissza mentem a csarnokba.
Edzés közben eszembe jutott, hogy a családomrol álmodtam.
- Vajon jól vannak?
Behunytam a szemem, és csak is rájuk gondoltam, miközben a kezemet a szokásos harci állásba helyeztem. Egy gigászi energia hullám rázta meg a testemet.
- Hát ez meg?
Egy féreglyuk lebegett elöttem. Minden bizonnyal én csinálhattam. Kicsit félve ugyan, de beléptem. Csodák csodájára a szobámban találtam magamat.
- Ez nem El Dorado. Ez itt a Föld. Képes vagyok a dimenziókon keresztül utazni?
A hatalmas felfedezés után újult erővel vágtam bele.

*******

Délben már készen álltunk magunk mögött hagyni a jósdát. Luke olyan vidám volt mint egy kisgyerek. Egyfolytában a dimenzionális erejéröl beszélt. A bájital hatása is elmúlt.
- Caloo biztosan aggódhat már értem. Bárcsak itt lenne Horus. Akkor legalább tudnék vele beszélgetni.
Szörnyű lelkiismeret furdalásom volt. Tudtam, hogy ha elmondom az igazat ki fog borulni.
- Régóta távol van már. Talán megette egy cápa.
- Ez nem vicces.
- Tudom.
- Ki megyek a mosdóba. Mindjárt jövök.
Nos a mindjártbol lett vagy fél óra hossza. Mikor vissza ért duplán meglepődtem. Egyrészt az orrábol csöpögött a vér, plusz vele volt egy idegen, fekete hajú lány.
- Veled meg mi történt? És mégis ki ez a csaj?
Lucas egyik kérdésemre se válaszolt. Nem volt valami jó kedve.
- Indulunk, még hozzá most azonnal.

Mégis mi történt ez alatt a fél óra alatt?
Next: 59.[24.] Luminier part4, Niall