Már reggel volt mikor felébredtem. Éreztem, hogy valami nedves ér hozzá az arcomhoz.
- Koda? Te mit keresel itt?
A Husky boldognak látszott, sebesen csóválta a farkát.
- Úgy nézz ki mint Aurora. Szólalt meg a fejemben Mulac.
- Aurora?
- Mikor még éltem, kb 500 éve, egy Aurora nevű Husky volt a trónőrző kutyám. Minden Valkűr királynak volt egy Huskyja aki védte a trónt amíg távol volt.
- Huu ez nagyon cool. Most, hogy mondod, mikor először találkoztunk érzett valamit a mellkasomban. Szerintem Koda, Aurora egyik leszármazottja ezért volt olyan izgatott.
Szerencsére nem kellett sokat bolyonganom, hogy vissza találjak Hóapó kunyhójához. Timothy még aludt ezért a kezemben vittem. Az öreg odakint lapátolta a havat.
- Hahóóó apó!!
- Calum ez szar poén volt...
- Te meg még ilyet se tudnál szóval csitt.
Apó úgy nézett rám mint egy kísértetre.
- Hát mégis életben vagy?
- Én még a jég hátán is megélek.
- Látom megszerezted a királyi pecsétet. Derék fiú vagy Calum. Még társaságod is akadt. Mutatott Timre.
- Ezt a fiút magára bíznám. Ha felébred adjon neki enni és vigye vissza a faluba a családjához.
- Nem akarsz még maradni?
- Még van egy kis elintézni valóm. Köszönöm, hogy lefagyasztotta a tökeimet. Viszlát.
Elindultam de Hóapó utánam kiáltott.
- Várj, Calum! Elfelejtetted, hogy még mindig meztelen vagy?

- Bazd...

********
Miután kaptam rendes ruhákat, én és Koda vissza mentünk az erdőbe.
- Fenébe, hol lehet a barlang?
- Az emlékeidből, úgy olvastam ki, hogy a part mentén kell lennie.
- Áá, tényleg.
Ág reccsenést hallottam. Gyorsan bebújtam egy galagonya bokor mögé.
- Hisz ez Gerard. Ha követem eljuthatok a Fridzsiderig.
Ninjaként eredtem a nyomába. Fél órán belül elértem a célomat.
- Koda te maradj kint. Marad!
A Husky okosan engedelmeskedett.
Halk léptekkel előre haladva elértem a barlang közepébe. Meglepetésemre a fagyott embereken kívül senki se volt ott.

Tévedtem!
Gerard a fegyverével, erőteljesen hátba vágott.
- Cseszd meg!
- Hahahahaha! Te vagy a világ legostobább sellője. Épphogy sikerült megmenekülnöd előlem, erre önként visszajössz?
- Honnan tudtad, hogy jövök? Hiszen lopakodtam.
- Lopakodtál? Az erdő összes lehullott ágára ráléptél, sőt egyszer még el is estél egy sziklában.
- Na ja....
Vetettem egy gyors pillantást a falban lévő jégkockákra.
- Nyugi, a kis szerelmed is köztük van. Hamarosan te is követed őt.
- Michael a barátom. Meg fogom menteni a többi emberrel együtt.
- Hahaha. Beszélj csak szájhős.
- Gerard!  Ebben a csatában mindketten elbukhatunk épp ezért... Jég Velünk.
A barlangban még hidegebb lett. Gerard sokkot kapott.
- Fehér haj és kék szemek? I...ilyen nincs! Te... te egy valkűr vagy?
- Igen az. Öcsém, ha látnád milyen képet vágsz.
Gerard összeszedte minden lelkierejét. Rám célzott a bazookával.
- Pusztulj!!
A hatalmas jégsugár rendesen elkapott. A barlang falára még egy extra réteg jég telepedett.
- Te. Mi volt ez a kis szellő?
- Szö...szörnyeteg. Majd akkor ez kicsinál.
Egy másik Bazookát szedett le a hátáról.
- Ebben olyan lövedék van ami mérges gázt tartalmaz.
Ám ekkor Koda nekiugrott. Addig harapta a kezét, amíg el nem engedte a fegyvert.
- Jó fiú.
Gerard remegve húzta elő utolsó fegyverét, a vadász kést.
- Hogy élhetted túl? A sugár -60 fokos.
- Peched van.
- Ne közelíts te szörnyeteg! Állj! Ha idejössz le...ledöflek. Maradj ott ahol vagy!
Két méterre előtte álltam. Gyilkos hidegséggel néztem rá.
- Azok a szegény emberek és sellők is ugyanezt mondták. Ugyanezt érezték ők is. Kegyelmeztél nekik? Nem. Így aztán én se fogok neked kegyelmezni.
A füléhez hajoltam.
- Most meg tudod milyen is a -100 fok.
Gerard minden büszkeségét félredobva sírt.
- Kérlek... ne...kérlek...
- Ezt úgy hívom, hogy a Jégszarvú.
Homlokon pöcköltem. Ennyi elég volt ahhoz, hogy jégszoborrá váljon. A pöckölés helyén egy jégcsap állt ki a homlokából.

Michael jégkockája gyorsan meglett. A jég a kezem alatt porrá vállt.
- Michael. Ébredj.
Barátom lassan de biztosan magához tért. Mikor meglátott ugrott egy nagyot ijedtében.
- Te vagy az Calum? TE vagy az?
- Igen Mikey. Megcsináltam. Legyőztem a félelmem.
Jó erősen magához ölelt.
- Látod te marha? Mondtam, hogy sikerülni fog.

********
A faluba egy kisebb seregnek az élén érkeztem meg. Ahogy várható volt, mindenki ámuldozott.
- Emberek! Ez a fiú a mi megmentőnk! - Ez a bátor legény felszabadított minket! - Éljen soká Calum!
A falu közepén álltam meg, ott ahol a Kincses Verem van.
- Emberek és sellők! Frostlandet újra élettel telivé varázsolom. Eltávolítom a gonosz jeget amit még Gerard hagyott itt.
A tömeg éljenzett.
- Mindjárt hozok egy csákányt! Kiabált valaki.
- A csákány a kezem.
Ököllel rácsaptam a jégpáncélra. A jég millió kis darabkára repedt.
- Éljen! Újra gazdagok vagyunk!
- Megcsináltátok srácok. Mondta egy ismerős hang.
A forró csokis férfi volt az.
- Vigyetek annyi aranyat, amennyit csak bírtok. Megérdemlitek.

Így aztán rengeteg sok kinccsel és egy Huskyval az oldalunkon útnak indultunk Zyrd felé.

Calum hősként távozott az örök tél szigetéről. Szíve újra a régi.
Next: 55.[20.] Szelídítés

Ui.: Következő fejezetekben újra visszatérünk a tenger alá ^^