Rossz kedvel ébredtem. Álmomban találkoztam Liammel aztán teljesen jéggé fagytam. Úgy tűnik már aludni se tudok nyugodtan. A hajó orrába mentem, ahol Michael épp a térképet nézegette. Már egy hete annak, hogy Ash és Iris itt hagyott minket. Lukeot továbbra se tudtam elérni. Mike az egyetlen aki maradt nekem. Szerencsére még aznap békét kötött velem egy pohár kiwilé társaságában.
- Calum. Egy hét után végre egy szigethez érünk.
- Fantasztikus.
- Frostland a neve. Egy téli sziget.
Na tessék. Hát ez remek. Már a hó és a jég gondolatára is rosszul éreztem magamat.
- Nem hagyhatnánk ki?
- Nem Calum. Ez az egyetlen hely ahol szembe nézhetsz a félelmeddel.
- Ja megpróbálhatom....
Eszembe jutott egy mentőöv.
- Na de nincs megfelelő ruhánk. Ezekben fázni fogunk.
- Hát ez igaz...
- Tehát akkor nem megyünk. Ez letudva. hehehehe
A győzelmem nem tartott sokáig.
- Nézd az ott egy kereskedő hajó. Tengerbazár a neve.
- Na b#zdmeg.

*******
Már egy napja, hogy a hajón utazok. Szerencsére mindenki nagyon kedves velem. Figyelembe veszik hátrányos helyzetemet, többnyire könnyű munkákat kapok. Most pl a narancsokat kell megszámolnom.
- A hajó végállomása Zyrd. Ott minden utazó megszokott állni. Kipakoljuk a portékát és pár napig ott maradunk. Nem tudom, hogy utána is velük tartsak-e. Na de számoljunk.
A háromszázkettedik narancsnál jártam, mikor meghallottam azt az ismerős hangot.
- Jó napot.
- Jó napot a nevem Abudhabi. Hogy hívják az urakat?
- Miért fontos az magának?
- Minden vásárlónk nevét feljegyezzük. Ez nálunk egy szokás.
- Az én nevem Calum, a társamat pedig Michaelnek hívják.
Az állam a narancsok közé esett le.
- Ez nem lehet igaz! Mit keres itt Calum? Az a bolond öcsém képes volt utánam jönni?
Nem volt merszem odamenni hozzá, inkább csak csendben hallgatóztam.

*******
- Az én nevem Calum, a társamat pedig Michaelnek hívják.
A nagy mosolyú, körszakállas, turbános pasi papírt és tollat ragadott.
- Rendben. Mit kérnek az urak?
- Kellene egy láda vegyes gyümölcs. Aztán 6kg kenyér, keksz és csoki.
- Húst nem kérnek? Van nagyon finom sült csirkénk. Comb és mell.
- Dehogyisnem! 2 kg jó lesz.
Michael oldalba bökött.
- Cal, most már elég lesz az élelmiszer. 3 férfi sec perc alatt a hajónkra vitte a kért dolgokat.
- Akkor ez 200 arany lesz.
Kifizettem. Utána döbbentem rá, hogy csak 20 aranyunk maradt.
- Óhajtanak még valamit?
- Hát...izé...
- Csak bátran.
- Téli ruhákra lenne szükségünk.
- Két pár bakancs, két kabát, két sapka, két sál, és két bélelt nadrág. Az összesen 150 arany lesz.
- Ne már! Nekünk nincs annyink.
- Vásárlás után nem veszünk vissza árut.
Michael ezt nem hagyta szó nélkül.
- Mit képzel magáról? Tudja ön kivel beszél? Ez a fiú itt Calamis herceg. Jobban jár ha eleget tesz a kérésének.
Abu felröhögött.
- Hát persze. Akkor én meg maga a király. Szörnyen rossz hazugság volt ez.
- De igenis én vagyok Calamis De Mare Atlantis!
- Bizonyítsd be különben nem hiszem el.
Mindketten törtük a fejünket.
- Ami a nemesi mivoltomat bizonyítja... Jaj ne! A Valkűr erőm.
- Használd a jeget Cal.
Michael remek mentőkötelet dobott, erre én elvágtam a kötelet.
- Bocsánat, tényleg nem vagyok herceg. A barátom csak tréfált.
Hátra se nézve vissza siettem a Monolithra.

*********

Felsóhajtottam.
- Ha nem vásárolnak, akkor kérem hajózzanak odébb.
Drasztikus megoldáshoz kellett folyamodnom.
- Arany helyet mit szólna ehhez?
- Ez...Ez nem lehet igaz. Az igazi Neptunusz medál?
- Az egyetlen. Nem hamisítvány.
Így most már megszereztük a ruhákat. A Tengerbazár tovább hajózott. Calum a vitorlarúdnak támasztotta a homlokát.
- Megvannak a ruhák.
- Hallottam mindent.
Láttam rajta, hogy megint elérte a mélypontot. Remegett a sírástól.
- Michael. Adj egy kést, hogy megöljem magam.
- Kés helyet ez is jó lesz. Nyújtottam felé a papírzsepit.
Kikapta a kezemből, és összegyűrte.
- Nem vicceltem! Adj egy rohadt kést, mert én ezt már nem bírom! Megint kudarcot vallottam. Szégyenszemre neked kellett kisegítened. A legrosszabb vagyok! Egy örök lúzer aki sose fogja elérni a céljait. Bár megdöglenék!
Ezzel most kihúzta a gyufát. Meglendült a kezem ami az arcán csattant.
- Fejezd be ezt az örökös sajnáltatást! Elmegyünk arra a k#rva szigetre, és addig ott maradunk amíg újra nem a régi leszel!
- Miért törődsz velem ennyire?
- "Mert a barátom vagy és sokat jelentesz számomra."
(lásd: 21.fejezet)
És hogy mit csináltunk ezután? Leültünk az asztalhoz két pohár kiwilé társaságában.

Michael és Calum. A barátságuk akár a gyémánt.
Next: 51.[16.] Frostland part2, A Fridzsider