Egy unalmas hétköznapnak indult az a nap a tengeren. Ash és Iris szokásosan együtt voltak. Még a vak is láthatta, hogy szeretik egymást. Neptunusz beszélni akart Calummal, ezért oda adtam neki a medált. Ezután gyorsan elnyomott az álom. Körülbelül egy órát aludhattam csak. Fölriadtam. Soha életemben nem álmodtam még ilyen furát. Amennyire fura volt, annyira éreztem valóságosnak is. Az álmomban újra kisfiú voltam. Anyával egy kicsi, gyengén világított szobában ültünk a földön. A szobában semmi se volt csak a négy fehér fal. Mindkettőnket sérülések borítottak be.
- Anya, én veled akarok maradni.
Puszit adott a homlokomra.
- Majd holnap, Michael.
- Michael? Az meg mi?
- Az a te neved.
- De hát nekem nem lehet nevem.
- De azért tetszik, nem?
- Igen.
Az ajtó kinyílt és két fehér ruhás alak lépett be.
- Itt az idő, HMP134 .
Itt véget ért az álmom.
Teljesen össze voltam zavarodva.
- Ez nem lehetett a valóság. Én, anya és apa teljesen normális körülmények között éltünk. Habár néha úgy érzem, hogy nem vagyok önmagam.
A hajó szélének dőltem, és a tengert bámultam. Hirtelen úgy éreztem, hogy valaki megfogta a fenekemet.
- Calum?
- Honnan tudtad?
- Nem volt nehéz kitalálni...
- Mi a helyzet haver? Nem tűnsz túl vidámnak.
- Csak rosszat álmodtam...
Vissza tette a nyakamba a medált.
- Miről beszéltetek?
Calum túl sokáig hallgatott. Aggódva fordultam felé.
- Azt mondta, hogy valami nincs rendben a fejeddel.
- Hát ez kedves. Szóval hülyének tart?
- Nem, nem erről van szó, csak valami szokatlant érez legbelül.
Ez csak még jobban megerősítette a kételyeimet.
- Tudod Cal, néha én is ezt érzem. Ki vagyok én? Ki vagyok valójában? Sokszor feltettem már ezt a kérdést magamnak.
- Hogyhogy ki? Hát te vagy Michael a spanom.
- Ja, igazad van.
- Gyere igyunk egy kis kiwilevet.

******
Két lépést se tudtunk megtenni. A hajó másik végéből Iris sikítását hallottuk. Szélsebesen odasiettünk. Alig akartunk hinni a szemünknek. Egy óriási medúza féleség emelkedett fel a vízből.
- Mi az isten ez?!
- Egy Hóhérmedúza.
Lecsapott a lányra és bekebelezte.
- Iris!!
Támadni akartunk, de Neptunusz megállított minket.
- Várjatok!
- Miért?
- Gondolkodjatok kicsit. A medúza teste jóformán vízből áll. Víz támadásokkal nem lehet ártani neki. A megoldás a Valkűr erő, azaz Calum.
Mindenki rám nézett.
- Fiúk, megmondtam már, hogy nem használok többet jégerőt.
- De hát akkor meghal Iris!
- A medúza belsejében lévő savas  folyadék először lebénítja áldozatát aztán elkezdi felemészteni.
Tehetetlenül álltam. Tudtam, hogy ha nem teszek valamit késő lesz.
- Akkor se fogom használni a jeget. Túl kockázatos. Liam a fél karját vesztette el, Luke pedig majdnem meghalt.
Ashton őrült Pitbull módjára ugrott a nyakamnak.
- Te rohadék!  Képes lennél végig nézni ahogy meghal?!!
- Sajnálom Ash...
- Akkor majd én megmentem, te gyáva féreg.
Hagyta magát elkapatni a medúzával. Gyorsan amíg tudott mozogni kilökte a fedélzetre Irist.

******
Bent ragadtam a medúzában, de legalább Irist meg tudtam menteni. Láttam, hogy Calum még ezután is tehetetlenül állt. Jelen pillanatban a haragon és a csalódottságon kívül mást nem éreztem.
- A mi nagyszerű kapitányunk... Sokkal inkább egy töketlen lúzer, aki fél használni az erejét.
Láttam, hogy Mike is ideges lett.
- Calum Hood! Tényleg azt szeretnéd, hogy a saját tétlenséged végezzen a barátoddal?!
- Hát nem érted, hogy milyen veszélyes az az erő? Nem akarom, hogy az a Mulac nevű szörny újra előjöjjön!
- És inkább haljon meg Ash? Hát gratulálok.
A medúza elkezdte marni a bőrömet.
A fájdalommal együtt a haragom is nőtt Calum iránt. Igazi meglepetés következet. A szörnyeteg szétrobbant.
- Mi történt?
- Egyszer csak a tested szikrázni kezdett.
- Hogy mi?
Iris megmagyarázta.
- Minden sellőbe máshogy van belekódolva a Najád erő. Épp ezért vannak akiknek megváltozik az ereje El Dorado világában.
- Szóval ebben a világban a villámokat irányítom.

*******

Néma csend állt be. Ashton a szemeivel ölni tudott volna.
- Most már megláttam, hogy milyen vagy igazából. Nem vagyok hajlandó egy ilyen ember mellett maradni tovább. Gyere Iris, elmegyünk.
- Ne! Kérlek ne menj Ash.
- Javíts ki ha tévedek, de egy kapitány habozás nélkül megmentené az embereit. Calum te nálam kapitányként, és barátként is leszerepeltél.
Nem mondott többet. Mindketten a tengerbe ugrottak. Michael szó nélkül félrevonult. Teljesen egyedül maradtam. Az, hogy valami furcsa oknál fogva nem tudtam elérni Lukeot, már csak hab volt a tortán.
Azon a napon tökéletesen megsemmisültem.

Calum saját maga rombolta le azt, amit felépített. Ez a négy srác vajon újra együtt lesz?
Next: 48.[13.] Új élet

U.i: Megpróbálom a heti két részt mert így elég lassan döcög ^^"