Egy hét telt el a hivatalos csatlakozásom óta a TTT-ben. Mivel én különleges eset vagyok nem edzhetek a többiekkel. Egy Daniel nevű pasi vett a szárnyai alá. Minden nap kétszer járok hozzá. Az edzéseim felét félkezes fekvőtámaszok teszik ki, a másik felében azt gyakorlom, hogy létrehozhassam a tűz jobb kezemet.
- Koncentrálj Liam. Képzeld el, hogy a tűz alakot vált és a részeddé válik.
Igyekeztem ahogy csak tudtam de semmi nem történt.
- Nem megy. Már egy hete próbálom, de semmi.
- Megszoktad, hogy a tűzet pusztításra használd, de neked most teremtened kell vele. Rombolni mindig könnyebb mint alkotni. Légy türelmes és higgy a sikeredben.
- Majd holnap. Mára befejeztem.
Indulni készültem ám a szemem megakadt barátomon. Shawn zsebre dugott kézzel dőlt neki a raktár falának limonádéját szürcsölgetve (ez a kedvenc itala).
- Dan. Kérdezhetek valamit?
- Persze.
- Shawnt mindenki szereti és marha népszerű itt. Ennek ellenére mindig egyedül látom, senki nem megy oda hozzá. Ez vajon miért van?
-Ami azt illeti neked se kéne vele lógnod. Van is egy üres hely a csapatomban, ha érdekel.
- Lesz#rom a csapatodat! Válaszolj a kérdésemre.
- Az a fiú egy időzített bomba.
- Időzített bomba?
- Menj és beszélj vele. Nekem még dolgom van.

Miután edzőm ilyen kedvesen lerázott kénytelen voltam azt tenni amit mondott. Shawn a földön ülve olvasott egy könyvet. Mikor észrevett szamárfület hajtott oda ahol tartott.
- Szia.
- Szia.
Lehuppantam mellé.
- Hogy ment az edzés?
- Teljes kudarc volt.
- Értem.
Nem bírtam tovább várni. Tudni akartam az igazságot.
- Hogy hogy így egyedül vagy?
- Zayn most a haverjaival kártyázik.
- Van vagy ötven másik tag is Zaynen kívül.
- A többiek nem számítanak.
Láttam rajta, hogy zaklatja ez a hirtelen feldobott téma. Szemeibe szomorúság költözött.
- Mit jelent az, hogy te egy időzített bomba vagy?
- Ki mondta ezt neked?
- Daniel.
Csend következet.
- Végül is nem számít ki mit beszél.
- De igen. Tudni szeretném, hogy a barátomat mért közösítik ki.
- Gyere velem Liam.
A raktár északkeleti részébe mentünk. Egy csapóajtó terült el a földön.
- Mi ez?
- Az én kis bunkerem.
- Bunker?
- Nos igen, de a karantén szó jobban illene rá.
Elég tágas volt hogy akár négy ember is elférjen benne. Most kettőnek adott szállást.
- Mesélj Shawn. Mindent tudni akarok.
- Amit hallani fogsz az az ifritté válásom története.

Három évvel ezelőtt

- Föld hívja Shawnt! Hahó!
- Mi? Jaj ne haragudj Cam elbambultam.
- Én értem, hogy tetszik az a lány, de ne most bámészkodj. Tudhatnád, hogy az új töri tanár nem csíp téged.
- Igazad van.
A helyzet az, hogy fülig bele voltam zúgva Chloeba. Okos, szép, kedves már-már gyanúsan tökéletes. Mióta megláttam csak vele foglalkozok. Próbálok mindig a közelében maradni. Persze ennek szegény Cameron itta meg a levét. Mostanában eléggé elhanyagolom.
Továbbra is csak Chloet bámultam a tábla helyet.
- Shawn. Ha észrevesz Nero tanár úr nagy bajba kerülhetsz.
- Cam, ma szerelmet fogok neki vallani.
- Hűha. Ez ám a fordulat.
Az igazi fordulat ám csak most jött. Chloe jelentkezett.
- Tanár úr! Shawn és Cameron rólam beszélgetnek.
- Micsoda?! Nem elég, hogy nem figyeltek oda az órán, de még a lányom után is csorgatjátok a nyálatokat?
- Tanár úr...
- Mindketten bent maradtok órák után!
Na ez az igazi szívás!
Délután 4-kor meglepetésünkre az egész osztály ott volt a teremben.
- Hát ti srácok?
- Nem hagyjuk, hogy egyedül vidd el a balhét.
Nagyon jól eset, hogy kiállnak mellettem. Ebben a pillanatban jött be Nero tanár úr és a lánya Chloe.
- Látom szép kis csürhe gyűlt itt össze.   Nem baj így még jobb. Shawn fiam ülj le a tanári székbe.
- Mi van?
- Tedd amit mondok!
Leültem. A tanárúr kulcsra zárta az ajtót.
- Chloe, kérlek kötözd meg ezzel a kötéllel.
- Nem túlzás ez egy kicsit?
- Bízz bennem.
Chloe engedelmeskedett apjának.
Ezután egy urnaféleséget tett az asztalra.
- Jól figyeljétek! Ez a büntetése az ilyen kis szaros törvényszegőknek.
Az urna teteje lekerült. Valami bizarr narancssárga füst gomolygott ki belőle. Nero valami idegen nyelven szólalt meg.
- Elmera hikan peld nakivo.
A füst mintha parancsba adták volna neki rám támadott. Vadul felszívódott az orromon keresztül. Életem legnagyobb fájdalmát éltem át. Úgy éreztem menten elégek. Az osztálytársaimon eluralkodott a pánik.
- Elég! - Mit csinált vele? - Szüntesse meg!
Nero csak nevetett.
- Hiába ordibálsz Shawn!  Senki nincs már az iskolában.
- Valaki segítsen!!
- Ne ellenkezz Shawn! Add meg magad az erőnek!
Mikor már nem bírtam, ez a démoni erő cselekedet. A teremben tűz ütött ki oda ahol az osztályom állt. A fele elégett, a másik felét pedig Nero rugdosta bele egyesével. Hiába üvöltöttem, nem hagyta abba.
- Látod, Shawn? A te lángjaid végeztek a barátaiddal. Egy gyilkos vagy.
Egy szó se jött a számra. Sírtam, mert mást nem tudtam. Nero csettintett és két másik tűzcsóva jelent meg.
- Látod, én is tudok ilyet. És most válassz. Cameron vagy Chloe?  Akinek a nevét mondod életben marad.
- Képes lenne a saját lányát megölni?
Akarva- akaratlanul egy név hagyta el a számat.
- Chloe.
Cameron falfehérré vált. Élete utolsó pillanatában a harag beszélt belőle.
- Rohadj meg Shawn! Azt hittem barátok vagyunk!  Dögölj meg azzal a k#rvával együtt!
Cameront elnyelte a tűz. Kicsivel utána Chloeét is.
- Jaj ne haragudj. Az előbb csak a haláluk sorrendjét szabtad meg.
Ez már akkora sokk volt, hogy elájultam. Mikor felébredtem már máshol voltam. Egy Ryan nevű férfi mentett meg.

Véget ért a történet. A bunkerra néma csend telepedett.
- Most már érted miért vagyok egy időzített bomba. A belém kényszerített ifritet a saját akaraterőmmel tartom kordában. Ezért készült ez a tűzmentes karantén. Liam... Te sírsz?
Igen, sírtam. Fél kezemmel átöleltem Shawnt.
- Én mindig veled leszek. Mindig...

Shawn Mendes. A szívében még ott lobognak a lángok arról a napról.

Next: 44.[9.] Külön utakon