Amint beléptünk El Dorado világába már láthattuk is, hogy ez már egy más környezet mint amihez szoktunk. Hogy miért? Nos, nem mindennapi dolog, hogy egy gigászi meteor feléd száguldjon.
- Calum most mit csináljunk?
- Honnan tudjam?
- Te vagy a vezető, nem?
- Kösz Mike...
Egy jó ötlet se jutott eszembe. Teljesen leblokkoltam.
- Talán ha használnám a jég erőmet... Nem! Megfogadtam, hogy soha többet nem fogom használni.
Végül mégis megúsztuk. A meteor eltűnt mint egy délibáb. Senki se értette ezt a jelenséget.

Már 4 órája utaztunk a hajón. Szárazföldnek eddig nyoma sincs.
- Srácok ez k#rva unalmas így! Siránkozott Lukey.
- Az igazi kalózoknak ennél többet is ki kell bírniuk a nyílt vízen.
- Csak hogy mi NEM vagyunk kalózok, Michael.
- Pedig lehetnénk. Szerintem mókás lenne.
- Már te is Ash? Itt mindenki megkattant?
- De meg ám.
Oda osontam a fekvő Lukehoz és egy kis meglepit tettem a hasára.
- Köszönj szépen Tintásnak.
Amint felfedezte a bébi polipot, akkorát sikított mint egy lány.
Mindenki jót nevetett.
- Cseszd meg Calum! Ez nagyon nem vicces!
- Látod én ilyen vagyok ha unatkozok.
Luke csak morgott az orra alatt. Engesztelésül magamhoz öleltem és addig puszilgattam amíg meg nem bocsájtott.

/\/\/\/\/\/\/\/\

Egy óra múlva találtunk egy szigetet. Neptunusz szerint ez az egyike az 500 lakatlan szigetnek ebben a világban. Partra szálltunk. Hamar kiderült, hogy nem teljesen lakatlan. Egy kisebb falkányi Mopsz játszott a parton.
- Mi a fene?
- Ezek Mopszok. Part menti kutyák. Nem kell félnetek, teljesen barátságosak.
- De hol a gazdájuk?
- Sehol. Ezek vadon élnek ahogy a többi kutyafajta is El Doradoban.
Calum nem tudta türtőztetni magát. Mint egy kisgyerek, odafutott a falkához.
- Istenem, de édik!
Luke ott maradt vele, én és Michael viszont elindultunk körbenézni. Egy ponton aztán külön váltunk. Utam egyenesen az erdő közepébe vezetett ahol aztán jó kis meglepetés várt. Az egyik fa tövében egy lány álldogált egy sziklán. Az ágról egy hurokra kötött kötél lógott.
- Jaj ne! Fel akarja akasztani magát!
- Megállj! Ez így semmire sem megoldás!
A lány összerezzenve felém nézet, majd szájára tapasztotta kezét és térdre rogyott. Fekete szemei csillogó könnyeket hullajtottak.
- Minden rendben? Mi történt?
- Istenem... Ezt nem hiszem el...
Leültem elé, hogy egy szinten lehessek vele.
- Mi a baj? Miért akartál végezni magaddal? Nekem bármit elmondhatsz.
A lány egy ideig még bámult. Erőt vett magán, hogy ne sírjon.
- Ez egy hosszú történet...
- Van időm bőven.
- Ki vagy te egyáltalán?
- A nevem Ash.
- Az én nevem Monochra. Monochra, az átkozott...
- Ezt, hogy érted?
-  Tudod én egy átokkal születtem. Nem vagyok képes látni a színeket. Számomra minden csak fekete és fehér. Semmi szépet vagy jót nem látok az életben. Aztán most megjelentél te. Húsz év óta te vagy az egyetlen színes az életemben. Fel tudod fogni, ez milyen nekem?

És újból sírva fakadt.
- Mi van a szüleiddel?
- Apa hét éves koromban elkergetett, mert csalódott bennem. Ő mindig is egy fiút szeretett volna. Belefáradt a folytonos depressziómba ahogy minden más ember is. Anyukámat pedig megbüntette, hogy egy ilyen gyereket hozott a világra mint én. Azóta vándorlok és keresem a gyógymódot a szemeimre.
Most rajtam volt a sor, hogy pityeregjek.
-Ennek a lánynak felfoghatatlanul szomorú sorsa volt idáig.
Monochra fölállt mellőlem.
- Na tessék még egy ember akit szomorúvá tettem. Jobb is lesz ha tovább megyek.
- Ne! Várj!
Érdeklődve pillantott rám.
- Tarts velem és a barátaimmal. Meg fogom neked mutatni a világ színesebb oldalát is.
- Ash... Ez nagyon kedves tőled de a látásom...
- A boldogság ettől független.
Ebben a pillanatban egy Mopsz csörtetett át az aljnövényzeten.
- Nézd csak meg ezt a kis havert. Mint a kutyák többsége ő se látja a színeket (3 szín kivételével de ez most lényegtelen) mégse látod panaszkodni. Tudod miért? Mert amíg vannak társai akikkel élhet addig boldog.
Felkaptam a kutyust, hogy simogassa meg Monochra.
- A kutya... A te kezedben színesnek látom a kutyát!
- Mert ez egy új kezdet a számodra drágám.

Calumék csapata plusz egy taggal bővült. A lány, élete új fejezetéhez érkezett.
Next: 41.[6.] Otthon#2