Reggel Mali Koa mellett ébredtem. Alvó arca gyönyörűnek tűnt a reggeli napfényben. Tegnap egy kicsit leszidtam mert a szavam ellenére kimerészkedett egyedül, de az is igaz,hogy nem tarthatom örök életükre kalitkában azokat akiket szeretek. Nem tudom, hogy oldjam meg ezt a problémát. Megpusziltam majd otthagytam.
Ettem pár pirítóst reggeli gyanánt aztán felküszködtem futócipőimet és elhagytam a lakást. A reggeli edzés a napi rutinommá vált mióta csonka lettem. Jó kondiban tart és közben segít összeszedni a gondolataimat. Futás közben elkísért hű társam az okostelefonom, amely zenével támogatott utamon (most épp Nickelback).
A parkon keresztül futottam. Egyszer csak egy piros frizbi állta az utamat. Nem sokkal utána egy cuki Foxterrier jelent meg. Farok csóválva figyelte a kezemben lévő játékát.
- Szia kis haver. Kell a frizbi? Na kapd el!
Sajnos a bal kezemmel elég gyatrán dobok ezért a frizbi a szökőkútba repült.
- Várj, mindjárt kiszedem.
Mikor visszaértem már a kutyus gazdája is előkerült. Nem akartam hinni a szememnek.
- Shawn??
- Nahát! Te vagy az tegnapról.
Elszégyelltem magam hisz be se mutatkoztam neki rendesen. Igazából sehogy se.
- Liam. Liam a nevem...
- Micsoda véletlen, hogy összefutottunk Liam.
- Az.
Kettesben sétáltunk tovább a sétányon.
- Olyan fura.
- Micsoda?
- Hát, hogy ilyen hétköznapi szerepben látlak. Mármint én azt hittem, hogy te abban a titkos társaságban éled az életedet.
Shawn szomorúan elmosolyodott.
- Nos az igaz, hogy ők az egyetlen családom, de úgy mint sokunknak, nekem is van egy másik életem. Ez a kutyus a barátnőmé.
- Akkor ezek szerint nem kell lemondanom Maliékról ha csatlakoznék.
- Miért, csatlakozol?
- Még nem tudom...

Véget ért ez a boldog pillanat. Egy tűzgolyó neki repített egy fának.
-Liam!
Négy huligán ifrit jelent meg.
- Támadjátok a bénát!
Nem hagytam magam. Vissza támadtam és az egyiket el is találtam de a társa hátba támadott.
- Rohadékok!
Shawn már támadt volna de a harmadik oldalba támadta.
- A csonka társa a gyenge pontja. Amíg őt próbálja védeni addig védtelen.
- Ez nem igaz!
Shawn egy késsel megvágta az ujját és a homlokára egy keresztet rajzolt fel a vérével. Szemei vörösek lettek.
- Pokoli elragadás.
Négy fekete tűzkéz tört föl a talajból. Az ellenségek hamuvá égtek. Letörölte a vért, hogy újra "normális" lehessen.
- Minden rendben?
Odasietett, hogy felsegítsen a földről.
- Ennyire fáj? -Riadt meg amikor meglátta a könnyeket a szemeimben.
- Nagyon...
- Na hadd nézzem. Mutasd a hátad.
- Nem a hátam.
Shawn értetlenül figyelt.
- Én csak egy selejtes szar vagyok. Igaza volt, én csak hátráltatlak téged.
- Dehogyis!
El akartam menni, de csak úgy mint múltkor most is elkapta a karomat.
- Ha veled maradok csak bajt hozok a nyakadra. Én egy gyenge, semmirekellő...
- Kuss legyen!
Maga felé rántott. Könnyeim miatt alig láttam őt.
- Nem tűröm, hogy így beszélj magadról. Meg lehet most gyenge vagy, de ha belépnél közénk hidd el erősebbé válnál. Mond ki Liam. Tőled akarom hallani.
- Én...er...erő... Én erősebbé akarok válni!!
Helyeslően bólintott. Vigasztaláskép magához ölelt.
- Addig is jobb kezed helyet is jobbkezed leszek Liam.

Azon a napon Liam egy pótolhatatlan barátot szerzett magának. Itt az ideje, hogy erősebbé váljon.
Next: 40.[5.] Fekete, fehér és egyéb színek