- Srácok ezt nézzétek meg!
Ash rendkívül izgatottnak látszott. Rajtunk kívül még kb a fél város abba az irányba úszott amerre mi.
- Mit mutatsz nekünk? Mi ez az egész? A választ már akkor megkaptam mire kiértünk a Sötét Préselőből. A Monolith roncsai nem voltak a helyükön, hogy takarják az árkot. Egy darabban lebegett a víz felszínén. Kicsikét fentebb Michael úszkált büszkén.
- Mi történt a hajóval Mike?
Barátom úgy válaszolt, hogy minden jelenlévő hallhassa.
- Mindenki nyugodjon le! Az történt, hogy a medálba zárt Neptunus megszállta a hajót. Ezt a roncsot most az ő ereje tartja össze. Csak is olyan dolgokba tudd beleköltözni amiket ő hozott létre. Én most jelenleg csak az ereje 30 százalékával rendelkezek ami arra elég, hogy ne fulladjak meg.
Mindenki ujjongott.
- Csodatevő Mike! Szép munka!
- Calum, íme a megoldás! Örvendezett Luke. - Neptunus El Doradoi volt, a Monolithot is ott ácsolta össze. Ez a hajó az egyetlen átlépési lehetőségünk.
Amint ezt felfogtam, olyan boldog lettem, hogy ráját lehetett volna velem fogatni.
Odaúsztam Michael mellé és most én vettem át a szót.
- Neo Atlantis! Mint tudjátok bátyámnak, Sivának nyoma veszett. Én mint az öccse vállalkozok a küldetésre, hogy visszahozzam őt ide. Kérlek higgyetek bennem. Mindent meg fogok tenni.
A tömegből egy szakállas, magas férfi tolakodott előre.
- Számítok rád fiam. Ügyes legyél.
- Köszönöm apám.
A személyi testőrség tagjai idegesek voltak.
- Calamis király! Már megint őrizet nélkül hagyta a trónt!
- Dehogy is, ott hagytam Zeuszt.
- Apa az csak egy csikó.....

\/\/\/\/\/\/\/\/\/

Egy óra múlva már mindannyian a hajón voltunk (tehát én, Luke, Michael és Ash). A sellők indulás előtt tartottak nekünk egy búcsú lakomát. Legalább egy hétre elegendő élelmiszerrel láttak el minket.
- Na ha mindenki itt van akkor indulhatunk is.
- De hogy? Tette fel az egymillió dolláros kérdést Michael.
Kínos csend telepedett közénk.
- Hát.....
Luke felröhögött.
- Ez annyira rád vall Cal. Lelkesen előre törtetsz gondolkodás nélkül.
- Te mondtad, hogy ez az egyetlen esélyünk Lucas.
- Talán kérdezzük meg a hajót, azaz Neptunuszt. Javasolta Ash.
Úgy is tettem. Elkezdtem kiabálni, szólongatni a szellemet sikertelenül.
-Te most tényleg egy hajótól várod a megváltást?
- Pofád lapos szöszi.
Ismeretlen hang nevetését hallottuk.
- Hát ez jó! Gondoltam nem szólalok meg de ez oltári. Hahahaha!
- Ez a szellem szívat engem. Eskü kicsinálom.
- Szükségetek van egy jelszóra ami egy féreglyukat nyit a másik dimenzióhoz. Ám ezt a jelszót csak is a kapitány találhatja ki.

Mindenki rám nézett.
- Én, mint kapitány?
- Azt hittem ez egyértelmű.
- Oké, hogy királyi vér csörgedezik az ereimben, de nem hiszem, hogy...
- Fenébe már Calum, ne most szerénykedj! Már a kezdetek óta úgy tekintünk rád mint vezetőre. Benned meg van a képesség ami ahhoz kell, hogy embereket irányíts. Mi bárhová követünk téged.
Fél térdre ereszkedtek előttem mint a lovagok a király előtt.
- Srácok ne,ez kínos. Ti nem vagytok az alárendeltjeim hanem a barátaim. Álljatok fel hisz mi négyen egyenrangúak vagyunk.
- Szóval mi legyen a jelszó?
- NEXUS!
Amint kimondtam egy fekete, örvénylő féreglyuk nyílt előttünk ami bekebelezett minket.

Mikor kinyitottam a szemem mindent normálisnak találtam. Hullámzó tenger, kék ég, fehér felhők, sirályok és.... EGY METEOR!!?

Itt az új rész bocsi ha sokat kellett várnotok ^^"  Nem mindig van időm / kedvem írni. Az El Doradoi fejezetek gőzerővel elkezdődtek :) Köszönöm annak a pár embernek aki olvass ❤
Next: 39.[4] Jobbkéz