Szemtől szemben álltam Liammel. Fertelmes, ijesztő szemeiben csak a pusztítást láttam, de engem nem tudott megrémíteni. Múltkor a könyvtárban megláttam az igazi énét, ezért tudom, hogy ő nem menthetetlen.
- Mindkettőtökkel végzek!
- Calum meneküljünk már!
- Megmondtam, hogy nem!
- Mégis mit akarsz tenni?
Pontosan tudtam, hogy mit fogok tenni. Nem tudom fizikálisan támadni, ezért a szívét veszem célba. Közelebb léptem hozzá, karjaimat széttártam.
- Nem futok el, nyugodtan elégethetsz. Bízok benned, hogy nem ölsz meg.
- Ostoba szavak egy ostoba fiútól.
Kilőtte rám a tűzgolyót. Már majdnem elkapott, ám ekkor egy hatalmas vízkéz kinyúlt a medencéből és lerántotta Liamet.
- Ez meg mi volt??
Luke nem akart hinni a szemének.
- Calum ezt te csináltad. Te birtoklod a Najádok erejét. Biztos a félelem csalta elő belőled.
- Ácsi! Mi ez a najamaja?
- A najád erő olyan erő amivel a sellők rendelkeznek. Ezzel az erővel képesek a vizet manipulálni. Csak is azok a sellők tudják használni akik születésüktől azok, de még az se mind. Nekem pl az anyukám és az apukám is sellő mégse rendelkezek a najád erővel.
- De én se vagyok sellő. A szüleim emberek. Legalábbis én úgy tudom.
- Mindenesetre megyek és kimentem Liamet.
- Olvasol a fejemben.
Lukenak nem kellet több egy percnél, hogy megtalálja és kihozza a medence partjára. A szokásos pumpálós módszer nem volt elég.
- Valakinek szájon át kellene lélegeztetnie.
Mindketten zavarba jöttünk. Végül én vállalkoztam. Persze jó lett volna, először Lukeal, de ez se rossz. Liam és azok a szexi ajkai hívogattak. Úgy tűnik csak a herceg csókjára volt szüksége,  ugyanis magához tért.
- Mi történt?
- Ki mentettünk a medencéből. Azaz csak én, Calum... mást csinált.
Ülő helyzetbe tornázta magát.
- Ezt nem értem. Miért mentetettek meg? Ellenségek vagyunk.
- Azért Liam, mert hiszem, hogy a szíved mélyén te is jó vagy.
- Múltkor is ezt mondtad.
- Makacs tudok lenni. Vontam meg a vállam.
A tűztáncos srác nagyot sóhajtott.
- Két évvel ezelőtt a házunk felgyulladt, vele együtt a szüleim is odavesztek. Nem tudtam mit tenni csak sírtam és keseregtem. Ám egy nap Ashton felkeresett és a kezembe nyomta az urnát. Én elfogadtam az Ifritet, hogy bosszút állhassak anyán és apán. De nem tudok Ashtöl elszakadni mert hűséget fogadtam neki. Ha nem teljesítem a parancsait, visszaveszi az erőmet. Csakhogy én nem szeretnék már több élőlényt megölni. Borzasztó látni azokat a rémült szemeket. Ez...nem nekem való.
Liam megint utat engedett a könnyeinek. Muszáj volt megölelnem szegényt.
- Li, csatlakozz hozzánk. Nem kell többé Ashtont szolgálnod.
- Én csak bosszút akarok állni.
- A bosszú nem hozza vissza a szüleidet. Inkább engedd el a haragodat Liam. Mi leszünk majd az új Ohanád. ( ohana:család Hawaiiul)
Láttam rajta, hogy ez nem tetszik neki, a válaszával mégis meglepett.
- Igazad van. Nem szabad az életemet a bosszúnak szentelnem. Veletek tartok Cal.

»»»»»«««««

Maga volt a földi pokol, belülről égetett a tűz és a lelkiismeret egyaránt. Körülöttem, a pálmaerdő lángokban állt, de ami a legrosszabb, hogy Calumék házát is felgyújtottam! Egyszerűen nem tudtam fékezni ezt az őrületet. Most épp a földön kuporgok és szenvedek. Nem tudom, hogy valaki volt-e a házban, de nem merek visszamenni nehogy több kárt okozzak. A falusiak futkároztak a vödrökkel, próbálták menteni a menthetőt. Győzött a kíváncsiság, visszamentem a Hood házhoz. A ház még mindig lángolt, Calum meg térdre rogyva sírt. Mellette ölelgette, vigasztalta Luke. Liam is ott volt velük.
- Sajnálom de nem tudok bemenni. Mások tüze ugyanúgy megégett mint titeket.
-Akárki lehet odabent! Leszarom a házat, csak a családom élje túl!
Eddig is gyötrődtem, de ez megadta a kegyelem döfést. Nem tudtam Calum színe elé kerülni inkább elfutottam. A part felé igyekeztem. A tengerben legalább senkinek se ártok. Hirtelen beleütköztem egy fiúba.
- Bocs.
- Te voltál az ugye? Te okoztad a tüzet?
- Honnan tudod?
- Nem számít az. Velem kell jönnöd.
- Hová?
- A tenger fenekére.