Másnap remek idő volt a napozáshoz. Fejem alá tettem a törölközőt, hogy a hajamat védjem a homoktól. Egy kék fürdőgatya, és egy divatos napszemcsín kívül semmi se volt rajtam. Egyszerre csak valami kitakarta a napot.
- Viharfelhő??
Az hát. Joy Hood a felhő neve. Csípőre tett kézzel figyelt, nem túl kedvesen.
- Calum, fiam mit csinálsz itt?
- Teli szívom magam D vitaminnal.
- Na menj be azonnal! Délben a legveszélyesebb a nap, tudhatnád.
- Öt perc és megyek.
Öt percet se tudtam maradni! Valami határozottan rámászott a lábamra. Ijedtemben felugrottam, és tettem pár karate rúgást. Mikor rájöttem mi volt a "támadóm", elszégyelltem magam.
- Oh nézzenek oda. Ez egy kis teknős. De cuki!
Gyorsan elrohantam egy lavórért, megtöltöttem tengervízzel, és már is lett egy új kedvencem.
- Mit rohangálsz ennyit? Kérdezte a félarcú Mikey.
- Ezt nézd mit találtam!
- Wow. Páncélos gyík.
- Donatello a neve.
Barátom nem tudta megállni, hogy ne röhögjön.
- Azért pizzát ne adj neki.
Otthon minden dög uncsi volt. A Hawaii falvakban nincsen áram, ergó se gép, se tv, se telefon. Anya aludt, apa dolgozott, Mali pedig Waimanaloban randizott. Mikey odakint rugdosta a pálmafának a focilabdát, én pedig gondolkodtam. Fejemben csak is a szőke (minden bizonnyal) sellőm járt.
- Annyi megbeszélni valóm volna vele. Látni akarom!
Lehet megbolondultam, de egyre erősebb kókusz illat csapta meg az orromat.
»»»»««««

Odakint rúgtam a bőrt unalmamban. Tudom, hogy pihennem kéne de bele betegszek a sok lazsálásba! Mindenesetre szeretek itt lenni, csak kár, hogy a telómmal semmire se megyek. Úgy terveztem, hogy egy hónap múlva vissza megyek Ausztráliába, de lehet tovább is maradok. A dolgok bonyolulttá kezdtek válni mióta találkoztam Calummal. Ő nem is sejti, hogy én a fiúkat is szeretem. Egyszer csak két alakra lettem figyelmes. Felénk jöttek.

»»»»««««

Nem bírtam magammal,  kirohantam és igazam lett. Ott állt az én szőke sellőm, de nem volt egyedül. A másik fiú szintén szőke volt, de az ő nevét legalább tudtam. Tristan Evans, a partunk legjobb szörföse, de igazából Waimanaloban lakik. Saját elmondása szerint itt jobbak a hullámok.
- Calpal! (mindig így hív) Mi a helyzet? Rég láttalak.
- Szevasz Tris. Semmi extra.
- Az a helyzet, hogy ez az úriember beszélni szeretne veled, csak elvitte a macskacápa a nyelvét.
A fiú megköszörülte a torkát, közben teljesen elpirult. Cuki volt, de még cukibb, hogy végre hordta a cápafogas nyakláncot.
- Szóval... bocsánat a múltkori miatt Calum. Hidd el, hogy a fajtánknak elővigyázatosnak kell lennie. Ezért se hangoztatjuk, hogy...
- Sellők vagytok. Fejeztem be helyette.
Mindkét srácnak tátva maradt a szája.
- Te ezt honnan tudod? Hüledezett Tris.
- Egy másik sellőtől. Mindent elmondott. Tudok a tűz dologról és a tizenkét órás limitröl is.
- Ki volt az?
- Nem számít.
Tristan komoly arccal elém lépet.
- De igenis számít Cal. A meggondolatlan csevegésért büntetés jár.
- Megbízott bennem. Ti nem?
Tristan a homlokomra tette a tenyerét.
- Most mit csinál?
- Megnézi van e benned Ifrit.
- Hee?? Magyarázatot most nem kaptam.
A folyamat végeztével Tris elégedettnek látszott.
- Tiszta a fiú!
Rám és barátomra nézett, majd ravaszul elmosolyodott.
- Várnak a hullámok. Tizenegy óra múlva a tengernél.
Magunkra hagyott. Túl nagy lett a csend. Itt volt az ideje megtudni valamit.
- Kérlek áruld el a neved. Nem is sejted mennyire rossz tudd lenni, hogy nem tudom.
Újfent zavarba jött.
- Lucris. De ez csak a sellőnevem, amit nem szeretek szárazföldön hangoztatni. Emberi nevem még nincs.
- Majd én adok neked. Hmm. Legyél Luke. Tetszik?
- Luke. Lu...ke. Ízlelgette az új nevet. - Szerintem egész jó. Most viszont én kérdezek.
Éreztem Lukeon, hogy valami komolyat szeretne meg tudni.
- Azt mondtad aznap éjjel, hogy szeretsz. E..ez valóban így van?
Nagyon de nagyon zavarba jöttem.
- Igen é..én tényleg szeretlek Luke. Már a legelső pillanatban beléd zúgtam. Csak remélni tudom, hogy nem vagy heteró.
- A sellők nem használnak ilyen megbélyegző szavakat. Szerencsédre én olyan vagyok aki a hímeket szereti.
Ne add fel, van esélyed nálam. Kacsintott.
A csók még korai, de azért átöleltem a tőlem egy kicsivel magasabb Lukeot, miközben bőre kellemes kókuszillatát szívtam be.
- Tizenegy óra még rengeteg idő. Mit szólnál ha elmennénk a delfin showra?
- Imádom őket.

Ennyi volt ez a rész. Köszönöm a kitartó olvasást 😘💖 Ti vagytok a legjobbak. ^^ Ja ezt a két képet Tristan csinálta. :)