Másnap hatalmas szerencsém volt. Anya általában nem szívesen látja a hívatlan vendégeket, Mikeyval viszont kivételt tett. Sőt még pénzt is kaptunk, hogy menjünk el pizzázni a nagyvárosba, Waimanaloba. Így tehát kibaktattunk a pálmaerdő szélén lévő buszmegállóhoz, ahonnan még egy éve mindennap elvitt a busz az iskolához.
- Nem semmi lehetett neked.- irigyelt Mike. - Gondolom miután végeztél a házival meg mehettél szörfözni.
- Michael, attól még hogy Hawaii vagyok nem feltétlenül jelenti azt hogy tudok is szörfözni. - Forgattam szemeimet.
Waimanaloban a kedvenc helyemre mentünk, a Pizzaplazaba. Mint kiderült, barátom imádja a pizzát csak úgy mint én. Félórán belül meg is kaptuk a két hatalmas (de nem családi) Hawaii pizzánkat.
- Jó nagy közhely mi? Hawaiion eszünk Hawaii pizzát.
- Az. Figyi Calum?
- Mond.
- Tegnap este mi volt az a furcsa kérdés, hogy ember vagyok e?
Nehezemre esett még rágondolnom is nemhogy még beszéljek is róla.
- Háát szóval tegnap éjszaka találkoztam a szőkével.
- Szavad ne feled! Akkor te most szereted őt ugye? Csak a tisztánlátás végett.
- Szerettem de már nem tudom mit érezzek iránta. Semmit nem hajlandó elárulni magáról, ráadásul beismerte, hogy nem ember.
- Ez f#szság! Csak elakart ijeszteni.
- Mikey, a pizza után megyünk egy kicsit nyomozni.
Utunk egyenesen a városi könyvtárba vezetett. Mindig is szerettem ezt a helyet, mikor még érettségiztem itt készültem fel a tételekre. Most alig voltak vagy tízen, és ők is csak a légkondi miatt ültek be. Az egyik sarokban megláttam Liam Payne-t, a falum egyik tagját.
- Az nem az egyik tűztáncos fiú? Suttogta barátom.
- De, ő az. Nem tudtam, hogy szeret olvasni.
A könyvtáros segítségére nem számíthattam mivel mélyen aludt az íróasztalára dőlve, nekem kellett kikeresnem a Misztikus Lények Enciklopédiáját.
-Na lássuk miből élünk.
Már jó félórája lapozgattam a vastag kötetet de semmire se jutottam. Hirtelen ismerős illat csapta meg az orromat.
- Kókuszillat? Neki is ilyen illata volt!
Jobbra tőlem egy másik falumbeli, Connor Ball állt.
- Con, hát te?
- Kicsit művelődni jöttem.
- Na persze. Inkább csak lopod a wifit.
- Na most lebuktam. - Nevetett ártatlanul. - Látom keresel valami lényt.
- Hát ja, de ezzel a könyvvel nem vagyok kisegítve.
- Mit tudsz róla?
Minden gondolatomat összeszedtem mielőtt válaszoltam volna.
- Mikor vele voltam kókuszillatot éreztem, illetve retteg a tűztől és hirtelen el kezdett fuldokolni is.
Vártam, hogy mikor röhög ki Connor, de helyette csak komolyan hümmögött.
-Hmm. Nem mondom, hogy léteznek, de szerintem a te lényed egy sellő.
- Az csak nő lehet.
- Ez hülyeség.
- Na mesélj.
- Úgy tartják a sellők félnek a tűztől. Képesek emberi alakban is jelen lenni de csak 12 órára. Ha átlépik a fél napot emberként, fuldoklás tör rájuk. Még az állam is leesett.
-Honnan tudd ennyit róluk? Lehet, hogy ő is sellő?
Egyik pillanatról a másikra nem várt fordulat jött. Az enciklopédia lángba borult.
- Mi a fene? Ugrottam el az asztaltól.
Connor a földön kuporgott és remegett.
- Oltsd el! Oltsd el azt a k#rva tüzet!
Sikításoktól lett hangos a könyvtár, ahogy terjedt a tűz.
- Michael merre vagy?!
- Itt vagyok a másik polcnál! A tűz kezd bekeríteni!!
A többi vendég az ajtóhoz sietett de zárva volt. Az alvó könyvtáros a kulccsal együtt szénné égett.
- Ne aggódjatok, ez csak tűz. Hallottam egy gúnyos hangot.
Liam állt előttem, megvető mosollyal a képén.