- Egészségünkre!!
Mind a hét pohár koccant a levegőben. Én és Luke mangólevet kértünk, a többiek meg vagy kólát, vagy vizet. Most jelenleg egy bárban vagyunk Waimanaloban. A sok csata után ránk fér az ünneplés. Luke bátyja, Jack visszament a tenger alá, hogy jelenthesse apámnak, hogy épségben vagyok.
- Csak holnap reggel indulunk vissza szóval addig mulassunk srácok!
- Cal, nem lehetne kicsit halkabban? Mindenki minket néz...
- Nyugi Mali, csak boldog vagyok hisz újra együtt vannak azok akiket szeretek.
- Ügyes voltál Calum. A fiam tényleg egy igazi hős.
- Köszi anyu.
- Lassan indulnunk kéne ha kiszeretnénk venni a szobákat. Szólt közbe Liam, aki átmenetileg hotel szobában szállásolja el anyáékat, amíg nem talál valami jobbat. Nem tudok úgy rátekinteni, hogy ne jutna eszembe amit vele tettem.
- Annyi mindent tettél értem, én pedig így háláltam meg. Bocsáss meg Liam.
- Calum már vagy ezredjére kérsz bocsánatot tőlem. Nem haragszok rád, mert tudom, hogy nem voltál önmagad. Egyébként meg te sokkal többet tettél értem, mint azt hinnéd. Új életet adtál nekem, amiért nem tudok elég hálás lenni.
- És a karod?
- Bedobtam a lávába. Ez csak jobban fog ösztönözni, hogy erősebbé válhassak.
Mindhármuktól elköszöntünk. Az asztalnál Michael, Ashton, Luke és én maradtunk.
- Most, hogy az idősek távoztak mit szólnátok egy kis mojitohoz?
Mindenki igennel szavazott az ötletemre.
- Srácok annyira jó, hogy végre vannak igazi barátaim.
- Miért eddig egyedül voltál Ash?
- Hát nem, csak igazából nem tudtam nagyon értékelni az embereket. A többi ifrit társaimat is mindig lenéztem.
- Akkor ezt a következőt rád isszuk Afi.
Az ital megérkezett, és már be is nyakaltuk ami a pohárban volt.
- Tényleg, Michael! Nem hiányol téged a családod? Amikor találkoztunk azt mondtad, hogy nyaralni vagy csak itt.
- Igen tudnak róla, de elég lazán tartanak. Nem olyan aggódósak.
- Még csak fel se hívtak?
- Nem igazán.
Na ezt furcsának tartottam, de nem tudtam vele mit kezdeni.

Este tíz körül már a tengerparton voltunk. Michael és Ash már a pokrócukon alszanak. Finom, meleg, nyári este van. Én és Luke egymás mellett ültünk, mindketten a holdat néztük.
- Cal.
- Igen, drágám?
- Nem vágysz a régi életed után?
Meglepett ez a kérdés. Szerencsére nem kellett sokat gondolkodnom a válaszon.
- Nem, kicsit se. A régi életem unalmas volt.
- Ha belegondolunk, az én felbukkanásom indított el mindent. Ha én nem lennék, még mindig az a srác lennél aki egész nap a pálmafa árnyékában pihen a gitárjával.
- Luke...
- Bocsi, hogy belerángattalak ebbe az egészbe.
- Lukey. Ha te nem lennél, most nem lennék az aki vagyok. Úgy öregednék meg, hogy nem ismertem életem szerelmét. Na abból nem kérek!
Finom, nagy kezei közé fogta arcomat. Egyenesen a szemembe nézett.
- Szeretlek Calum.
- Szeretlek Luke.
Lassú, érzelem teljes csókba kezdtünk. Teljesen megrészegültünk, nem tudtunk egymás ajkaival betelni. Csókunk közben nyelveink is simogatták egymást.
- Köszönöm, hogy vagy nekem Cal.
- Én köszönöm Luke. Nélküled semmit se érnék.
Folytattuk csókunkat és onnantól kezdve egyre kevesebb ruha maradt rajtunk.
Reggel egyszerre ébredtünk fel, így mindketten láthattuk a csodaszép napfelkeltét.
- Egy új nap kezdődik. Új kalandok, új kihívások és egy új fejezet az életünk könyvében.
- Így igaz, de amíg együtt vagyunk minden akadályt könnyedén veszünk.

Hát ez is eljött. Az utolsó fejezet. Ezután már csak egy epilógus lesz ami inkább már bevezető a második évadba. Remélem élveztétek a regényemet :) ❤
A második évad biztos, hogy csak 2017ben fog startolni.

5. (utolsó) szó:
Ahonui (türelem)

És most egy kis játék :) Olvassátok össze az 5 szó kezdőbetűit és kommentben írjátok le a szót amit kaptatok.😉