Calum és Max között a csata elkezdődött. A barlang maga volt a káosz. Odabent egymás után váltakozott a hideg és a meleg levegő.
Ez volt az első alkalom, hogy Calumot ebben az alakjában láttam. Haja hófehér lett, szemei égszínkékek a bőre pedig fagyos, jeges. Nem sokáig bámészkodhattam hiszen nekem is van egy kötelességem.
- Meg kell mentenem anyát amilyen gyorsan csak lehet!
Nem volt messze. Odarohantam ám Max észrevett.
- Még csak meg se próbáld.
Csettintett és a lávamedencéből egy kisméretű, szárny nélküli lávasárkány emelkedett ki.
A sárkány egyből elállta az utamat.
- Pusztulj innen!
Egy tűzgolyót lőttem rá, hatástalanul.
A teremtmény begurult és csak úgy köpködte felém a lávát.
- Fenébe! Mást nem tudok tenni csak kitérni.
Próbáltam minél messzebbre terelni a dögöt, hogy anyának ne essen bántódása.
- Úgy tűnik muszáj lesz azt az utált technikát bevetnem.
Behunytam a szemem, közben egy ősi nyelven kántáltam.
- Jól hallom, hogy próbálod előhívni a sátáni erődet? Vajon sikerül-e így?
Max rám támadott de Calum egy jég sugárral hatástalanította.
- Velem foglalkozz.
A láva és a jég találkozásakor a gőz mellett egy üvegszerű anyag jött létre ami majdnem olyan mint az obszidián.

Sikerült felkeltenie a sárkány érdeklődését. A sárkányok imádják a drágaköveket. Újra belekezdtem a kántálásba és sikerrel jártam! Éreztem, hogy átjár az erő, de közben a gonoszság is.
- Nem használhatom sokáig mert különben el nyel ez a soha véget nem érő harag és utálat.
Izzó, vörös tekintetem a sárkányra meredt.
- Skarlát pecsét.
A lény elkezdett vinnyogni fájdalmában de ennyi nem volt még elég.
- Hát jó, akkor többet kapsz. Isten legyél velem.
Két mutatóujjammal egy fordított keresztet formáltam mint egy célkereszt. Bemértem a sárkányt és támadtam.
- Lucifer Kereszt.
Fekete lángok lepték el a sárkányt aztán el is pusztult. Megszüntettem az erő használatát. Felkaptam anyát és már futottam is kifelé.

>>>>><<<<<

Max idegesen nézte Liamék távozását.
- Na remélem most boldog vagy?
- Nem igazán. Nem érzek se örömöt, se bánatot, se haragot.
- Oh igen hisz te olyan vagy mint egy sétáló jéghegy.
- Valkűr vagyok. A Najádok legnemesebbjei közé tartozok.
- Na ne röhögtess Calum!
Nekem támadt egy láva lövedékkel. A bal karomra egy jégpajzsot alkottam, azzal védtem ki.
- Nem Calum a nevem. Engem mindenki úgy ismert mint Mulac a jégszívű.
A testemre jégpáncélt alkottam, a jobb kezembe pedig előhívtam Fenrirt a jég kardomat.
- Pusztulj jégkása! Láva Tsunami!
- Sub zero shock.
A szökőár megfagyott. Keresztül törtem rajta és kardommal lecsaptam az ellenségre. Átlósan megvágtam, csak úgy spriccelt a vére.
- Picsába! Ideje lelépnem.
Egy tűzteleporttal elmenekült.
- Nem halt meg. Calum még egy kicsit pihenned kell.

Calum ereje addig tart amíg meg nem öli az ellenfelét. Most, hogy Max elmenekült vajon Calum örökre így marad?
Folyt. Köv
34. A tengerpart angyala

3.szó
Olu'olu (szeretetreméltóság)