A sereg megtorpant. Előttünk egy hatalmas árok, ráadásul a láva egyre csak közeleg felénk. A többi katonát már nem lehet megmenteni.
A harcosok között zavar támadt.
- Visszavonulás!!
- Mi csoda? Elég lenne csak a másik oldalról támadni.
Barátom, Tristan világosított fel engem.
- Te nem hallod Michael, de kaptunk egy telepatikus üzenetet a királytól.
Közben már én is futottam a többiekkel.
- Telepatikus üzenet? Minden sellő tudd olyat?
- Csak a király.
- Na és mit mondott?
- Neo Atlantis támadás alatt áll.
Hirtelen megértettem az ellenség logikáját. Kicsalta a katonákat, hogy támadást mérhessen a fővárosukra. Hiába akartam megmenteni Neo Atlantist, a lábaim nem vittek tovább.
- Michael mi a baj?
- Menj és védd a hazádat Tris. Én kimentem a hátramaradt társainkat.
- Ne tedd! Ez őrültség!
Nem érdekelt ha őrültnek tart. Egyszerűen nem volt szívem otthagyni őket. Hamar visszaértem az árokhoz. A láva még kb. 10 percre lehetett innen. Lenézve láttam a sok kétségbeesett arcot, és ez csak még eltökéltebbé tett.
- Ne aggódjatok! Én, Michael Clifford kimentelek innen titeket!
- Na akkor csináljunk valami őrültséget.

>>>>><<<<<

A hűvös, poros talajon tértem magamhoz. Egy kéz finom érintése ébresztett fel.
- Luke! Hála Istennek élsz!
- Mali Koa? Mi történt? Az egész fejem kavarog.
- Nem csodálom. Beverted egy hatalmas sziklába. Szerencse, hogy életben vagy. Eléggé vérzett ezért bekötöztem.
- A bátyám életre ítélt. Úgy nézz ki nem hagyja a sors, hogy egykönnyen meghaljak. Na várjunk csak!

Olyan hirtelen ugrottam fel, hogy szegény Malira szívbajt hoztam.
- Te mit keresel itt? Itt nem biztonságos.
- Beszéltem Braddel és azt mondta, hogy találkozzunk a vulkánnál.
Megrémültem. Ha esetleg elkerült volna most egyenesen az ellenség karmai között lenne.
- Nem tudom, hogy ki az a Brad, de a vulkán amit mondtál az az ifritek fészke.
- Te...jó...ég. Az a szemét csapdába akart csalni!
- A lényeg, hogy mostantól végig velem maradj. Rendben?
- Oké.

>>>>>><<<<<

- Mit művelsz Calum??
- Nem engedem, hogy bántsd Ashtont!
Liam könyörögve nézett rám.
- Kérlek hagy harcoljak! Ha nem engedem ki, megöl ez a harag.
- Akkor sem.
- Calum ne legyél már ekkora segg!! Mintha nem tudnád mennyi szörnyűséget követett már el. Ez a rohadék megölte a szüleimet!

Én is mérges voltam, de csak is Liamre.
- Nem emlékszel mit beszéltünk meg? A bosszú nem hozza vissza a szüleidet! És ezt te is beláttad. Attól még, hogy ifrit, én ugyanúgy emberként tekintek Ashre. Addig nem harcolok, amíg nem hallottam a történetét.
Liam az orra alatt piszmogott valamit. Nem érdekes.
Ashre néztem aki meglehetősen jót derült a beszédemen.
- Hogy te emberként tekintesz rám? Neked nincs ki a négy kereked. A történetemre pechedre, nem emlékszem pontosan.
A kopasz fickó vette át a szót.
- Persze, hogy nem hisz a gonoszság már az eszedet vette. Én viszont mindent tudok hisz én teremtettelek Ash.
- Így igaz apu.
- Ki vagy te? Kérdeztem.
- Max a nevem. Ashton apukája.

*visszaemlékezés*

A kisfiú pizsamában ült az asztalnál és a kakaóját szürcsölgette.
- A te kakaód a legfinomabb Susan.
- Ezt örömmel hallom.
- Susan. Olyan jó lenne ha te lennél az anyukám.
A nőt váratlanul érte ez a kijelentés.
- Ne butáskodj Ash. Én csak a dadusod vagyok. Neked már van egy anyukád aki mindenkinél jobban szeret téged.
Ash ellenkezett.
- Dehogy szeret! Anya és apa sose foglalkoznak velem. Állandóan úton vannak. Nekem csak te maradtál Susan.
- Még csak tíz éves vagy Ash, ne mondj ilyeneket. Különben is, feküdj vissza ha azt szeretnéd, hogy elmúljon a lázad.
Ash már második napja nem ment iskolába. A láza 38,6.
Másnap egyik barátja látogatta meg. Ha úgy vesszük az egyetlen barátja a suliból.
- Max? Te mit keresel itt?
- Jöttem megnézni hogy vagy. Zavarok?
- Susan hol van?
- Hazament. Szüksége van egy jó hosszú pihenésre.
Ash elpityeredett.
- Tudtam, hogy csak teher vagyok a számára. Pont úgy mint anya és apa esetében.
Max megsimogatta a fejét.
- Sajnálom, de minden ember életében eljön az az idő amikor már nem számíthat a szüleire.
Ash erre még jobban elbőgte magát.
- Na, ne itasd a rágcsálókat. Inkább ezt nézd.
- Mi ez?
Max egy urnát vett elő.
- Ebben van benne a gyógyszer ami megszünteti a lázadat.
- Nem szeretem a gyógyszereket! Túl keserűek.
- Ezt elég ha csak belélegzed.
Letekerte a tetejét, és a narancssárga füst egyből utat talált magának az orrán keresztül.
Ezek után súlyosbodott Ash betegsége. Szegény 40 fokos lázzal szenvedte végig a napokat. Úgy érezte, hogy a teste bármikor felgyulladhat. A negyedik nap reggelén, szokás szerint Maxért kiabált.
- Mi a baj?
- Rosszat álmodtam. Anya és apa holtan hevertek előttem. Fura mert ezek után úgy érzem enyhült a lázam.
Maxnek tetszett amit hallott.
- Ash mostantól csak egy alapigazság létezik számodra. Egy igazság ami alapján az egész világ működik.
HA MÁSNAK FÁJ NEKED NEM FOG.

A kis Ashton élete innentől teljesen megváltozott. A kisfiúból lassacskán démon cseperedett.
Folyt köv
28. Takarodj!