Eljött az idő!
Ma végre legyőzhetjük az ősellengéseinket, az ifriteket. Ezer fős sellő sereg jött föl a tengerből, hogy kiharcolhassák szabadságukat. Korall kardjaik és szivacspajzsaik nem ismerik a lehetetlent. Michael kívánságai csak még nagyobb erővel töltött el minket. Az a srác a mi megmentőnk. Hármat kívánt.
1. Minden sellő tudja használni a Najád hatalmát.
2. Ne féljünk a tűztől.
3. Akármennyit a felszínen lehessünk.

Ám hiába ezek a kívánságok, én remegve szaladtam előre a sereggel.
- Luke minden oké?
- Kicsit ideges vagyok. Ez lesz az első csatám.
- Nyugi öcsi én végig melletted leszek.
Egy kitaposott emelkedőn haladtunk végig ami a vulkánhoz vezetett. Két oldalt az erdős farengeteg.Fura volt az egész hisz az ellenségnek még nyoma se volt.
- Büszke vagyok rád Luke. Te igazán remek sellőfi vagy.
- Köszi Jack. Te is.
- Azt szeretném, hogy élj mindig boldogan anélkül, hogy bármit is bánnod kéne.
- Mi a...? Miért hangzik ez úgy mintha búcsúzna tőlem?
Utoljára ezt hallottam a bátyámtól:
- Lukey, neked élned kell.
Erős lökést éreztem a mellkasomnál. Tehetetlenül estem be a fák közé. A fejemet valami keménybe verhettem be. Minden elsötétült.

>>>><<<<<

Legalább olyan ideges voltam mint Luke. Én nem tudok harcolni, én a többieket fogom támogatni. A medál mindenkit megerősít egy kicsit és bizonyos távolságon belül gyógyítani is tudok. Én leszek a középpontban, és mindig lesz 2-3 sellő aki védeni fog.

Egyszer csak kiabálásokra lettem figyelmes.
- Megállni! Verem van előttünk! Megállni!!
A sereg fékezett. Előre furakodtam, hogy lássak is valamit. Az úton egy mély árok feküdt ami feltehetőleg eddig le volt fedve valamivel. A fél seregünk a szakadékban hevert. Páran kezüket, lábukat törték.
- Az ellenség csapdát állított. Okos lépés.
De a hab a tortán csak ekkor jött. A föld megremegett.
- Mi a fene ez? Földrengés?
- Még attól is rosszabb. Nézzétek. Mutatott az egyik katona.
Tisztán kivehető volt, hogy a vulkán kitört. A forró láva felénk folyt le a lejtőn.

>>>><<<<<

Ashton és az a kopasz pasas úgy tűnt jót mulatnak.
- Kitört a vulkán?
- Oh igen. Ez a tervem első fele. Az ostoba seregre egy árok vár amibe könnyedén belefolyik a pusztító láva.
- Te vagy az ostoba ha azt hiszed, hogy ennyi majd megállít minket. Ma véget vettünk ennek az idióta játéknak! Ugye Liam?
Liam nem felelt. Előre meredt, szemei villámokat szórtak.
- Mi a baj?  Mérgesnek tűnsz Liam.
- Megölted Jamest és elraboltad anyát is. Játszadozol az emberekkel porba tiporva az érzéseiket. Itt az ideje, hogy megdögölj végre!
Ashton és a kopasz felröhögött.
- Nagyon el vagy tévedve fiú. Ash világosítsd fel a kis játékszeredet.
- Igenis apa.
Na ezen lehidaltam.
- Miért szólítja apának? Tíz évnél több nem lehet köztük.
- Liam, emlékszel még arra a tűzre? A tűzre amivel minden elkezdődött?
- Még szép. A szüleim..... Na ne.
Elakadt a szava.
- Igen, így van. ÉN okoztam azt a tűzet. ÉN öltem meg a szüleidet Liam.

Li fejében tisztán hallatszott édesanyja utolsó szavai az égő házból.
- Ne fordulj vissza Liam. Ne foglalkozz velem. Neked élned kell.

- Aztán megjelentem előtted. Bosszút akartál állni. Megölni a szüleid gyilkosát. Odaadtam az ifritet. Kíváncsi voltam, hogy egy nap rá fogsz e jönni. Idáig te végig a játékszerem voltál.
Liamben elszakadt a cérna. Üvöltve rontott neki Ashnek. Utolsó pillanatban cselekedtem.
- Jég velem. Jégbe gyökerezés.
A srác lábai odafagytak a talajhoz.
- Mit művelsz Calum?
- Nem engedem, hogy hozzáérj Ashtonhoz!

Végre fény derült az igazságra. Vajon Calum miért fékezte meg barátját?
Folyt köv
27. Ash története