Mali idegesen járkált fel-alá a szobában. Nem csoda hisz életében először látott ifritet. Azzal nyugtatta magát, hogy talán nem mindegyik gonosz. Liam legalábbis nem az. Liam volt az aki elkísérte Waimanaloba. Még a buszjegyét is állta! Mali most jelenleg egyik barátnőjénél húzta meg magát.
- Mali kérlek nyugodj meg. Ettől nem lesz jobb.
- Te ezt nem értheted Bry! A családom szétesőben. Apám meghalt, anyát elrabolták, az öcsémről pedig már egy hete semmit se tudok. Mégis, hogy lehetnék nyugodt?!
Bryana kérdőn nézett barátjára.
- Ugye nem valami őrültségen töröd a fejed?
- Lehet Liam után kéne mennem.
- Tudtam! Úgy tudtam! Csak hogy én nem engedlek el innen.
- Na de Bry...
- Ismételd el mit mondott neked Liam mikor elköszönt tőled az ajtóban.
Mali próbálta felidézni a szavakat.
- "Kérlek semmi esetre se hagyd el ezt a lakást. Nem élném túl ha történne veled valami. "
Ebbe az utolsó mondatba még mindig belepirult.
- Na látod. Legyél jó kislány és hallgass a hercegedre. Szeret téged.
- Tudom...
- És te?
Mali tétovázott.
- Talán.
Hirtelen eszébe jutott, hogy felakarta hívni Bradet. Tárcsázta is a számot.
- Halló?
- Mali?
- Figyi nincs kedved találkozni? Szörnyen sajnálom a múltkorit.
- Nem lenne jó ötlet...... Vagyis de! Gyere a Kilauea vulkánhoz.

>>>><<<<<

A buszról leszállva futottam ahogy csak tudtam.
- Gyorsan evakuálnom kell a falut.
Megtorpantam. A pálmaerdő egyszer csak véget ért, és csak egy nagy üresség volt a helyén.
- Mi a fene?
Haladtam tovább. Az igazi meglepetés csak ekkor jött! Waicoco minden lakójával együtt eltűnt! Szemeimmel az élet jeleit próbáltam keresni. Egy valakit találtam csak. Valakit akire nem számítottam. Calum feküdt eszméletlenül a földön.
- Calum! Térj magadhoz! Calum!
A fiú szép lassan kinyitotta szemeit.
- Hol vagyok?.... Te vagy az Liam?
- Nem esett bajod?
- Nekem nem.
- Mi lett a faluval?
- Minden odaveszett a lángok miatt.
A kép összeállt a fejemben.
-Ifrit támadás!
- A falum és a családom is odaveszett. Vége mindennek Liam. Már küzdeni sincs kedvem. Bárcsak én is meghaltam volna! Az lenne a legjobb.
Calum a szemeim előtt tört meg. Térdre rogyva sírt. Én is letérdeltem, és hagytam hogy a vállamon sírjon.
- Sajnálom ami a faluddal történt. A családod viszont életben van. Épp ezért ne is mond hogy meg akarsz halni.
Cal csodálkozva nézett rám.
- A családom még él?
- Mali Koát biztonságba helyeztem, anyát viszont túszul ejtették. Szóval szedd össze magad és előre.
Calum fölállt, leporolta nadrágját és letörölte a könnyeit.
- Akkor nyomás előre! Elpicsázom az ifriteket.

>>>><<<<

Odalent, Neo Atlantisban már szerveződött a sellő sereg. Michael is benne lesz. Legalább kipróbálja a medál erejét. Na és persze a bátyám is aki most engem győzköd.
- Itt az ideje, hogy te is belépj a seregbe Luke.
- De én nem akarok. Egyébként se lennék olyan jó mint te.
Jack a szemeit forgatta.
- Ne jelents ki semmit biztosra, míg meg nem próbáltad.
- De én még sose küzdöttem...
- Akkor itt az ideje elkezdeni. Gondolj arra milyen büszkék lesznek rád anya és apa. Plusz hozzájárulsz a népünk felemelkedéséhez.
Még mindig a számat húztam de végül rábólintottam. Viszont egy rossz érzés nem hagyott nyugodni.
-Jack. Olyan furcsa vagy...

Folyt köv
25. Forrófejű