Kilauea vulkán, ifrit főhadiszállás, 14:00

A vulkán barlangrendszerének mélyén egy kopasz, húszas évei végén járó férfi élvezte a lávafürdőjét. Egyszer csak léptek visszhangzó zajára lett figyelmes. Alattvalója érkezett meg.
- Gyorsabb voltál mint gondoltam Ashton. Sikerrel jártál?
- Igen apuci.
Ashton a fejével intett mire egy ismeretlen fiú jött be a terembe.
- Hogy hívnak fiam?
- Bradley Simpson.
- Szóval Brad. Az én nevem Max. Tudod egyáltalán miért vagy itt Brad?
A fiú arcára határozottság ült ki.
- A bosszúért. Meg akarom ölni azt a Liamet amiért lecsapta a kezemről Mali Koát.
Maxnek tetszett ez az elhatározottság. Látta a fiú szemében azt a bizonyos szikrát.
- Én megtudom neked adni az ehhez szükséges erőt Brad ha szeretnéd.
- Mindennél jobban.
Ash kezében egy urna volt.
- Mond utánam: Tűz mely a napból származik, vér mi az ereimben csörgedezik, váljatok eggyé, hogy célomat elérjem, és, hogy a világ végét megérjem.
Brad engedelmesen ismételte a sorokat. Ezután az urna teteje lekerült, és narancssárga füst formájában kijött az ifrit lélek. Nem tétovázott, egyből megszállta Bradet.
- Milyen érzés?
- Semmi különös. Egy kis melegséget érzek csak.
- Lendítsd előre a karodat miközben Liamre gondolsz.
Brad pontosan így tett. Meglepetésére egy tűzlabdát lőtt neki a falnak.
- Ez igen! Ez aztán baró. A lávának is ellentudok állni? Úgy mint te?
Max kuncogott.
- Lassan a testtel öcsi. Erre csak is én vagyok képes. Bennem egy ifrit hadvezér lelke szunnyad.
Miután Brad sikeresen ifrit lett, Ashton elvitte egy szomszédos barlangba. Mikorra visszaért Max már kijött a lávából, és teljesen pucéran állt előtte. Ash már nem jött zavarba emiatt.
- Tudod Ash bonyolult dolog a háború. Kicsit olyan mint a regényírás. A szereplők és a cselekmények mind-mind egy nagy kirakós részét képzik amiknek passzolniuk kell. Szerencsére én remekül mozgatom a karaktereimet.
- Kérdezni is akartam apuci, most hogy háború közeleg mi tévők legyünk? Hol van az a 666 urna amit annak a kémnek mondtál?
Max démoni mosolya még Ashtont is megborzongatta.
- Háború közeleg? Valóban? Én úgy hívnám inkább, hogy kivégzés.
- Az urnák...
-...nem léteznek. Az utolsót használtuk fel Bradre. Ez csak egy nagy, kövér csali amire a buta halak harapnak. És az első halacska feltételezem ide tart.
- Calum? Találkoznia kellett már Louisval.
- Találkozott és meg is ölte. Az Ifrit lelke vissza szált a testembe csak úgy mint James esetében. Ha majd megérkezik ajándékkal kedveskedünk neki.
Ashton tűzteleportált és egy nővel tért vissza.
- Hogy érzi magát Hoodné?
- Nem tudom kik maguk, de nem engedem, hogy a fiamnak ártsanak.
Max felröhögött.
- Az ég világon semmit se tud tenni, hogy megakadályozzon.
- Nem érhetnek hozzá az én kis Calymhoz! Feljelentem magukat!
Max keze suhanva csattant Joy arcán.
- Elhallgass vagy belelöklek a lávába! Ash, kötözd meg.
Max egy sziklakelyhet fogott, belemártotta a lávába és megitta.
- Kezdjük el a végjátékot. Calum Hood. A kehely szétolvadt a tenyerében.

Na sziasztok :) Ez a fejezet most rövidebb lett. Készüljetek mert innentől már nincs megállás a végéig. Köszönöm a kitartó olvasást 😘❤❤❤
To be continued
24. Előre!!