https://youtu.be/qag4ewos4TE

Én, Mali és Brad éppen egy könyvesboltban múlattuk az időt. Mindenki jól szórakozott engem kivéve. Én a medálon agyaltam. Vajon biztonságos lenne Bradnek elmondani az igazságot a sellőkről?
- Liam jól vagy? Kérdezte Mali aggódóan.
- Öö ja persze. Minden ok csak egy kicsit unalmasnak tartom a könyveket.
- Az attól függ hogy van megírva. Nézd pl ezt. - Mutatta a kezében fogott regényt.
- Világok Vihara?
- Egy nagyon jó kis fantasy. Szerintem ezt megvehetnéd.
Brad kiabálása egyből kizökkentett.
- Tolvaj!!
- Mi a baj? Siettem oda.
- Elvitte a nyakláncomat.
Gondolkodás nélkül utána rohantam. A többi ember elég furcsán nézett rám az utcán, de nem érdekeltek. Mindenesetre kitartó a fickó mert félóra üldözés után sikerült csak elkapnom a közeli parkban. Az erőmmel kidöntöttem egy fát ami az útját állta.
- Add vissza azt a medált!
El akart menekülni de egy lánggyűrűvel körülvettem.
- Kérem ne bántson!
- Nem bántalak ha vissza adod azt amit elloptál.
- Tessék itt van nekem amúgy se kell.
Egy zsebkendő segítségével átvettem a medált.
- Ezt hogy érted?
- Én csak egy küldetést akartam teljesíteni.
- Ki a felbérlőd?
- James. A teljes nevét nem tudom.
- James Mcvey! Ashton egyik ifrite.
A lángokat eloltottam had meneküljön a pasi.

Malival az emlékműnél találkoztam. Meglepetésemre egyedül volt.
- Brad merre van?
- Elzavartam a fenébe. Képes volt egy ilyen helyzetben rám nyomulni. Azon se lepődnék meg ha az egész rablást ő szervezte volna meg hogy velem lehessen.
Csúnya dolog tőlem de örültem neki, hogy Brad már nem a riválisom többé.
- Nos, ami azt illeti a rabló Jamesnek dolgozott. Ő egy ifrit. Semmiképp sem kaparinthatja meg a medált.
Farmerzsebembe nyúltam, hogy átadhassam az ékszert.
- Ez legyen nálad. Nyugi csupasz kézzel nem tudja megfogni ahogy én sem.

Az egész napot kettesben töltöttük a nagyvárosban, közben azért figyeltük a gyanús alakokat. Este az utolsó busszal tértünk vissza a partra. A lenyugvó nap az egész eget narancssárgára festette.
- Köszönöm ezt a mai napot Liam.
Hozzám hajolt majd egy gyengéd puszit nyomott az arcomra.
- U..ugyan nincs mit. Hebegtem zavaromban.
Sajnos a romantikus pillanatnak vége szakadt mikor meghallottam egy ismerős hangot.
- Hát itt van a mi kis árulónk.
James volt az képén egy magabiztos, ördögi mosollyal.
- Te mit keresel itt?
- Liam kérlek ne játszd a tudatlant. Van nálad valami ami nekem nagyon kellene.
Malira sandítottam idegesen.
- Nincs nálam a medál.
- Hát persze, hogy nincs. Ott van a ribinél ugye?
Mali Koa félve nézett rám. Nyugtatásként megsimogattam a hátát, hogy érezze, ura vagyok a helyzetnek.
- Jó rendben nálunk van, de ugye nem gondolod, hogy önként és dalolva átadom.
- Terv nélkül sose vágok bele semmibe.
Csettintésére tűz gyulladt a homokban.
- Nyugi ez csak tűz teleport.
A lángok helyén egy megkötözött ember hevert.
- Anya!!
- Ereszd el te gané!
- Tiétek lehet anyuci ha megkaphatom a medált.
Mali Koa remegett. Sírva, félve közelítette meg a srácot. Utána ugrottam elkapva a karját.
- Megállj!
- Eressz el Liam! Én vissza akarom kapni az anyukámat.
- Már én is a családtagja vagyok. Joy Hood az én anyukám is.
- Akkor meg eressz el.
- Ne legyél bolond te lány! Amint a közelébe érsz a teleportal elkap téged és akkor már két túsza lesz.
James elismerően füttyentett.
- Valaki egész jól ismer már engem.
- Küzdjünk meg James. A nyertesé a medál...és a túsz is.
- Te aztán tudod, hogy mitől pezsdítsd fel a vérem.
A nyakláncot egy sziklára tettük rá.
A küzdelmet ökölharccal kezdtük. Fizikailag nagyjából egy szinten állunk. Egy tűzlabdával hasba vágtam erre ő egy kétszer akkorával támadott. Harcunk már három negyedórája tarthatott. Mindketten lihegtünk, testünket égési sebek tarkították, fejünk vérben fürdött. Úgy nézz ki egyenlő ellenfelek vagyunk.
- Add fel végre Liam. Úgy is én győzök.
- Csak szeretnéd.
Mali Koa hosszú idő óta most szólalt meg először.
- Nem akarok ünneprontó lenni de a medálnak már van gazdája.
Nem akartunk hinni a szemünknek! A medált egy tarisznya rák vitte az ollói között. Egy nagyobb hullám segítségével pedig el is tűnt a tengerben.
- Na most mi legyen?
James mint egy őrült, úgy felkacagott.
- Remek!  Hát ez remek!  Leszarom. Ha elkezdtük fejezzük is be. Megöllek Liam. Nem fogok eredménytelenül visszatérni.
Gyomorszájon rúgott de nem védekeztem. Nekem már nem volt kedvem küzdeni. Illetve...
- James kérlek áruld el miért lettél ifrit? Én azért, hogy megbosszuljam a szüleimet.
- SKH k#csög!
- Csak mond el addig is pihensz.
Szemeiben láttam, hogy valamelyest megnyugodott.
- Amíg a szüleimmel éltem állandóan csalódást okoztam nekik. Még az álomsuliba se vettek föl amit kinéztek nekem. Az iskolában egyik társamnak se feleltem meg, hogy a barátjuk lehessek. Levegőnek néztek. 18 éves koromban anya és apa egy nyaraláskor itt hagytak Hawaiion teljesen üres zsebbel. Akkor találkoztam Ashtonnal. Azt mondta pontosan olyan srácra van szüksége mint én. Ő végre észrevett engem. Az Ifrit erőnek hála végre senki se vehet semmibe. Ashton is mindig megdicsér. Ez az élet való nekem.
A monológja végére már ott fénylettek a könnyek a szemében.
- Jamey. Ha dicséret és elismerés kell ahhoz keményen kell dolgoznod. Ha ügyes vagy az emberek előbb vagy utóbb felfigyelnek rád és elismernek. A túlzott megfelelési kényszeredtől jobb lenne ha megszabadulnál. Ne akarj másoknak megfelelni, élj úgy ahogy te jónak látod.
- Ahogy én...jónak látom? Tehát akkor nem kell Asht követnem? Nem kell többet gyilkolnom?
- Szabad vagy haver. Tiéd a világ menj és fedezd föl.
James örömében csak sírni tudott.
És aztán vége!!
Mellkasából egy lángoló ököl állt ki. Összeesett és a helyén ott állt Ash.
- Még egy emberem veszett oda. Kénytelen voltam megölni.
Aztán tovább teleportált anyával együtt.

Látni láttam, de nem bírtam fel dolgozni. Odamentem Jameshez de ő már halott volt. Bánatom szép lassan kezdett haragba átcsapni.
- ASHTON!!!!!!

Vége a heti fejezetnek. Köszönöm az olvasást :) már több mint ezer megtekintés ;) love you ❤💖💖
Folyt.köv
19. Megpecsételt szerelem ( a cím változhat)

https://youtu.be/bakwajaJPPI