Calum második napja a tenger alatt. 5 nappal Mali Koáék sztorija előtt.

Aznap végső búcsút vettem Michaeltöl. Magányra volt szükségem ezért bátyám felajánlotta számomra a vár egyik hálótermét.
- Mond meg Lucrisnak, hogy ne várjon, nyugodtan hazamehet.
A választ meg se várva becsuktam és be is zártam az ajtót. Egyből bedőltem a franciaágyba, azzal egy időben a könnyeim is megeredtek. Rettentő bánatos voltam de egyben haragudtam is magamra.
- Szánalmas vagyok, hogy egy barátot se tudok megtartani. Egy rakás tengeri moszat is jobb tőlem!
Elmélkedésemet egy ismeretlen hang zavarta meg.
- Fel a fejjel.
Rémülten pattantam fel az ágyból de senkit se találtam az üresnek hitt szobában.
- Ki az? Merre vagy?
- Az ablakban.
Megfordultam de azon nyomban el is ámultam. Az ablakban egy piros tengeri csikó úszkált.
- Mi a f#sz??
- Végre találkoztunk Calamis. A nevem Horus. Én vagyok a te személyes tengeri csikód.
Pofon vágtam magam de a csikó még mindig ott volt.
- Jajj, kérlek ne bántsd magad!
- Magyarázz el mindent mert azt hiszem képzelődök.
- Nem képzelgés vagyok. Mi tengeri csikók a város melletti korallzátonyban lakunk. Minden sellőnek van egy csikója de csak szükség esetén jövünk elő hozzátok. Érzékeljük a gondolataitokat és az érzéseiteket. Engem a te levertséged hívott elő Calamis.
Nem tudtam nem nevetni ezen.
- Mégis hogy akarsz te segíteni rajtam ?
- Kezek híján csak a szavaimmal segíthetek, ezért kérlek hallgass végig.
Semmit se válaszoltam csak bólintottam.
- Calamis, vagy ha jobban tetszik Calum. Te egy nagyszerű félsellő vagy aki uralkodásra született. Kedvességeddel bárki szívét elnyerheted. Ám most elkövettél egy hibát. Túl korán mondtál le a barátodról. Hinned kéne benne! Én hiszem, hogy a dolgok megoldódnak. Az élet tovább folyik a medrében.
Jól estek a kis élőlény szavai. És milyen igaza volt!
- Fáradt vagy. Aludj egy kicsit. Ha szükség lesz rám még jövök.
Amint ezt kimondta már csak buborékokat láttam utána olyan gyorsan elúszott.

Négy óra hosszát aludhattam. Kopogásra ébredtem.
- Cal! Kérlek nyisd ki az ajtót.
- Hagyjál Siva. Semmi kedvem a bulihoz.
- És ha azt mondom, hogy apánk most érkezett haza?
Nos ez a mondat már is megváltoztatta a véleményemet.

A bálteremben hat hosszú asztal állt körülötte székekkel. Az asztalokon tányérok, poharak és evőeszközök csillogtak visszaverve a hatalmas kristály csillár fényét. A terem elég nagy volt ahhoz, hogy elférjen benne az egész város és biztos vagyok benne hogy úgy is volt.
- Itt van egész Neo Atlantis?
- Itt hát. Igazából ezt a lakodalmat miattad hoztuk össze, de így csak még jobb.
A királyt óriási tömeg vette körül.
- Tudom, hogy örültök a visszatértemnek de először látni szeretném a családomat. Tudni akarom, hogy épségben van -e a fiam.
A sellők elálltak az útból és így már végre én is megláthattam a királyt, azaz az apámat.

Magas, nemesi kiállású férfi. Az ötvenes éveiben járhatott. Haja, és szakálla hosszú, és ősz. Szemei egy az egyben olyanok voltak mint nekem. Az egész lényéből áradt a karizma.
Szemei könnybe lábadtak mikor meglátott minket.
- Üdv itthon apám. Ez a fiatalember itt mellettem a...
- A fiam. Elsőre megismertem pedig utoljára kisbaba korában láttam. Neptunusz szakállára, hát végre eljöttél hozzám. Calamis.
- Apám...
Furcsa volt ezt így kimondani, de ahogy ránéztem minden kétségem elillant. Az öröm elborította az agyamat, hisz végre teljesnek érezhettem magamat. Odafutottam és teljes szívemből megöleltem. A nép ujjongással ünnepelt.

>>>>><<<<<<

Felriadtam! Álmomban Calumot elragadták a lángok. Ezt biztos a tegnap délutáni találkozásunk hatására álmodhattam. Azóta sokat agyaltam és mostanra teljesen megváltozott a nézőpontom. Akármennyire is utálom a sellőket nem tudnám elképzelni az életet Calum nélkül.
- Látom felébredtél.
- Ki az?
Nem voltam egyedül a cellámban. A sarokban az a sellőfi reszketett aki idehozott engemet.
- Kérlek oltsd el.
A tűzbiztos fal lángra kapott.
- Bocsi csak megijesztettél.
Elmémmel eloltottam a tűzet.
- A nevem Tristan.
- Mi járatban?
- Nos tegnap este végre megérkezett hozzánk őfelsége és az ünnepségen szóba kerültél te is. Nem fogunk több megfigyelést végezni rajtad.
Ez a hír komolyan meglepett.
- Tehát nem leszek többé bezárva ide?
- Nem, amennyiben nem támadsz meg minket. Válasz Michael, szabad akarsz lenni vagy rab?
Hosszasan elgondolkodtam pedig a válasz egyértelmű volt.
- Én sza..ÁÁÁÁ!
Összegörnyedtem a fájdalomtól amit a lángok okoztak a gyomromban. Tristan odasietett hozzám nem törődve azzal, hogy bármikor felgyújthatom.
- Ez a srác tényleg csak jót akar nekem. Lehet hogy túl korán mondtam véleményt a sellőkről? Nem is olyan utálatosak mint hittem. Az a baj, hogy ez az erő addig gyötör amíg újra gonosz nem leszek. Gonoszként viszont nem lehetek Calal.

-Tristan. Kérlek.... gyógyíts meg. Szedd ki belőlem az ifritet.
A cella másik sarkában tíz ásványvizes palack foglalt helyett.
- Egy dolgot tehetsz csak Mike. Igyál!!
- Tessék?
- Meg kell innod 100 liter tengervizet. Ez az egyetlen mód.
- Ez őrültség! A felét kifogom hányni.
- Így van. És a vízzel együtt az Ifrit is kiszáll a testedből. Ha ez megtörténik akkor jövök én a képbe. Befogom zárni egy urnába a tűzdémon szellemét.
Calumra gondoltam és az ő mosolyára.Ezt a kettőt bármi áron de visszaszerzem az életembe!
- Kezdjük el ezt a tisztító vízböjtöt.

Folyt. Köv
18. James alkuja