Waicoco szokás szerint csendes és nyugodt. Az emberek teszik-veszik mindennapos dolgaikat nem is sejtve,hogy milyen lények veszik körül őket. Ha én is olyan lennék mint a többi társam, már rég hamuvá égett volna az egész falu. Az igazság az, hogy mióta Calum megmentett engem minden rombolási vágyam elillant, hiszen végre tartozok valahová. Mali Koa a parton ült bámulva a tengert. Annyira elkalandozott, hogy észre se vett csak miután leültem mellé.
- Számolod a hullámokat?
- Haha vicces vagy.
- Az öcséden jár az eszed mi?
- Már egy hete, hogy alámerült Lukeal.
Aggódom érte. Még csak fel se tudom hívni!
- Ugyan Mali, csak nem eszik meg a cápák. Próbáltam nyugtatni, de úgy tűnt nem tartotta viccesnek a dumámat.
- Mindenesetre igazad van. Még ha csak egy félsellő is, van elég ereje ahhoz hogy megvédje magát.
Szívem szerint megöleltem volna Malit de nem mertem. Nem hazudok ha azt mondom beleszerettem. Mióta megláttam csak vele van tele a fejem. Sajna nem merek kezdeményezni hisz még azt se tudom hogy van e pasija.
- Liam? Hallasz engem?
- Mi csoda?
- Azt kérdeztem van e kedved velem és Braddel jönni Waimanaloba.
- Ki az a Brad?
- Csak egy barát. Na de, van kedved vagy sem?
- Szívesen tartok veletek...
- De?
- De akkor mi lesz anyával?
Igen rászoktam, hogy Joyt anyának szólítsam ha már a család tagja vagyok.
- Ne aggódj jól meglesz a barátnőinél.

>>>><<<<<<

A buszmegállóban egy idegen fiú ácsorgott. Kb egy fejjel lehetett alacsonyabb tőlem és két évvel lehetett fiatalabb. Szőrtelen babaarca van barna szemekkel és barna, göndör hajjal. Amint meglátta Mali Koát odaszaladt és még puszit is adott neki két oldalt.
- Ne csókolgasd a csajomat te öcsög!
-Liam ő itt Brad, Brad ő itt Liam.
Egyszerű "hello"-val köszöntünk és jó kisfiúk módjára kezet fogtunk. Egy jó félóra után megérkeztünk a nagy városba. Csapatunk első állomása a kávézó volt. Mali semmit se rendelt csak telefonozott. Brad sajttortát kért én pedig egy csésze kávét (keserűen épphogy egy kanál cukorral).
-Szóval te nem is a parton laksz Brad? - Nem hát. Semmi bajom nincs a nagyvárossal.
- Mit dolgozol?
- Még semmit. Apukám tűzoltó. Majd lehet, hogy  a nyomdokaiba lépek.
Ahogy egyre többet beszélgettünk rákellet jönnöm, hogy nagyon jófej ez a Brad. Időközben Mal kiment a mosdóba.
- Liam elárulok egy titkot.
- Ki vele.
- Én igazából szerelmes vagyok Mali Koába.
- Na ne!
- De bizony. Már évek óta így érzek de nem tudok kitörni a barátzónábol.
- Na tessék. Egy rivális.
Naiv voltam, hogy azt hittem nem lehet ettől rosszabb.
- Ezt a nyakláncot tőle kaptam a barátságunk harmadik évfordulójára.
Kigombolta ingjét megvillantva szőrtelen mellkasát és az ezüst horgony nyakláncot.

- Ez a nyaklánc!  Kétség sem férhet hozzá. Ez a Neptunus medál!
Csak hogy értsétek. A Neptunus medál egy legendás, eltűntnek hitt ékszer. Ha egy ember hordja, a közelében lévő sellők megerősödnek, regenerálódnak. Épp ezért keresik az ifritek, hogy elpusztithassák. Csak hogy egy ifrit szabad kézzel nem érhet hozzá.
- Meg foghatom?
- Persze.
Esélyem se volt.Az érintés pillanatában erős áram rázta meg a kezemet.
- Minden oké?
- Ja csak megráztál.
- Ez a srác mágnesként fogja vonzani az ellenséget. Ha Mali továbbra is vele lóg bajba kerülhet. Most mi tévő legyek?