Michael szavai mázsás súlyként nehezedtek rám. Azt kívántam bárcsak rosszul hallottam volna.
- Ezt nem értem. Hogyhogy te voltál?
- Az egész azután a nap után kezdődött miután visszaértünk a kórházból. Azon a napon, Ashton és James elkapott és lekényszerítettek a torkomon egy Ifritet. A tűz démon kontrollálhatatlanná vált a testemben, mindent felégettem a környezetemben.
Úgy éreztem, hogy a helyére került a kirakós utolsó darabja.
-Szóval az egész csak egy baleset volt.
Szomorúság fogott el ha arra gondoltam mekkora terhet kellett cipelnie Mikenak. Újfent átöleltem barátomat.
- Semmi baj Mikey, nem te tehetsz róla. Nem haragszom rád.
Őszinte, megkönnyebbült mosoly jelent meg az arcán. Nem tartott sokáig!
- Calum neked olyan illatod van mint a sellőknek.
- És az baj?
- Ki nem állhatom őket!
Szívem egy pillanat alatt jéggé dermedt. Szédülés fogott el.
- De miért?
- Hogy miért?! Fakadt ki a fiú. - Idehozott az a szőke azzal a dumával, hogy meg akar gyógyítani aztán meg bezárnak ide. Könyörögtem, hogy szedjék ki belőlem az Ifritet de süket fülekre találtam. Már több mint egy hónapja itt tartanak megfigyelés alatt miközben a lángok belülről emésztenek el. Aztán észrevettem, hogy a lángok alábbhagynak ha a bennem érlelődő bosszúra gondolok. Nem akarok megszabadulni az Ifritöl, sőt ezzel az erővel akarom megölni ezeket a halagyúakat. Szóval Calum, te pontosan mi vagy?

A válasz ott volt a nyelvem hegyén de nem tudtam kimondani. Nem akarom elveszíteni Michaelt!
- Hülyeség hisz már elvesztettem.
Büszkén a szemébe mondtam.
- Én egy félsellő vagyok. IV. Calamis másodszülött fia.
Michael undorodó arccal ellépett tőlem.
- Ide figyelj! Csak azért mert Siva bizonytalanságában bezáratott nem azt jelenti hogy a többi sellő is rossz! Tris pl tényleg megakart menteni csak hülye volt. Michael, ezeknek a sellőknek több ezer év óta te vagy az első ifrit. Természetes, hogy így fogadnak téged.
Michael oldalra köpött.
- Hát én k#rvára nem akarok kísérleti patkány lenni. Hagytak szenvedni és tuti, hogy jót mulattak rajtam.
- Mike....
- Ha én egyszer kijutok innen mindenkit le fogok mészárolni.
Szomorú arccal hátráltam ki.
- Viszlát barátom.
Hangom alig hallható volt. Odakint bátyám keblére borultam és hagytam, hogy a könnyeim utat törjenek.