Annyira büszke voltam Calumra mikor mesélte a várban történteket. Holnap végre, hivatalosan is a király fia lesz. Ez a fiú már számtalanszor elrabolta a szívemet bátorságával, kedvességével, őszinteségével és az egész lényéből áradó kisugárzásával.
- Tehát most hova is megyünk?
- A családomhoz.
- Nem lesz baj, hogy csak így váratlanul betoppanok?
- Dehogy baj. Imádni fognak téged.
- Reméljük.

A Hotel Goldenseaweed a maga 4 csillagjával egészen pompás látványt nyújtott. A hall szokás szerint megint tele van vendégekkel. Célunk a tizenkettedik emelet nyolcas lakása.
- Izgulsz? Kérdeztem barátomat a felfele tartó liftben ahol csak mi ketten voltunk.
- Dehogy! Én nem vagyok ideges...annyira.
- Jajj Calum nem fognak megenni. Csak nyugi. Na jó, max megkóstolnak. Tettem hozzá tréfásan, hogy enyhítsem a feszültségét.
- Én valami mást kóstolnék meg.
Kezeivel hajamba túrt, ajkaink ismét találkoztak. Abban a pillanatban csilingelt a lift jelezvén, hogy elérte a célját. Az ajtó kinyílt, és egy idős házaspár exkluzív előadásnak lehetett a részese. Amint észbe kaptunk már rohantunk is kifele.
- Ez rohadt ciki volt.
-  Hát a néni nem biztos, hogy ma éjjel fog aludni. Törölgette könnyeit Cal.
A nyolcas lakásban hatalmas vendégszeretettel és egy terített asztallal fogadták Calumot. Anya nem győzte dicsérgetni, hogy milyen jóképű legény. Az asztalon a kedvenceim lettek felszolgálva: kagylós tészta, cápa sushi, rántott pisztráng, és lepényhal húsos pite.
- Mesélj egy kicsit magadról Calum.
- A nevedet már tudjuk, szóval azt kihagyhatod. Vágott közbe apa. Gyilkos pillantással jutalmaztam meg.
- Nos, egy Hawaii faluból származok. Munkahelyem még nincs. A családommal lakok.
- Oh ne aggódj. A mi kis Lulunknak sincs még állása.
- Anya! Mondtam már, hogy mások előtt ne hívj így!
- Pontosan mije vagy a fiamnak? Barát vagy szerető?
Calum arca vörösebb lett mint az áfonyalekvár.
- Én...én..a szeretője vagyok.
- Oh milyen édes. Nem kell zavarban lenned Caly. Mi, sellők elfogadjuk a másságot.
Láttam rajta, hogy hatalmas kő esett le a szívéről.
- Említetted a családodat. Az kizárt, hogy mind ott élnek Hawaiion. Kétségtelenül félsellő vagy, érzem az enyhe kókusz és mandula illatodat.
- Az anyám ember, az apám pedig sellő.
- Na látod! Ki az apád? Hátha ismerem.
- Háát.... Rám sandított, én pedig óvatosan nemet intettem.
- Az apám csak egy egyszerű szakács az egyik étteremben.

>>>><<<<<

Este kilenckor már aludtak Luke szülei. Itt volt az ideje, hogy kettesben lelépjünk. Közös hasonlóság: egyikünknek sincs saját szobája.
- Hova megyünk?
- Ti-tok.
Minden kellemetlenség nélkül elengedett minket a városi őrség. Inamba szállt a bátorság hisz rájöttem, hogy innen csak egy irány van, felfelé.
- Ne aggódj felfelé már nem fog olyan erősen hatni a nyomás. Sőt egyre könnyebb érzés lesz.
Szerelmem behunyta szemeit egészen fél percig. Nem sokára két hatalmas horgászhal jelent meg.
- Kapaszkodj belé. Ők majd elvisznek a roncshoz.

Kénytelen-kelletlen megragadtam az ocsmányságot. Alig egy óra alatt megtettük az utat. Jó érzés volt újra a friss levegőt érezni. A hold az egész tengert beragyogta.
- Arra. Mutatott Luke egy kis sziget felé.
Gyorsan a partra értünk. Kifeküdtünk a homokba és sütkéreztünk a holdfényben.
- Mi ez a hely Lukey?
- Ez egy kicsike lakatlan sziget,amit csak én ismerek. Gyakran jövök ide ha egy kis magányra vagy egy kis szabadságra van szükségem. Mondjuk más sellők is szeretik az efféle szigeteket.
Négykézlábra állva fölé kerültem.
- Na és most mire van szükséged?
- Te rád baby.
Ajkaink majd nyelveink is újfent találkoztak. Azon az éjjelen, a homokos tengerparton megmutattuk egymásnak, hogy milyen kemények is vagyunk...ott alul. Miután mindketten elmentünk, a pálmafák alatt tértünk nyugovóra egymás karjaiban.
- Jó éjszakát Luke. Legyenek szép álmaid.
- Jó éjszakát Calum. Legyenek meseszép álmaid.

Vége a heti résznek. Jó éjszakát lányok ^^ 😘 Cake is real, Cake is everything ❤❤