12. A herceg személyesen 2.rész

Fogtak és nemes egyszerűséggel bedobtak a cápák közé. Siva az akvárium üvegén keresztül figyelt.
- Ezek a cápák már napok óta nem ettek. Bárkit felfalnak kivéve a királyi családot.
- Hogy hogy?
- Egy tengeri állat se támad meg minket mert érzik, és ösztönösen félik a királyi család vérét. Normál esetben minden sellő képes telepátiával beszélni a tenger élőlényeivel, de egy se képes lenyugtatni egy éhes cápát.
Az akváriumban húsz cápa úszkált. Be voltam rezelve, de gyorsan elhessegettem nehogy megérezzék.
Az egyik fenevad vészesen közel jött. Határozottan a szemébe néztem.
- A hatalmas Calamis király fia vagyok. Ha megpróbálsz megenni, apám a fejedet veszi.
A cápa lehajtotta fejét, majd a másik tizenkilenc is követte példáját.
- Siva herceg. A cápák behódoltak a fiúnak.
Siva csodálkozva bámult rám.
- Azt mondja a testvérem, még hasonlít is rám. A cápák pedig fejet hajtottak előtte. Ki ez?
Az őrség kisegített az akváriumból Siva parancsára.
- Az előbb láttam, hogy tényleg félsellő vagy, és a cápák se ettek meg. Ki vagy te?
- Az öcséd apai ágról, Calamis.
Siva jó pár percig csak bámult engem,  majd megindult felém és megölelt.
- Bocsáss meg, hogy kételkedtem benned öcsém. Hihetetlen, hogy van egy testvérem. Bárcsak anya is láthatná!
- Hát mutass be neki.
Amint megláttam bátyám szomorú arcát, megbántam, hogy ezt ki mondtam.

A terem neve ahova vezetett, sírterem volt. Odabent egy egész rétnyi virágcsokor hevert, középen pedig egy gyémántkoporsó.
- Öt éve, hogy meghalt, Cal. Beengedtünk pár idegent a városba akikről kiderült, hogy más királyságból jött bérgyilkosok. Aznap meghalt ő is és a húgom, Liliana is a hasában.
Mellbe vágott ez az információ. Siva szemei csillogtak a könnyektől.
- Onnantól kezdve már senkiben se tudok megbízni. A városkapuhoz őröket állítottam, hogy kiszűrjék a látogatókat. Cal, én igazából telis tele vagyok kételyekkel.
Magamhoz öleltem a velem egymagas férfit.
- Részvétem Siva. Megígérem, hogy egy nap majd megtanítalak újra bízni másokban.
Elhúzódott tőlem de a kezei a vállaimon maradtak.
-Én pedig megígérem, hogy holnap egy nagy bulit szervezünk a tiszteletedre. Addig aludj itt ha gondolod.
- Köszönöm de szerintem ma a "hímemnél" alszok.

Folyt.köv
Érdekesség: Ez nem lesz benne a regényben de Siva azon ritka sellők közé tartozik akiknek nem kókusz hanem karamell illata van.

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top