A víz jéghideg volt mikor alámerültünk. Körülöttünk sok-sok halacska úszkált. Lukera néztem és komolyan fontolóra kellett vennem, hogy álmodok-e vagy sem. Életemben először láttam egy húsvér sellőt. Uszonya kék volt lila csíkokkal, akárcsak az időközben megváltozott haja színe. Luke nem csak a valóságban, de sellőként is nagynak számított méretes uszonyával.

Rám pillantott, majd elkapta a röhögés.
- Úgy nézel ki mint egy hörcsög. Calum, nyugodtan engedd ki a levegődet.
Nagy bátorságot vettem, és szót fogadva neki figyeltem, ahogy a levegőm buborék formájában felfelé száll.
- Tudok lélegezni!
- Még szép.
Más változás is végbement rajtam. Ugyan nem volt uszonyom, de a kéz és lábujjaim között úszóhártya feszült, a testemet pedig imitt-amott pikkelyek borították.
- Tetszel magadnak?
- Hát furcsa de nem rossz.
Ahogy tovább haladtunk számos tengeri lényt láthattunk. Még egy cápa is megnézett magának minket, de Luke, azaz Lucris gondolatban megkérte rá, hogy menjen odébb. Addig úsztunk míg a tenger fenekére nem értünk.
- És most hova tovább? Nem látok itt várost.
- Mi sellők elrejtőzve élünk, hogy az emberek ne zavarhassanak meg minket. Mellesleg nem ez a tenger legalja Calamis.
Utunk egy hajóroncshoz vezetett.

Mint kiderült számomra, ez a roncs egy mélytengeri árokba van szorulva.
- A Monolith roncsa fedi be az árkot aminek az alján megtalálható Neo Atlantis. Rázós menet lesz neked. Ha gondolod foghatod végig a kezem.
- A víznyomás mi? És, hogy fogunk látni abban a sötétben?
- Ezekkel. Mutatott a hajó oldalán növő fénymohákra. A mohákat deszkákra kentük, hogy egyfajta elemlámpaként üzemeljenek.

Már egy órája, hogy lefele úsztunk az árokban. Kezdtem egyre inkább úgy érezni magam mintha satuval nyomnának össze.
- Luc, álljunk meg. Nekem ez nem fog menni.
- Caloo már nincsen sok hátra. Ki kell bírnod.
- Én vissza akarok menni. Feladom.
Luc két tenyere közé fogta a fejemet, tengerkék szemével az én fahéjbarna szemeimbe nézett.
- Cal tudom, hogy nehéz és szokatlan ez neked, de én bízok benned. Amilyen erős vagy tudom, hogy megtudod csinálni. Gondolj az apádra aki már olyan régóta vár téged.
- Vár engem?
- Hát persze. Mindennap azt hangoztatja a kagylóvárban, hogy bárcsak a fia is ott lehetne.
- Az apám valami nemes?
- Hogy nemes-e? Ő Neo Atlantis törvényes királya. IV. Calamis De Mare Atlantis.
- Tehát.... én vagyok a trónörökös.
Negyed óra múlva már látszódtak a hatalmas felhőkarcolók.
- Végre megismerhetem a második hazámat.