A reggeli ködfátyol eltakarta New York utcáit. November közepe volt,s már igencsak érezhető volt odakint a hideg. Viszont idebent,a lakásban kellemes meleg nyugodott. De nem csak a komfortos lakás nyomta a meleget. A belsőm szétfeszült egy eddig ismeretlen érzéstől. Rég voltam feltétlenül boldog,s ezt az érzést egy embernek köszönhettem.Steve békésen aludt ágyamban.Az ablakban állva tűnődtem az estén. A férfi ingjét összébb húztam magamon. Steve megmozdult,a takaró pedig elmozdult mellkasáról,felfedve izmos mellkasát. Nagyot nyelve haraptam alsó ajkamba. Megindultam felé. Lábaim remegtek,nem tudtam parancsolni nekik. Feltérdeltem az ágyra. Haját kezdtem el piszkálgatni,hátha felébred,de nem történt semmi.
-Steve.-szólongattam,de nem válaszolt.
-Ha erre nem reagálsz,akkor más módszerhez kell folyamodnom.-suttogtam fülébe. Arcizmai megrándultak,de próbálta leplezni.Elmosolyodtam. Lábamat átemeltem rajta,s a derekára ültem.Finom puszikat leheltem hasára,s felfele haladtam. Csókot hintettem a mellkasára,semmilyen formában nem árulta el,hogy ébren van,csak csendben élvezte. Áttértem a nyakára,ekkor már láttam,hogy állkapcsát összeszorította. Huncutul elmosolyodtam. Az álla vonalánál kezdtem behinteni csókokkal. Ekkor Steve hirtelen ragadta meg a derekamat,s fordított helyzetünkön. Ezt egy hangos sikítással díjjaztam. Felnevettem,akárcsak ő,s belenéztem szerelmem szemeibe.
-Tudtam,hogy fent vagy.-állapítottam meg vigyorogva.
-Kíváncsi voltam az eszközeidre.-válaszolt vissza csibészesen.
-Kielégítettem a kíváncsiságod?-incselkedtem vele.
-Teljes mértékben.-simította meg a hajam.
Csend állt be,de nem az a kínos fajta,ellenkezőleg. Ez békés volt,s meghitt.
-Jó reggelt.-vágtam szét a csendet.
-Jó reggelt.-üdvözölt ő is,majd megcsókolt.

§

-Beszélnünk kell a tegnapról.-öltözött fel Steve.Elkomorodtam,elterültem az ágyon s a plafont kezdtem bámulni.
-Vagy nem.-emeltem fel mutatóujjamat.
-Pedig muszáj lesz,történt valami,amit nem értek.
Hirtelen ültem fel.
-Tudom,hogy megkell beszélnünk dolgokat,de mivel vannak témák,amik engem is kényesen éríntenek és téged is ezért tartsunk esőnapot.
-Milyen téma érint engem rosszul?-közeledett felém.
-Te és Bucky. Csúnyán váltatok el és..
-Oké,esőnap.-vágott szavamba.-Mik a terveid? Hallgatlak.
Felálltam,s elé lépkedtem.
-Ma éjfélig csak egy kivárosi lány vagyok,te pedig csak egy brooklyni srác.-ragadtam meg pólóját.-Nincs S.H.I.E.L.D.,nincs HYDRA,te nem vagy Amerika Kapitány,én nem vagyok a Halál Angyala.
-Ahogy itt állsz előttem az ingemben nagyon is angyalnak tűnsz.
Elpirultam szavaira.Reagálni sem volt időm. Steve gyanúsan elmosolyodott,majd megragadta a derekam,s az ágyra dobott,ami körülbelül egy méterre volt tőlünk. Fel se érkeztem ülni már is az ágyra nyomott. Tekintete ködös volt. Az ingemet lassan tűrte el mellkasomról. Kapkodtam a levegőt. Őt akartam. Csókolni,sose mozdulni ki innen. Tarkójára vezettem kezemet,s úgy húztam magamhoz egy forró csókra. Ekkor,Steve telefonja csörögni kezdett.
-Most ugye csak viccelsz?-morogtam két csók között.Steve kihalászta zsebéből mobilját. A kijelzőn Sharon neve villogott. A kedvem egyszerre lett fagyos.Nem akartam veszekedésbe bonyolódni. Gyorsan kicsusszantam az ágyból,még hozzá vágtam,hogy de ja vu,aztán az ajtóhoz igyekeztem. Épp a kilincsért nyúltam,amikor is abba maradt a csörgés,Steve felvette a telefont. Mélyet sóhajtva a nyomtam le a kilincset.
-Hé a kisasszony még nem rendezte a számlát.-ragadott meg hátulról  Steve.
-De mi van Sharonnal?-hebegtem.
-Ki az a Sharon?-fordított maga felé.-Nem ismerek ilyen lányt,én csak egy fiú vagyok brooklynból,aki egy egész napot akar eltölteni azzal a nővel,aki nap mint nap feladja nekem a leckét.
Elmosolyodtam,karjaimat nyakaköréfontam.
-Helyes válasz.-nyomtam csókot szerelmem ajkaira.