Steve a derekamat átfogva segített be a tárgyaló terembe. Az eddig ülő Bosszúállók  mostanra mind felálltak,ezzel mutatva ki tiszteletüket. Koszosan, pincérnő ruhában,véresen álltam előttük. Ha elém raknának egy tükröt azt hiszem összetörnék,a tükröt pedig utánna én törném el. Tekintetemet előre szegve   próbáltam mutatni,hogy jól vagyok,pedig enyhén sokkos állapotban voltam. A tudtukra akartam adni,hogy nem tett bennem semmi kárt és,hogy még mindig erős vagyok. Steve egy percre se engedett el mióta vissza tértem,s bár nem kérdezett semmit mégis tudtam,hogy ég a vágytól hogy megválaszoljam a kérdéseit. Clint hosszú léptekkel lépett felém,majd elhúzott Steve-től,s ölelésébe vont. Egy pillanatra megrökönyödtem,a szemeim égtek. Nem láttam őket már fél éve. Ebben a pillanatban jöttem rá mennyire sokat jelentettek nekem. Mint egy fuldokló egy ágba,úgy kapaszkodtam Clintbe.Válla felett láttam,hogy Wanda szemei vörösek lettek,kezeit ökölbe szorította. Láttam,ahogy a két tudós meghökkenten néznek. Biztos a külsőm akasztotta ki őket.
-Jól vagy?-suttogta Clint.
-Egy kicsit még,amolyan zombisan kásás az agyam.
-Miért nem szóltál,hogy küldetésen vagy? Segítettem volna.-fogta két keze közé arcomat.
-Mert családod van.
-Gyere ide.-rántott újra magához.-Te is a családom vagy.-suttogta fülembe. Még erősebben szorítottam magamhoz.Öt szó elég volt számomra,hogy valami pozitívat is érezhessek a mai nap folyamán.
Összeborulásunkat Wanda tette tönkre. Félre taszítva Clintet lökött majdnem fel. Zokogott.
-Annyira..annyira aggódtam. Mondt te teljesen hibbant vagy?-csattant fel hirtelen.
-Wan...
-Nekem ne Wan-az.-emelte fel mutató ujját,mint egy dorrgáló anyuka,elmosolyodtam s megöleltem őt. Olyan volt nekem,mint egy testvér,aki folyton aggódik értem.Mélyet sóhajtott.- Hogy gondoltad? Elköltözésről volt szó nem pedig arról,hogy titkosügynökösdit játszol Mexikóban.Még jó,hogy mikor beleolvastam Fury elméjébe  azonnal szóltam Steve-nek.
Elengedtem Wandát. Hátrafordultam Steve-hez. Hát így tudta meg,hogy hol vagyok,és szinte azonnal jött megmenteni engem.
Az én hősöm.
Egy ideig tűnődtem rajta. Az egyik széken roskadt. Láttam rajta,hogy megviselte ez a nap,mint fizikailag,mint szellemileg.Gondolataiba merülve pásztázta a padlót.
-Köszönöm neked.-szóltam felé lágyan. Ahogy meghallotta a hangom,rögtön felkapta a fejét. Szemeiben önvád lakozott és bűntudat. Felismertem a tekintetét.Szinte a sajátomat láttam.
-Nem tettem semmit.-fröcsögte felém.-Nem mentettelek meg.
Egy pontra bámult. Lenéztem magamra. S ekkor leesett. A fehér ingem vértől vöröslött.
-Steve..ez nem a te hibád.
-De igen az!
-Ha jól számolom van még három meneted kislány.-szólt közbe Natasha. Félve fordultam hátra.
Egy dühös Bosszúálló is elég lett volna,helyette hármat kaptam. Félve indultam el feléjük.
-Egy tizes skálán mennyire vagytok dühösek? Csak mert ma már egyszer meghaltam.-álltam eléjük. Mindhárman meglepetten kapták rám a fejüket.
-Hogy érted,hogy ma már meghaltál?-lépett felém Bruce. Csend állt be.Nem tudnak róla. Esett le nekem. Steve nem mondta el.
-Öhmm..csak átvitt értelemben értettem.
Hátra lestem,míg Tony és Nat eldöntötte,hogy hihet-e nekem. Steve engem nézett. Tekintetével üzenni akart,bár nem értettem,hogy mit,de azt észrevettem,hogy vállai megfeszültek,ennek ellenére próbálta leplezni idegességét.
Bruce megsimogatta a hátam,majd leült egy székre.Rá néztem Natra. Kieresztette tüdejében tartott levegőt.
-Nyugi én nem várok magyarázatot, fő hogy jól vagy.Mennem kell.-puszilta meg arcom,majd biccentett Brucenak s távozott. Az ajtóig követtem tekintetemmel,majd Tonyt vettem célpontul.
-Szab..-hangom rekedt volt.- Khm..Szabad?-emeltem fel karomat ölelésre.
-Piszkosul dühös vagyok rád Abigail.-ripakodott rám. Összerezzentem,s leengedtem karjaimat.
-Stark!-szólt rá erélyesebben Steve.
-Nem! Nem csinálhatja ezt Steve! Égen földön kerestük,és nem csak ma. Fél éven keresztül. Ha nincs Wanda valószínűleg holtan feküdnél valahol Mexikóban.
Az emlék hatására a szám elé kaptam a kezemet,s próbáltam vissza fojtani a sírást.
-Tony..kérlek.
Hosszas töprengésbe kezdett,én az ujjaimat tördeltem.
-Tudod mit,ma nem tudok veled beszélgetni. Örülök,hogy jól vagy.-tért ki mellőlem,s már lökte is ki az ajtót,ami becsapódott volna,ha nem tart rá egy fekete kabátos férfi.Ahogy megláttam Furyt frusztráció lepett el. Megszédültem,s az asztal lapjába kellett kapaszkodnom,hogy el ne essek. Felnyögtem. Hallottam hogy egy szék felborul,majd kezeket éreztem a derekamon,amik erősen tartottak. Ha nem lettem volna az ájulás közepén,biztos a szívem őrült vágtába kezdett volna. Hátra tekintettem. Azok az aggódó szemek a retinámba égtek. Újra bevillant a kép,ahogy a karjaiban tart,s könyörög hogy ébredjek fel.
Nem szabad még közelebb engednem magamhoz. Mindketten sérülünk,és én per pillanat penge élen táncolok. Összeszorítottam a szemeimet,s kényszerítettem magamba egy kis életerőt.
-Jól vagyok.- húzódtam el,majd letelepedtem Bruce mellé.
-Ms.Bowman!-szólított fel Fury.-Ma igazán meglepett. Nem gondoltam volna,hogy ilyen értékes tagja lesz a csapatnak.-támaszkodott tenyerével az asztalra.
-Miről beszél?
-Maga miatt elkaptuk a Tél katonáját. Épp egy cellában csücsül.
Hirtelen kaptam a fejem Stevere. Nem nézett rám,de a szemeiben olyat láttam,amit Buckyval szemben sose kellett volna éreznie. Gyűlölet lakozott benne,iránta. Megráztam a fejem.
-Mellesleg van egy jó hírem. Az álcája nem sérült,vissza mehet Mexikóba és..
A fülem sipolni kezdett,becsuktam szemeim.
Na itt fejeztem be. Elég volt.
Mire észhez tértem,már álltam,s mindenki engem bámult.Az üveg falak vissza verték a hangom. Szóval nem csak magamban gondoltam,ki is mondtam. Paprikás hangulatba kerültem. Az évi frusztrációmat eresztettem rá Furyra,úrihölgy módjára.
-Nem megyek vissza.Sőt mi több,most kisétálok innen és soha de soha nem jövök vissza és Önt sem akarom többet a közelembe tudni. Számomra nem létezik többé a S.H.I.E.L.D., a S.H.I.E.L.D. számára pedig én nem létezek. Remélem egyet értünk.
Csend telepedett ránk. Bólintottam. Majd az ajtó felé lépdeltem.
-Én álltam az egyezményünk rám eső részét,most maga jön Ms.Bowman.
-Hogy..?
-Egy másik cellánk is megtelt ma. Épp a Fekete Özvegy hallgatja ki. Itt van egy köpésre Chris Bowman.
-Olyan dolgokat tudtam meg,hogy inkább kezdjen vele valamit,mert ha én teszem meg bizony isten,hogy megölöm őt.
-nyitottam ki az ajtót,majd kiléptem s magam mögött hagytam őket.

§

Abby várj!-kiáltott utánnam Steve. Hátrafordultam,s bevártam.- Haza viszlek.-simította meg Steve a vállamat.
-Nem szeretném,most...most egyedül akarok lenni.-dörzsöltem meg a homlokom.
-Nem kérdeztem,kijelentettem. -Jól vagyok.
-Nem igaz,nem vagy jól. Ma meghaltál Gail. A karjaim közt feküdtél holtan. Tudod te milyen volt tehetetlennek lenni. Nem segíthettem rajtad,de most itt vagyok veled és nem engedlek el,független attól hogy mit mondtál odabent. Mit mondasz? A saját lábadon mész ki vagy vagy vigyelek én?-mosolyodott el hanyagul.