2 órával később

Már két órája egy hatalmas elhagyatott épületbe voltam minden egyes androiddal akik megmenekültek Jerichoból.. Befoglaltuk ideiglenesen ezt a helyet.. Connor mellett ültem és hátrahajtott fejjel gondolkoztam. Nem tudom innen hogyan tovább.. Nem sokkal később Markus odajött hozzánk és Connor ránézett.

-Ez mind a mi hibánk.. Az emberek meg tudták hol van Jericho.. Hülye voltam.. észre kellett volna vennem hogy kihasználnak.. – Állt fel Connor. – Sajnálom.. Meg tudom érteni ha nem bízol bennünk..

-Ez a kislány.. szereted őt? – Nézett rám és én is felálltam.

-Igen.. Ő az egyetlen akiben megbízok.. És Anderson hadnagy..

-Ők melletted lesznek ha tényleg szeretnek.. Mostmár egy vagy közülünk.. Megbízunk bennetek. – Mondta ránk nézve.

-..A CyberLifenál.. ezernyi android van. – Mondtam. – Ha fel tudnánk ébreszteni őket akkor nagyobb erőtök lenne..

-Nem törhettek be oda.. Ez öngyilkosság. – Nézett ránk meglepve.

-Bíznak bennem.. Tudják ki vagyok. Ha valakinek van joga oda belépni az én vagyok. – Bólintott Connor.

-Meg fognak ölni titeket..

-Lehet.. De meg kell próbálnunk. – Néztem a szemébe. Nem hiszem el hogy ezt mondom.

-Legyetek nagyon óvatosak. – Tette a vállunkra a kezét. Bólintottunk és elindultam volna ki mikor megpillantottam több ismerős arcot is. Ott volt Kara és Alice.. Akikkel egy házban rejtőzködtem.

-Hé.. – Néztem rájuk és picit elmosolyodtam.

-Sung..? – Nézett rám Alice.

-Én vagyok.. de örülök hogy jól vagytok. – Mosolyogtam Alice pedig megölelt.

-Te mit keresel itt egyedüli emberként? – Csodálkozott Kara.

-Connorral vagyok.. Csatlakoztunk hozztáok.. Megmentjük a népetek. – Mosolyogtam picit.

-Tudtam hogy nem vagy rossz ember. – Nézett rám Alice.

-Na és ti..?

-Mi nemsokára megyünk.. Kanadába szeretnénk eljutni és még van hosszú út odáig. – Nézett rám.

-Sok sikert.. – Tudom hogy meg fogjátok csinálni. – Mosolyogtam.

-Menjünk, sietnünk kell. – Fogta meg a karom Connor. Kiszúrtam Ralphot is de.. már nem volt időm odamenni hozzá. Bólintottam és mielőtt mentünk volna Connorral szereztünk nekem valami android felszerelést. Ragasztott egy kamu ledfényt a fejemre és kaptam egy egyenruhát én is. El se hiszem hogy így kell belépnem oda. Erre azért volt szükség, mert a CyberLife toronyba a készítőkön és ott dolgozókon kívül csak androidokat engednek be, átlagos embereket akiknek semmi köze hozzá azokat nem. Elindultunk egy taxiba szállva a Cyberlife toronyhoz. Amint megérkeztünk kiszálltunk és pár fegyveres őr kísért be minket.

-Elvezetünk titeket.

-Köszönjük, de tudjuk hová kell mennünk . – Mondta Connor.

-Lehet.. De megvannak a parancsaim. – Indultak előre, mi pedig követtük őket. Át kellett mennünk egy lézeres ellenőrzésen. Mikor connor átment, bemondta a nevét, hogy „Connor android felismerve", az őrt is felismerte.. És féltem hogy engem nem fog. Összeszorított fogakkal átmentem én is.

-„Layla android felismerve" – Mondta a gép mire felsóhajtottam. Egy szeméttelepen szedtük össze a cuccokat.. Beszálltunk a liftbe és elindultunk a 31. emeletre.. Csakhogy nekünk a -49-re kellett volna menni, hisz az a raktár. Connor rám nézett és bólintott picit. Én is bólintottam és ledobtam a kamerát egy a zsebemben lévő kis labdával majd ő megtámadta az egyik őrt, én pedig a másikat. Lelőttük őket majd gyorsba benyomtam a -49.-et.

-Hang alapú azonosítás szükséges. – Mondta. Basszus. Connor kicsit odébbtolt majd megszólalt, nem a saját hangján.

-54-es ügynök, -49. Szintre. – Mondta feltehetőleg az ügynök hangján.

-Azonosítás sikeres. – Mondta a lift és elindultunk lefele.

-Wow.. – Néztem rá döbbentem.

-Szép munka. – Pacsizott le velem.

-Menő android vagyok nem igaz? Pont mint te – Mosolyogtam.

-A legmenőbb. – Mosolyodott el ő is. Leértünk a raktárba és kiszálltunk a liftből. Ott állt ezernyi android..

-Hű, mekkora hely.. – Néztem körbe.

-Ennyi androiddal remélem sikeres lesz az egész. – Nézett körbe Connor.

-Én is remélem.. Na kezdjük – Néztem rá. Connor rátette a vállára a kezét az egyik androidnak majd megragadta a karját...

-Hagyj már békén te szar! – Hallottam egy ismerős hangot mire mindketten odakaptuk a fejünket. Ott volt Hank és.. egy másik Connor android aki egy pisztolyt fogott a fejéhez.

-Hank..? – Lepődtem meg.

-Hátráljatok! – Nézett ránk mire mindketten meghátráltunk az androidoktól. – És megkímélek rajta..

-Sajnálom Connor.. Ez a fasz a kiköpött másolatod.. – Nézett ránk. Vajon mi történhetett..?

-A barátod élete a te kezedben van. – Mondta a másik Connor. – Döntsd el mi a fontosabb.. A háború.. vagy ő. – Nézett rá.

-Ne hallgass rá, minden amit mond egy kibaszott hazugság.. – Nézett felváltva ránk Hank.

-Sajnálom Hank.. Nem kellett volna belerángatnom téged ebbe az egészbe.. – Nézett rá a mellettem álló Connor.

-Feledkezzetek meg rólam és csináljátok amit kell!

-Olyan voltam mint te... - Nézett Connor a pisztolyos Connorra. – Azt hittem hogy semmi sem számít jobban, mint a küldetés.. De egy nap megértettem.. Mi számít igazán..

-Nagyon megható Connor.. De nem vagyok deviáns. Egy gép vagyok, amit arra terveztek hogy teljesítse a feladatát és pontosan ezt fogom most csinálni! Most pedig elég a dumából! Döntened kell.. Megmented a partnered.. Vagy pedig feláldozod..?

-Jólvan.. Jólvan.. Nyertél.. – Nézett rá Connor. Ekkor Hank megpróbálta a másiknak kitépni a kezéből a pisztolyt. Odaszaladtam és bevertem a másik Connornak, majd Hank hátrébb húzott engem. A két Connor kezdett el verekedni én pedig csak a szám elé téve a kezem figyeltem. Hank ezt megelégelte és feléjük tartotta a pisztolyt.

-Elég!

-Kösz Hank.. – Állt fel az egyik Connor majd a másik is. – Nem tudom mihez kezdenék nélküled.

-Szabadulj meg tőle, nincs vesztegetni való időnk. – Mondta a másik.

-Én vagyok az Hank..

-Nem, én vagyok az igazi Connor. – Mondták felváltva Hank pedig csak váltogatta hol az egyikre hol a másikra a pisztolyát.

-Az egyikőtök a partnerem.. A másik viszont egy szardarab... A kérdés hogy ki-kicsoda..

-Én vagyok az Hank. Add ide a pisztolyt és elin-

-Ne mozdulj! – Vettem elő én is a pisztolyom az egyik Conorra szegezve.

-Kérdezz tőlünk valamit.. Valamit amire csak az igazi Connor tudná a választ.. – Mondta a másik.

-Hol találkoztunk? – Nézett rájuk Hank.

-Jimmy's barba. 4 Másik párt is megnéztem mielőtt megtaláltalak volna. – Szólalt meg a Hank oldalán lévő. – Aztán egy gyilkos helyszínre mentünk együtt. Az áldozat neve Carlos Ortiz volt..

-Az én memóriámat használja.. – Mondta a másik.

-Mi a kutyám neve? – Kérdezett újat Hank.

-Sumo! A neve Sumo.. – Szólalt meg újra a Hank oldalán lévő android.

-Ezt én is tudtam! – Mondta a másik. Szétmegy a fejem..

-...A fiam.. Mi a fiam neve? – Nézett a saját oldalán álló Connorra.

-Cole... A neve Cole volt.. Hat éves volt mikor baleset érte.. Nem a te hibád volt hadnagy.. – Mondta mire Hank lassan leemelte a kezét a pisztollyal együtt. – A kamionos megcsúszott a jégen és így beleütközött a kocsitokba.. Colenak sürgősségi ellátásra volt szüksége.. De nem volt egy ember se aki meg tudta volna műteni.. Ezért egy android végezte el.. Cole meghalt.. Ezért utálod az androidokat.. Azt gondolod, hogy egyikünk felelős a fiad haláláért...

-Cole azért halt meg, mert egy orvos túl sok drogot fogyasztott ahhoz, hogy operálni tudjon... Ő az egyetlen, aki felelős a fiamat haláláért... – Mondta Hank én pedig elérzékenyültem. és beharaptam a számat. – Őt hibáztatom ezért.. Miatta nincs velem most a fiam.. És nem teszi szebbé a napjaimat..

-Én is tudtam a fiadról! – Mondta az én oldalamon lévő Connor már szinte hiába. – Én is ezt mondtam volna. Lődd le őt é-

-Fogd be! – Kiabáltam rá és lelőttem majd Connorra néztem.. Az igazi Connorra. Eltettem a pisztolyom.

-Nagyon sokat tanultam, amióta találkoztam veled Connor.. – Nézett rá Hank. – Talán tényleg életben vagy...Talán te leszel az az ember aki jobbá teszi ezt a világot.. – Mosolyodott el. – Gyerünk.. Tedd amit tenned kell. – Nézett rá és a vállamra tette a kezét. Mosolyogva néztük ahogy Connor felébreszti az összes androidot.

...

A békés-háború, amit Markusék indítottak nagy sikerrel járt. Bár tény hogy rengeteg halott android volt, de azok akiket megismertünk mind túlélték. Nem lehettünk kint az utcán ezért Hank elvitt magához és a tévéből néztük mi történik. hihetetlen érzés volt, mikor a hírekbe láttuk hogy a fegvveres katonák le akarják lőni Markusékat, mikor Markus megcsókolta Northot.. És a katonák visszavonultak. Eltették a fegyvereket.. És a hírekben és mindenhol mondták, mennyire hihetetlen ez a látvány.. hogy az androidok megnyerték a háborút és megkapják a szabadságot amire vágynak.. Nagyon boldogok voltunk.. Hogy nem volt semmi sem hiába. hogy minden android mostantól szabadon élhet, mint minden ember... Ez volt a fő célunk... És elértük...

....