Pár órával később, késő délután

Hank és Connor a főnök irodájába voltak, aminek üvegfala van, így tökéletes láttam hogy a főnök Hankkel kiabál, Connor pedig mögötte áll és nézi a vitát. Fogalmam sem volt mi lehetett, csak azt tudtam hogy amint visszaértünk Gavinnek lejár a munkaideje így hazament, Hanket pedig behívatta a főnök. Én pedig természetesen maradtam, nem akarok Gavinnel lenni otthon.. Nem sokkal később Hank idegesen kijött és leült az asztalához, Connor pedig lassan jött utána. Csak egy asztallal voltam odébb de láttam Hanken az idegességet, a csalódottságot.. a szomorúságot.

-Én.. annyira közel voltam mindenhez.. Nem tudom hogy történhetett.. – Ült le az asztalra Connor én pedig vettem a bátorságot és odamenve leguggoltam Hank elé.

-Mi történt..? Ha szabad kérdeznem.

-Visszakerülök a szokásos ügyekhez amiket eredetileg kaptam.... Connor pedig visszaküldik a CyberLifehoz. – Sóhajtott.

-Micsoda..? – Néztem rá hitetlenkedve. Néma csönd volt az egész irodába és ez a feszültség csak rátett egy lapáttal..

-Túl sok küldetsét buktam el.. Ezért vissza fognak küldeni.. 1-2 nap. – Mondta Connor. Nem akarom hogy elmenjen. Ő az egyik legjobb android nyomozó.. Aki határozottan jól végzi a dolgát.. Ezt nem akarom..

-Csak van valami megoldás.. Nem mehetsz el.. – Néztem fel Connorra.

-Nem tudom.. A jelenlegi legfontosabb most a rendőrök és nyomozók számára hogy megállítsák Markust.. Nem az fogja őket érdekelni hogy elmegy az egyetlen android nyomozó innen. - Mondta Connor. Csöndben néztem rá és kicsit elgondolkoztam.

-Markus.. Igen.. Connor! – Néztem rá.

-M-mi az? – Nézett le rám és felálltam.

-Mi lenne ha.. Megpróbálnád megállítani Markust? Ha sikerülne akkor lehet nem küldenének vissza és maradhatnál! – Néztem rá.

-Ez nem is hülye ötlet.. – Támogatott Hank.

-De hogy tudnám? Semmit se tudni róla.. – Kérdezte Connor.

-De vannak információk. Például hogy minden egyes android arról beszél hogy rA9 majd felszabadítja őket.. ÉS hogy Jericho az egyetlen hely ahol biztonságba vannak.. – Mondta.

-Igen.. A CyberLife volt főnöke Kamski.. Ő csak tud valamit Jerichoról.. Ő az androidok megteremtője.. Ahol van Jericho, ott lesz Markus is. – Feleltem.

-És honnan tudjuk meg hogy hol van Kamski? – Nézett Connor ránk.

-Internet Connor.. Internet. – Vette elő a telefonját Hank. Nem is kellett sok idő mire megtaláltuk a pontos lakhelyét így azonnal kocsiba szálltunk és elindultunk oda. Teljesen felpörögtem ismét, hogy van remény arra hogy Connor maradjon és bizonyítani tudjon. Amint megérkeztünk a házhoz kiszálltunk és becsöngettünk. Nem sokkal később egy android nő nyitotta ki az ajtót.

-Üdv.. A Detroiti rendőrségtől jöttünk.. Kamskit keressük, lenne pár kérdésünk hozzá. – Mutatta fel Hank az igazolványát.

-Jöjjenek beljebb. Azonnal szólok Kamski úrnak és visszajövök ha tudja fogadni önöket. Foglaljanak helyet. – Mutatta a lány mi pedig megköszöntünk és bementünk az előtérbe. Hank leült a Kanapéra mi pedig Conorral szétnéztünk amíg a lány elment szólni Kamskinak.

-Anyám, ez a Kamski aztán tud élni.. Mekkora ház.. És milyen rendes női android. – Mondta Hank. – Hogy érzed magad Connor? Találkozhatsz a teremtőddel.

-Kíváncsi vagyok milyen lehet. – Mondta miközben egy képet nézett ahol ott volt Kamski meg valami idősebb nő. – Ő a 21. század egyik legnagyobb zsenije..

-Néha én is kívánom hogy találkozhasssak a teremtőmmel szemtől-szembe.. Lenne pár dolog amit mondanék neki. – Mondta Hank. Szegény. Nem sokkal később megjött a lány.

-Kamski úr várja önöket. Egy perc és elkészül addig jöjjenek be. – Mondta, mi pedig bementünk. Egy nagy szoba volt medencével, amibe a víz vörös volt és volt két ugyanolyan modellű android lány a vízbe, meg ahogy láttam Kamski is ott van. A nagy ablak elé álltunk és vártuk hogy kijöjjön a vízből... vagy akármiből is amiben volt.

-Egy pillanat és megyek. – Mondta Kamski ránk nézve mi pedig egyszerre bólintottunk. Gyönyörű házba van.. De hát ő az androidok feltalálója, valahogy nem is csodálkozom hogy milliárdos. Hamarosan ki is jött a vízből és az egyetlen női androidja aki nem volt a vízben ráadta a köntösét. Kamski megigazította az apró copfját majd az ablak elé állt és megfordulva ránk nézett.

-Anderson hadnagy vagyok.. Ő itt Connor, ő pedig Sung. – Mutatott be minket.

-Mit tehetek érted, hadnagy? – Fonta össze a karját.

-Deviánsok után nyomozunk. Tudom hogy évekkel ezelőtt otthagyta a CyberLifeot, de.. Reméltük hogy tud majd olyat mondani, amit nem tudunk. – Számolt be, Kamski pedig nézett ránk majd egy apró csönd után megszólalt.

-...Deviánsok. Lenyűgözőek, nem igaz? Tökéletes élőlények tökéletes intelligenciával.. és most már önálló akaratuk is van. A gépek annyival másabbak mint mi. Mi találtuk fel őket, most pedig ellenünk lázadnak. Ironikus nem? – Mosolygott kicsit.

-Meg kell értenünk, hogy az androidok hogy lépesek deviánssá válni. – Szólalt meg Connor. – És meg kell tudnunk merre van Jericho..

-Ha egy háború tör ki az androidok és az emberek közt, millióan meghalhatnak, Mr.Kamski. – Néztem rá én is.

-A háborúknak mindig van egy kiváltó oka.. Az androidok szabadságot akarnak.. És emiatt akarnak harcolni.. – Mondta teljesen nyugodt hangnemben.

-Nézze, nem traccspartizni jöttünk, a gépek amiket csinált fellázadnak és egy háborút tervezhetnek. Ha nem tud semmi újat mondani akkor már itt sem vagyunk. – Veszítette el a türelmét Hank.

-...Na és mi a helyzet veled, Connor? – Sétált lassan elé, figyelmen kívül hagyva Hanket. – Kinek az oldalán állsz?

-Nem állok senkinek az oldalán, Mr.Kamski. Arra lettem programozva hogy deviánsokat állítsak meg, és ezt is fogom tenni.

-Nos.. – Nevetett picit. – Azt mondod amire programoztak.. De te... Te mit akarsz igazán? – Nézett fel rá, mi pedig Hankkel két oldalról figyeltük az eseményeket.

-..Az nem fontos, hogy én mit akarok.. – Mondta kicsit összezavarodva és láttam hogy a fejében a ledfény megint elkezdett pislákolni, majd visszaállni a rendes kék színére. Mit művel ez a férfi?

-Chloe..? – Hívta oda a lányt aki elé állt majd rátette a vállára a kezét. – Gondolom tudjátok mi az a Turing-teszt. Az algoritmusok és a kapacitás kérdése, neked pedig az a dolgod, hogy válaszolj rá. Ami érdekel engem, az az, hogy az androidoknak vajon van-e empátiájuk? Én csak Kamski-tesztnek hívom, elég egyszerű, meglátjátok. – Nézte a lányt. – Csodás.. Az első legintelligensebb modell, amit a CyberLife készített. Gyönyörű, és fiatal örökre. Egy soha el nem hervadó virág. – Tette az arcára a kezét. – De mi is ő valójában? Egy plasztik-gép, ami utánozza az embert? – Indult el a fiókjához és.. kivett belőle egy pisztolyt. – Vagy pedig egy élőlény. – Tette a lány vállára a kezét aki letérdelt. – A te dolgod megválaszolni ezt a lenyűgöző kérdést, Connor. – Adta a kezébe a pisztolyt és kezdtem ideges lenni. – Pusztítsd el ezt a gépet, és elmondok neked mindent, amit tudok.. Vagy pedig kíméld meg.. de akkor válaszok nélkül fogjátok elhagyni ezt a házat. – Lépett el Connortól, aki a lány felé szegezte a pisztolyt.

-Szerintem mennünk kéne. – Ragadtam meg Connor karját.

-Igen, sajnáljuk hogy kirángattuk a medencéből, gyerünk. – Indult meg Hank.

-Gyere. – Próbáltam meg tolni Connort de nem mozdult. Kamski megfogta a vállam és hátrébb húzott.

-Mi a fontosabb neked, Connor? A nyomozás, vagy pedig egy android élete? Eldöntheted ki vagy.. egy gép, ami engedelmeskedik.. Vagy pedig élőlény, szabad akarattal..

-Elég volt ebből, induljunk! – Kiabált Hank.

-Húzd meg a ravaszt, és elmondok mindent. – Mondta Kamski, aki erősen visszatartott hogy ne tudjak odamenni Connorhoz.

-Ne! – Kiabáltam rá én is. Connor hezitált kicsit majd erőtlenül ledobta a fegyvert a földre. Felsóhajtottam.

-Lenyűgöző.. – Lépett el mellőlem Kamski és felvette a pisztolyt. – A CyberLie utolsó esélye, hogy megmentse az emberiséget.. Maga egy deviáns. – Mondta.

-Nem.. én nem.. nem vagyok deviáns.. – Mondta Connor kétségbeesetten.

-Megkíméltél az androidon.. fontosabb volt az élete, minthogy teljesítsd a küldetésed. – Segítette fel a lányt aki felállt és el is ment. – Empátiát mutattál.. Az emptáia pedig emberi érzelem. Egy háború közeleg.. el kell döntened melyik oldalon állsz. Elárulnád az androidokat, vagy pedig fellázadnál a saját készítőid ellen? Mi lehet rosszabb, mint választani két gonosz közül? – Nézett a szemébe mire megragadtam Connor karját.

– Menjünk.. – Lökdöstem és elindultunk kifele. Visszapillantottam Kamskira. A tengerkék szemében nem láttam semmit.. Üres volt a tekintete de egy apró mosollyal megajándékozott majd visszafordult az ablakhoz. Kimentünk a házból.

-Miért nem lőttél, Connor? – Nézett rá Hank, Connor pedig idegesen ment előttünk.

-Én.. megláttam a lány szemeit és egyszerűen nem tudtam. Ennyi. – Fordult hátra hozzánk.

-Mindig azt mondod hogy bármit megtennél hogy tejesítsd a küldetésed. Itt volt a lehetőség, és te elszalasztottad. – Mondta nyugodt hangnemben.

-Tudom! Mondtam hogy egyszerűen nem voltam képes megtenni.. – Emelte fel a hangját az idegesség miatt. – Sajnálom.. oké?

-Helyesen cselekedtél Connor.. – Mosolyodott el Hank, mire én is elmosolyodtam.

-Empátiát mutattál.. és nem lőtted le az androidot.. Jól tetted. – Bólintottam bíztatóan és megsimogattam a karját.