- Csak mondjátok, hogy nem rondítjátok össze épp a konyhámat. - Hongjoong jött a konyhába eltakart szemekkel.
- Én nem te vagyok te esztelen. - vágott vissza Mingi - Különben se mondj csak úgy ilyeneket. - talán azért mondta mert kissé eltávolodtam tőle.
- Jó, jó, csak vicceltem. - mosolygott, közben a hűtőhöz ment ahonnét innivalót vett még ki - Egyébként Seonghwa, Yeosang biztos nem mondta, de jobb ha tudod, hogy a bulijaim egész estések szoktak lenni. Szóval remélem nem okoz gondot ha itt kell majd esetleg aludnod. - az innivalókat mind magához fogta - Nem kell aggódnod van jó pár vendégszoba, el fogunk férni. Na gyertek mert játszani fogunk. - nos, míg én emésztettem a dolgot Mingi volt olyan készséges, hogy segített visszamenni a többiekhez. Vajon megérezte, hogy legszívesebben lelépnék innen? Biztosan valami ilyesmi volt. Máskülönben miért lett volna olyan fura.
A játék nem is lehetett volna más mint a jól ismert felelsz vagy mersz. A tét pedig az volt, hogy aki nem tesz meg valamit vagy nem felel akkor innia kell majd. Valahogy volt egy olyan érzésem, hogy én a berúgottak táborát fogom erősíteni. De csak azért mert nagyon nem  ezt a játékot. Na de... Csak elkezdtük a játékot miután mindenki leült. A nappali közepén tettük ezt ahol volt bőven hely s ahol minden ital s rágcsálnivaló elfért egy helyen.
Az első pörgető természetesen a házigazda volt és valami isteni csoda folytán éppen Yeosang-nál állt meg az üveg szája. Ahhoz képest amit vártam tőle, Hongjoong egész kedves dolgot talált ki mikor Yeosang a merés mellett döntött. S hogy mi is volt ez a dolog? Megmondom. Csupán csak az, hogy oda kellett mennie hozzá és fel kellett őt pofoznia. Nos, mint sejthető barátom nem tette meg. Inkább ivott mint hogy bántsa a kedvesét. Aranyosak voltak nagyon.
Na de ezután voltak azért sokkal durvább dolgok is. Legalábbis nekem azok voltak mind. Kínos dolgok is voltak bőven, meg viccesek is meg olyan semmilyenek is. Reméltem lesz olyan szerencsém, hogy nem kerülök sorra. De nem volt szerencsém. Így aztán most, két pohár tömény után kissé kótyagosan legyezgetem magam. Csak azért ittam, kétszer, mert egyik alkalommal fel kellett volna húznom a felsőm, másik alkalommal meg öltáncot kellett volna lejtenem Yunho-nak. Hát egyiket se akartam szóval ittam. Azóta szerencsére megúsztam a dolgot, csak háromszor feleltem. Kezd egyre jobban melegem lenni. A többiek nem is tudom, hogy hogyan bírják ezt. Engem ez a két pohár kiütött kicsit, ők meg már ki tudja hanyadik pohárral isznak.
- Na jól van emberek. - szólt a házigazda - Egy utcsó pörgetés aztán végeztünk a játékkal. - aki pörgetett az nem ő volt hanem Wooyoung. Az üveg szája Mingi-nél állt meg. Azt a mosolyt, ami Wooyoung arcára került, esküszöm le kellett volna fotózni. Olyan... Olyan fura volt, olyan mint ami valami nagyon kínosat jelent.
- Na akkor Mingi, haver, felelsz vagy mersz?
- Merek. - bátor, pedig aztán ő is ivott már.
- Hát akkor azt mondom csokold meg Seonghwa-t. De rendesen, csalni nem ér. - olyan elégedettnek tűnt. Ám aztán meg is lepődött.
- Csak ennyi?
- Aha.
Mingi túl laza volt, Wooyoung meg olyan elégedett. Nem tudom mit hitt, de az biztos, hogy tévedett. S miért? Hát mert Mingi nem ivott annyit,hogy hülye legyen tőle. Nem szarozott sokat, csak odafordult, hajolt hozzám aztán egy pillanat alatt érintette száját az enyémhez. Megtette, megcsókolt engem. És tényleg rendes csók volt, mert kicsit magához húzott és én annyira odavolzam, hogy viszonoztam csókját. Mikor aztán eltávolodott tőlem a többiek nagyon vigyorogtak, meg tapsoltak, és egyikük még fütyült is.
- Na, hé, emberek, mi lenne ha levezetésképpen benyomnánk valami filmet? - a házigazda volt olyan kedves menteni a helyzetet s így engem is.
Igen, mert olyan zavarban voltam, hogy ha nem mondta volna azt amit akkor tuti kirohantam volna. Így aztán mind úgy helyezkedtünk, hogy jól lássuk a tv-t. A házigazda döntött a film felől ami valami érthetetlen ok végett horror volt. Valaki még villanyt is kapcsolt, mondván úgy az igazi. Nagyon nem szeretem a horror filmeket, de inkább nem szóltam. Ebből következett aztán, hogy már az elején eltakartam az arcom, hogy ne lássak semmit. Aztán meg mikor volt esélyem rögtön megléptem, mondván ki kell mennem a mosdóba. Na persze nem voltam olyan szerencsés, hogy ne jöjjön senki utánam megnézni minden rendben van e. Jongho volt az illető. Így neki mondtam, hogy én inkább lepihennék már. Ám aztán nem ő volt aki megmutatta hol pihenhetek. Yeosang jött, ő kísért egy szobáig. S ő volt így aki megnyugtatott, hogy rendben van minden. Elmondtam neki, hogy mi zavart, hogy mit meg hogyan éreztem. Rendes volt és türelmes is mert meghallgatott. Nem sokkal ezután hagyott magamra. Persze elmondta előtte, hogy mit hol találok. Beletelt kis időbe míg körbe mertem nézni, aztán az is hogy a fürdőbe menjek, tusoljak s hogy utána váltóruha híján egy szál köntösben térjek vissza a szobába és feküdjek úgy az ágyba.
Nem tartott túl sokáig, hogy elaludjak. Ahogy aztán az sem, hogy másnap furcsa dologra ébredjek. Fura dolgon itt azt értem, hogy nem voltam egyedül az ágyban. Valaki keze a mellkasomon volt. Elég volt oldalvást fordítani fejem, hogy megtudjam ki a kéz tulajdonosa. Mingi volt az. Egy pillanat alatt pirultam fülig, majd igyekeztem leszedni magamról kezét és kimászni mellőle minél hamarabb. Ezt akkor buktam el mikor hozzá értem. Hogy miért? Hát... nos... csak azért mert őkelme egyszerűen fogta magát és közelebb húzódott hozzám. Morgott valamit, aztán letaperolt, majd arcon puszilt s végül felkelt azzal, hogy ki kell mennie mert behugyozik. Nevettem volna ha nem lettem volna olyan nagyon zavarban. Amint kiment én ugrottam fel és igyekeztem minél előbb magamra rángatni ruháim. Azt hittem nem végzek mielőtt visszajön. De tévedtem, főleg mert vissza se jött a szobába. Így aztán némileg nyugodtan hagytam el a szobát.
Úgy gondoltam megnézem lent, hogy van e valaki ébren, aztán elköszönök és megyek, vagy ha nincs lent senki akkor írok egy üzenetet s aztán megyek. Mindkét tervem kudarcba fulladt. S csak azért mert lent, a konyhában, Yeosang főzőcskézett egy szál ingben, miközben Hongjoong ölelgette őt.
- Jó reggelt... - nem akartam zavarni, de muszáj volt.
- Oh.. Szia.. - intett Yeosang.
- Reggelt.. - mondta Hongjoong és barátom nyakába csókolt. Aranyosak. - Jah, remélem nem okozott problémát Mingi. - ezután engedte el kicsit Yeosang-ot - Sehogyse tudtuk lebeszélni róla, hogy másik szobába menjen. Váltig állította, hogy vigyázni akar rád aztán felment hozzád. Persze utána mentünk, de akkorra már bedőlt melléd. Szóval bocs a kellemetlenségeket.
- Nem történt semmi. Mármint furcsa volt, meg zavarba ejtő, de csak ennyi.
- Túl kedves vagy Hwa. - Yeosang fordult egy adag etellelaz asztalhoz, közben pedig mutatta üljek le - Egyébként mesélj csak nekem.
- Na, addig felkeltem a bagázst. - és Hongjoong egy seggre pacsival Yeo felé ment is.
- Ezek a pasik. - morgolódott picit - Na de mondd csak mit gondolsz Mingi-ről? Mert a tegnapi után nem mondhatod, hogy nem érdekled.
- Ugyan, az csak a játék miatt volt és ittunk is. - valahogy hiába magyarázom meg, még akkor is melegem lesz ha csak visszagondolok arra a csókra.
- Az lehet, de jó volt nem?
- De, az volt. - tagadni sem tudnám. Ahogy azt sem, hogy tudom ilyen többet úgysem lesz. Mert miért is lenne? Barát vagyok s nem több.
- Ez a lényeg Hwa. Egyébként szerintem is bejössz Mingi-nek. - tiltakoztam volna, de kedves barátom mintha csak tudta volna félbeszakított - Csak hallgass rám és hidd el, hogy igazat mondok. Ha mégsem akkor egy hétig én fizetem a reggelid és minden nap bocsánatot kérek tőled. Na? - válaszolni akartam, de nem tudtam mert visszatért Hongjoong, nyomában a még kissé félkómás társasággal. Így csak bólintottam picit Yeosang-nak. Komolyan nem tudom milyen világban élnek, ő meg a többiek. Én nagyon nem vágom miért lenne igaz amit mondanak. Mert ok a játéknál megcsókolt, meg részegen mellettem aludt és az is igaz, hogy figyelemfelkeltő, de ez mind szerintem nem elég bizonyíték még.