A kosármeccset végül Matyiék nyerték, de becsületünkre szóljon, hogy mindössze egy kosárral maradtunk le mögöttük. A meccs végén fáradtan terültem el a fűben, Frida pedig rögtön csatlakozott hozzám.

-Nem semmi meccs volt. Nagyon jó voltál, az a hárompontos zseniális volt! A fiúk arca mindent megért- gratulált kifulladva. Arra a dobásra amúgy én is nagyon büszke voltam, de a fiúk reakciója tényleg durva volt, teljesen lefagytak.

-Köszi- mondtam mosolyogva, majd óvatosan a fiúk felé pillantottam, akik nem messze tőlünk telepedtek le és éppen vízzel locsolták magukat.

- Na én ezt nem bírom tovább, nagyon meleg van! -kiáltott fel Ágó, majd nemes egyszerűséggel ledobta a pólóját. Tettét nagy ováció követte, ami mondanom se kell,hogy a lányoktól származott.

-Ráértünk volna bámulni azt a habtestedet holnaptól!-kiáltott oda neki Lina, beszólását pedig hatalmas röhögés követte. Ágó csak elvigyorodott, majd befeszítette a hasát, hogy jól kirajzolódjanak a kockái.

-Habtest mi?- szólt vissza Linának, aki csak egy legyintéssel reagálta le tettét. Eközben a többiek úgy döntöttek, hogyha már ilyen melegünk van, akkor hűtsük le egy kicsit egymás, így a semmiből másodpercek alatt vízicsata vette kezdetét. Gináékkal nevetve menekültünk Beni elől, aki valahonnan szerzett egy másfél literes flakont és azzal vett célba minket. Végül Gina járt a legrosszabbul, ő a nyakába kapta a vizet, míg mi egészen jól megúsztuk. Fridának csak a haja lett egy kicsit vizes, Linának a nadrágja nekem pedig a felsőm ázott el. A bulinak ismét Lőrinc vetett véget, aki szokásos szigorú tekintetével bukkant fel.

-Háromnegyed 6 van, nem felejtettetek el valamit?- mordult rá főleg a fiúkra, de ez ránk ugyanúgy vonatkozott, ugyanis fél 6-ra már a konyhán kellett volna lennünk. A társaság gyorsan feloszlott, a fiúk nyakig vizesen mentek Lőrinccel, mi viszont még gyorsan visszaugrottunk a házunkhoz lecserélni vizes ruháinkat. Kihalászva egy pólót gyorsan át is öltöztem és azon tanakodtam, hogy vigyek-e magammal egy pulcsit is, mert a tábortűz lehet hogy elhúzódik, de végül otthagytam a pulcsim az ágyon és a többiek után rohantam, mert már így is nagy késésben voltunk. A konyhába mégis szinte az elsők között érkeztünk, csak az a két lány volt ott, akik elvállalták hogy Natival és Leilával lesznek egy házban. Aranyosnak tűntek, így miközben elkezdtük felaprítani a zöldségeket beszélgettünk velük egy kicsit. Kiderült, hogy Pannának és Szonjának hívják őket és osztálytársak. A jó társaság mellett hamar eltelt az idő és arra lettünk figyelmesek, hogy nem maradt több zöldség amit felvághatnánk. 

- Készen vagytok drágáim? - jött oda Erzsike néni és bólogatva nézte a gondosan összevágott dolgokat. - Köszönöm szépen a segítséget.

- Szívesen- válaszoltuk kórusban. Ekkor futottak be a konyhába Jázminék, kezükben nagy adag szalonnával. A jelenet elég vicces volt, ahogy a szalonnát mint valaha kisbabát a kezében tartó Jázmin átpasszolja a "gyereket" Erzsike néninek, aki szintén mintha egy babát tartana a kezében gondosan lepakolja az asztalra. Bár ezután a csodás gondolatom után elég morbid volt, ahogy elkezdte felvágni, de rájöttem, hogy én vagyok a hülye és nem kéne ilyeneken gondolkoznom. Frida kérdő tekintettel nézett rám, látva elbambult fejemet, de csak egy vállvonással reagáltam. Jobb, ha nem tudja meg milyen jelenet zajlott le az előbb a fejemben. Olyan rendesen befogadtak, nem kéne elrontani egy ilyennel.

- Hogy álltok lányok?- kukkantott be Viki ekkor a konyhába. Miután megbizonyosodott róla, hogy mindennel készen vagyunk, mindenkit a tábortűzhöz rendelt, így mi is oda tartottunk. Az egész nagyon hangulatos volt, elkezdett sötétedni, a tűz a fiúk jóvoltából pedig már égett, körülötte műanyag székeken pedig diákok ültek. Zezéék már integettek nekünk, így odaültünk melléjük és nevetve hallgattuk a sztorizgatásaikat. Miután mindenki megérkezett, Vikiék szétosztották a kajákat így kezdetét vehette a szalonnasütés. Én éppen a nyársamat forgattam a tűz fölött, amikor Kevin leült mellém.

-Mizujs? -kérdezte irtó szép mosollyal, miközben kivette a kezemből a nyársat, megmentve a kajámat ezzel a mozdulattal, ugyanis kicsit elbambultam, miközben az arcát tanulmányoztam. 

-Köszi- mondtam szokásosan elpirulva, ami szerencsére a félhomálynak köszönhetően nem volt látható. Zavartan figyeltem, miközben ő a kajámat csinálta és meg se tudtam szólalni.

-Nagyon jó voltál a kosárnál. Játszol? -indította meg hálistennek a beszélgetést, mert magamból kiindulva néma csöndben ültünk volna egész este.

- Csak játszottam, tavaly abbahagytam- válaszoltam.

-Pedig nagyon ügyes vagy benne. Van más tehetséged is, amivel tervezel még meglepni? -kérdezte továbbra is mosolyogva és azt vettem észre, hogy nekem is fülig ér a szám.

-Hát előfordulhat, hogy vannak még képességeim- mondtam ki hirtelen, bele se gondolva, hogy kissé félreérthető lehet a mondandóm. Reakcióm hatalmas vigyort váltott ki belőle, ami bizonyította, hogy igen csak félreérthető voltam. Zavartan meglöktem a vállát, mire csak nevetett.

-Nem bántjuk azt, aki a kajánkat készíti, mert még a végén vacsora nélkül maradsz- zsarolt meg Kevin az érzékeny pontommal, a kajával. 

-Nem lennél olyan szívtelen- mondtam, miközben észrevétlenül próbáltam közelebb hajolni hozzá, hogy visszaszerezzem a nyársat.

-Biztos vagy benne?- kérdezte és csak akkor tűnt fel, hogy milyen közel van arca az enyémhez, amikor mélyen a szemembe nézett. A szívem felgyorsult tempóban kezdett el verni, egy pillanatra elfelejtkeztem eredeti célomról és gondolataimat csak az töltötte ki, hogy mennyire gyönyörű árnyalatú a szeme. Mielőtt bármit reagálhattam volna, Matyi állt meg mellettünk.

- Remélem nem zavartam meg semmit- mondta szemtelen vigyorral az arcán, teljesen tisztában léve azzal, hogy megzavart minket. Viszont ezt a lehetőséget kihasználva visszaszereztem a kajámat, amit késznek nyilvánítva inkább visszamentem a többiekhez, magára hagyva a két fiút, akik elég furán méregették egymást. Leültem Csani mellé és nevetve hallgattam Ágó és Gina vitáját, ami arról szólt, hogy a Green Day vagy az Imagine Dragons a jobb banda.

- Csenge szerinted melyik a jobb? -kérdezte Gina, aki természetesen a Green Day pártján állt.

-Nem is tudom, mindkettőt szeretem, bár a szívem jobban húz a rock felé szóval legyen a Green Day- mondtam, mire Ágó tipikus "csalódtam benned" pillantással díjazott, Gina viszont lelkesnek tűnt.

-Tudtam én, hogy te vagy az én emberem- karolt át vigyorogva. A tábortűz amúgy nagyon jó ötlet volt Vikiéktől, mindenki jól érezte magát, még Natiékon se láttam, hogy annyira megviselné őket a dolog, hogy ez a program a strandolás helyett. A hangulat még jobb lett, amikor az egyik fiú előhozott egy gitárt és játszani kezdett. Rögtön elkezdtek bekiabálni számokat, így egymást követték a régi és új dalok. Volt itt Tankcsapdától kezdve Despacito-ig minden, majd hirtelen felcsendült egy számomra nagyon kedves szám. A 67-es út.

-Nagy esők jönnek és elindulok-kezdtem a dalt, amit addigra mindenki felismert.

-Elmegyek innen messze-énekelték már a többiek is, ami így együtt baromi jól szólt.

-Csillagok, csillagok mondjátok el nekem-ordítottam teli torokból Fridával együtt a refrént. A szám végén óriási tapsviharral jutalmaztuk meg a srácot, aki nagyon feldobta az esténket ezzel a gitározós énekelgetős ötlettel. A nagy éneklések közepette fel se tűnt, hogy majd megfagyok, csak akkor, amikor valaki egy pulcsit terített a vállamra.

- Vedd fel, mindjárt megfagysz- mondta Matyi, miközben ő így egy szál pólóban leült mellém.

-Köszi-mondtam, majd gyorsan belebújtam, ugyanis tényleg eléggé fáztam. Miközben felvettem a fekete Nike pulcsit, nem tudtam megállni, hogy ne szagoljak bele a pulcsiba, aminek nagyon jó illata volt. A férfi parfümök illata valahogy sokkal jobban tetszik, mint a lány parfümök. Matyi ezen kívül nem szólt semmit, csendben nézte a tüzet és párszor észrevettem, hogy felém pillant. Kezdett kicsit zavarni, ezért muszáj voltam mondani valamit.

- Van valami az arcomon? -kérdeztem, miközben próbáltam megigazítani a kontyomat, ami teljesen szétesett. Óvatosan az arcom felé nyúlt, megigazította össze vissza álló tincseimet és véletlenül, vagy talán szándékosan végigsimított az arcomon. Egy másodpercig tartott az egész, mégis sokáig éreztem még arcomon puha kezét.

- Jobban áll neked a pulcsim, mint nekem- mondta mosolyogva, amivel sikerült még jobban zavarba hoznia.

-Akkor ezek szerint nekem adod?- kérdeztem vigyorogva, mire elnevette magát.

-Ez a kedvenc pulcsim. Sokkal jönnél nekem- válaszolta kihívóan.

-Majd meglátjuk, hogy visszakapod-e -incselkedtem vele egy kicsit. Szeme megcsillant, majd hajába túrva sóhajtott egyet. A mozdulatában volt valami furcsa, de nem volt időm ezen gondolkodni mert hirtelen egy nagy csattanás és egy hatalmas röhögés vonta el a figyelmemet. Mint kiderült, Dénes borult fel a műanyag székkel, miközben Gina tányérjáról próbált ellopni egy pillecukrot. A tábortűz egyébként 11-ig tartott, akkor döntött úgy Viki, hogy ideje aludni menni, mert nem fog bírni felkelteni minket. 

-Akkor holnap fél 8-kor keltünk titeket, 8-tól reggeli torna lesz- mondta Anita, az egyik segítő aminek hallatán mindenki elhúzta a száját.  Az én későn kelő életmódom se díjazta túlságosan a kora reggeli terveket, de inkább csendben maradtam.

-Jó éjszakát mindenkinek!- zárta le az estét Viki, mire mindenki szedelőzködni kezdett. Fridáékkal mi is elindultunk, amikor eszembe jutott, hogy még mindig rajtam van Matyi pulcsija.

-Várj ezt visszaadom- indultam utána azzal a szándékkal, hogy odaadjam.

-Maradjon csak nálad. Jó éjt- mondta, majd Áronék társaságával együtt elindultak ők is. Mosolyogva tértem vissza Fridáékhoz, akiken látszott, hogy mondanának valamit, de megvárták inkább amíg visszaértünk a házhoz. A telefonunkkal világítva végül sikerült megtalálni a kulcslyukat így sikeresen bejutottunk a házba. Beérve rögtön faggatni kezdtek.

-Mi volt ez Matyival? -kérdezte izgatott hanggal Frida.

-Na és Kevinnel?- kért számon vigyorogva Lina, mire a többiek értetlenül néztek rám, ugyanis ők lemaradtak a szalonna sütős esetről.

 -Mi lenne ha ezt holnap tárgyalnánk ki? Mindjárt bealszok- mondtam nagyot ásítva, ugyanis tényleg hullafáradt voltam. Elég korán indultunk reggel. Reggel....te jó ég mennyi minden történt azóta. Mintha már egy hete itt lennénk, pedig ez csak egy nap volt.

-Most az egyszer megúszod, de csak azért mert én is fáradt vagyok. De ne aggódj, holnap nem úszod meg- nézett rám fenyegetően Frida. Én csak bólogattam, majd körülbelül úgy 10 perc múlva úgy ahogy voltam, Matyi pulcsijában elaludtam.

Reggel egy szörnyű sípszóra keltem és arra, hogy valaki dörömböl az ajtónkon.

-Ébresztő! Felkelni! 15 perc múlva legyetek a kosárpályánál- hallatszott be Lőrinc cseppet se kedves hangja. Frida morcosan fordult át a másik oldalára, Lina álmosan nyújtózkodott, Gina pedig szerintem fel sem kelt még. A szekrényhez lépve kikaptam egy piros pólót és egy fekete farmersortot majd a szükséges dolgokkal együtt a fürdőbe vonultam, hogy megejtsek egy gyors zuhanyt, ami tegnap este kimaradt. Rekordsebességgel elkészültem, majd felöltözve  átadtam a fürdőt az elég kómás állapotban lévő Linának. Frida már kész volt, Gina azonban még mindig az igazak álmát aludta.

-Nem kéne felkelteni?- kérdeztem, miközben felkontyoltam a hajam.

-De, lehet nem ártana-értett egyet velem Frida, majd nemes egyszerűséggel ráugrott az alvó Ginára. Röhögve figyeltem a jelenetet, de ez úgy tűnik náluk mindennapos, ugyanis Gina és Lina se lepődtek meg túlságosan.

-Van 5 perced- szólalt meg Lina, miközben ombrés szőke haját lazán felcsavarta a feje tetejére és egy hasonló kontyot produkált, mint amit én is alkottam pár perccel ezelőtt. Ezalatt Gina is elkészült, ma is csupa feketét viselt. A gyülekezőre elindulva mindenhonnan fáradt tekintetű emberek bukkantak fel, egyedül Zezéék társasága volt elemében már ilyen korán is.

-Hogy aludtatok csajok? -állt meg mellettünk Ágó, majd a többiek is felbukkantak.

-Jól, csak keveset. Kéne egy kávé- nyöszörgött Frida. A kávé szó hallatán rögtön felcsillant a szemem, enyhe kávéfüggőség alakult ki nálam az elmúlt 2 év alatt.

-Ne kínozz- kértem Fridát, aki már részletesen ecsetelni kezdte, hogy milyen kávét inna most. Közben odaértünk a kosárpályához, ahol már mindenki egy nagy kört alkotva felállt. Középen Lőrinc, Viki és Anita álltak, utóbbi éppen egy hatalmas hangszóróval ügyködött. 

-Ahogy látom az utolsók is megérkeztek, szóval kezdjük is a napot egy kellemes tornával. Lőrinc kérlek- mondta Viki, majd átengedte a tesi tanárnak a szerepet, de bár ne tette volna. A " kellemes" torna fárasztó gyakorlatokból állt, ami a jó kis tesi órákra emlékeztetett és kedvenc tanárnőmre, akinek óráin hasonló "kis, kedves" gyakorlatokat szoktunk csinálni. Lőrinc alaposan lefárasztott minket, de ennek a mozgásnak eredményeképpen mindenki sikeresen felébredt. Ilyen állapotban vonultunk át reggelizni, ahol valósággal megrohamoztuk a szendvicseket. Evés közben sikeresen kitárgyaltuk hogy a sonka vagy a szalámi a finomabb-e ( egyébként a sonka nyert) majd miután végeztünk Viki felé fordultunk, aki ismertetni akarta a mai nap programját. 

- A mai nap kezdetét veszi a csapatok versenye, ugyanis amíg itt lesztek mindenkinek lesz egy csapata. Lesznek csoportos és egyéni versenyek is, amiken pontokat fogtok kapni, ezek alapján pedig minden héten lesz egy nyertes csapat, akik értékes nyereményeket kaphatnak. Egy hét elteltével a pontok nullázódnak így minden hét elején tiszta lappal indultok- ismertette a szabályokat Viki.

-A csoportokat tavaly színek szerint osztottuk szét, így idén az az ötletünk támadt, hogy híres filmes karakterek lesznek a csoportnevek- folytatta Anita.

-Akkor el is kezdem olvasni a csoportokat: az első a Keresztapa csoport- kezdte olvasni a listát, amin egyre furcsább nevek szerepeltek. Így pl. Lina és Dénes a Vasember csoportba kerültek, Jázmin és Beni a Darth Vader csoportba, a tegnap megismert Szonja, Zeze és Áron a Harry Potter csoportba, Gina, Saci, Leila (szegények) a Macskanő csoportba, Csani, Nati és Panna a Demóna csoportba, Frida, Kevin, Matyi és én pedig a Joker csoportba. A furcsa nevű csoportok megadták az alaphangulatot, mindenki össze-vissza kezdett el beszélgetni, páran lázadoztak a név miatt( a Macskanő csoportba került fiúknak nem igazán tetszett a csapatnevük), míg végül a hangzavarnak az ikonikus sípszó vetett véget.

-Köszönöm Lőrinc. Megkérem a csapatokat, hogy vonuljanak félre kicsit, ismerkedjetek, ugyanis 10 perc múlva elkezdjük az első csapat játékot-kiáltotta Viki. Tekintetem Kevin és Matyi közt cikázott, akik mindketten elégedett mosollyal néztek rám, majd egymásra egy nem túl kedves pillantást vetettek. Hogy mi lesz ebből?

Így húsvét alkalmából hoztam egy új részt, remélem tetszeni fog. Boldog Húsvétot mindenkinek!                                                               

                                                                                          ~palacsinta