A beköltözéssel elég hamar készen lettünk. Én a Frida melletti ágyat foglaltam el, közvetlenül az ablak alatt. A faház egyébként tipikus nyári táboros ház volt: 4 szimpla ággyal, egy szekrénnyel, fürdőszobával és egy konyha résszel, ahol egy nagy asztal állt 4 székkel, mellette pedig egy hűtő foglalt helyet. A hűtőbe mindenki bepakolta a megmaradt szendvicseket, a szekrényben pedig kialakítottunk egy kajás polcot, ahová az összes egészségtelen és pár egészséges nasinkat bedobáltuk. A házat is sikerült gyorsan belaknunk: mindenfelé repkedtek a ruhák, hajvasalók, strand kellékek, plüss mosómedve rocker szerkóban....

-Hé, lányok ez micsoda??-emeltem fel a kezemben tartott plüsst.

-Ő Rocky. Az első koncertemet vettem- szedte ki a kezemből a medvét Gina.

-Betegesen imádja azt a plüsst. Mindenhová magával viszi...de tényleg mindenhová-mondta Frida.

-Na te meg se szólalj, bagolyka- vágott hozzá egy párnát Gina. Értetlenül nézek rájuk, mire rögtön kapcsolnak, hogy én ezt nem értem.

-Nézd meg a kezét, a baglyos karkötőt. Körülbelül 4 éve nem vette le-magyarázta el gyorsan Lina, hogy miért kapta Frida ezt a jelzőt. Jobban megnézve tényleg ott virított a kezén egy agyonhordott karkötő.

-Láttad volna tavaly, a másodikon napon. Sokkot kapott mert azt hitte, hogy beleejtette a Balatonba a karkötőt. Az egész tábor a karkötőt kereste. Aztán kiderült, hogy egész végig a pulcsija zsebében volt- tette hozzá Gina a szemét forgatva.

-Nem tehetek róla, elfelejtettem- magyarázta Frida de ekkor már mindannyian rajta röhögtünk.

-Ne már Csengi, te is elítélsz? - nézett rám tettetett sértődöttséggel.

-Nem, dehogy. Őszintén én is karkötő mániás vagyok. Ezt sosem veszem le-mutattam meg a lányoknak a bőrkarkötőt, amit még a húgomtól kaptam.

-Na látjátok, nem vagyok én kattant- mondta büszkén Frida a többieknek.

-Dehogynem, mindketten azok vagytok-mutatott ránk Lina, de már csak nevettünk. Ekkor egy kopogás zavart meg minket.

-Bejöhetünk?- hallatszott valószínűleg Csani hangja, de addigra Ágó már feltépte az ajtót és a fiúk már a házunkban is voltak.

-Hülyék, és ha öltöztünk volna?-dobta meg Lina Ágót egy párnával.

-Nyugi, engem nem zavart volna- vigyorgott rá Ágó, de ebben a pillanatban egy újabb párna találta el, ami most Ginától jött.

-Ezt végülis megérdemelted- mondta Csani, majd letelepedett Frida mellé az ágyra.

-Nincs valami kajátok? Éhen halok-vetette le magát mellém Zeze.

-5 perc és ebéd, addig már csak kibírod- mondta neki Frida.

-Az még 5 perc! Csenge te olyan kedves vagy- nézett rám hirtelen túlontúl kedvesen Zeze.

-Na kezdődik- mondta nagyot sóhajtva Gina.

-Ugye te megszánsz valami kajával?- tért rá a lényegre Zeze. Olyan könyörgő arccal nézett rám, hogy megesett rajta szívem és kivettem neki egy szendvicset a hűtőből.

-Tessék- nyomtam a kezébe, mire jó szorosan magához szorított. Tanácstalanul megveregettem a hátát, majd végignéztem, ahogy körülbelül 3 harapással eltűnteti a szendvicsemet.

-Azta, te aztán jó éhes voltál.

-Azt ne hidd, ő mindig így eszik- tette hozzá legyintve Csani. Ekkor egy már ismert sípszó hallatszott, ami csakis Lőrinctől származhatott.

-Ebééééd- kiáltotta valahonnan messzebbről, de olyan hanggal, hogy az volt az érzésem, hogy mellettem áll.

-Nagyon remélem, hogy Matyiék ezt is lenyúlják tőle, mert ki fog készíteni ez a hang- mondta Lina panaszos hangon, miközben feltápászkodott az ágyról és kifelé kezdte terelni a társaságot. Annyira sokszor hallottam már reggel óta ennek a Matyinak a nevét, hogy már kezdett érdekelni, hogy ki lehet és hogy miért ilyen híres. De egyenlőre még nem akartam rákérdezni, ezért csak elindultam Ágó mellett az étkező felé. A rövid út alatt Ágó végig szórakoztatott, a lehető legbénább csajozós szövegeket mondta el olyan átéléssel, hogy mire odaértünk, már olyan hangosan nevettem, hogy sikerült magunkra vonni pár ember tekintetét. Ahogy azonban megláttuk Lőrinc szigorú arckifejezését, rögtön elcsendesedtünk és helyet foglaltunk egy hosszú asztalnál. Pár perccel később már előttünk is gőzölgött a finom gulyásleves, amit Erzsike néni nagy gonddal készített. A többieknek igazuk lett, az étel nagyon finom volt és nem tudtam megállni, hogy ne szedjek még egy adagot.

-Milyen jó étvágya van valakinek- jegyezte meg mosolyogva a velem szemben ülő Gina, mire csak elmosolyodtam és szedtem még levest.

-Nem tehetek róla, imádok enni. És ez a leves- sóhajtottam egy nagyot vigyorogva, a hátam mögött pedig egy halk nevetés hallatszott. Megfordulva a szőke sráccal találtam szemben magam, aki a megbeszélésnél is nézett és hirtelen eszembe jutott, hogy ő volt az, aki segített a vonaton levenni a sátramat. Nem mondott semmit, csak nézett én pedig inkább visszafordultam és a levesemmel foglalkoztam. A többieknek nem tűnt fel ez a furcsa jelenet, egyedül Lina nézett rám felhúzott szemöldökkel, de nem szólt semmit, amiért nagyon hálás voltam neki.

-Milánói! A kedvencem-kiáltott fel Ágó, amikor feltűnt Erzsike néni, kezében egy hatalmas tál ezek szerint milánóival.

-Drágám, csak a te kedvedért-mosolygott rá Erzsike néni, miközben lepakolta a tálat az asztalunkra.

-Tudtam én mindig is , hogy én vagyok a kedvence-kacsintott rá Ágó, mire az egész tábor nevetésben tört ki. A második, ahogy a leves is hamar eltűnt, mindenki jóllakottan dőlt hátra.

-Na, ahogy látom mindenki jóllakott. Gyorsan ki is használom akkor ezt a kajakómás állapotot és elmondok pár dolgot a délutánról- kezdte Viki.

-Most kérlek titeket, hogy tartsatok egy másfél órás csendes pihenőt, hogy aki akar, le tudjon pihenni kicsit. Utána szabad program lesz, a közösségi házban találtok társasokat, a szekrényben pedig van foci és kosárlabda, azokat használjátok nyugodtan. Fél 6 körül pedig mindenki jöjjön a ház elé, mert feladat lesz. Remélhetőleg új szokást bevezetve a tábort szalonnasütéssel és tábortűzzel szeretnénk megkezdeni. Így fiúk, titeket arra kérnék, hogy Lőrinccel együtt vágjatok fel ehhez fákat, lányok ti pedig segítsetek a konyhán összevágni a zöldségeket és előkészíteni a vacsorát. Kérdés valakinek?

-Ma még nem megyünk a strandra? -kérdezte Leila eléggé azt sugallva, hogy ő igazából oda szeretne már menni.

-Nem, ma még nem. De ne aggódj, holnap már megyünk- válaszolt neki Viki, mire színpadias sóhajjal fejezte ki nemtetszését. -Más kérdés?

-Hol lehet kosarazni? Tavaly tönkrement a palánk- kérdezte egy fiú.

-Sikerült rendbe tennünk, így a szokásos helyen. Egyéb kérdés? Ahogy látom nincs, szóval akkor egészségetekre- mondta Viki, mire mindenki egyszerre pattant fel és indult el ki-ki a saját háza irányába. Frida mellett sétáltam, mikor egy fiú társaság csapódott oda Zezéék mellé. Látszott, hogy már ismerik egymást, hangosan beszélgettek. Viszont hátrafordulva észrevettem, hogy Kevin és a szőke hajú srác is velük van, így gyorsan visszafordultam, de nem voltam elég gyors, mert így is kiszúrtak.

-Ne már, ti kaptátok a partra nyíló házat?!- mondta kicsit irigykedve Csani, amikor a fiúk megálltak a háznál.

-Mi is meglepődtünk, ha Vikinek lett volna egy kis esze nem adja nekünk ezt a házat. Így viszont jó kis bulikat tartunk majd- mondta nevetve egy magas, barna hajú fiú.

-Hé, Ágó jöttök majd kosarazni, ugye?- kérdezte Kevin.

-Persze, ott találkozunk- pacsiztak le, majd most már a fiúk nélkül mentünk tovább.

-Frida várunk titeket is!-kiáltott utánunk valaki.

-Ott leszünk mindenképp-kiáltott vissza nekik újdonsült barátnőm, majd a házunkhoz érve már be is vetette magát a szobába.

-Ők kik voltak?-kérdeztem kicsit bizonytalanul, miközben az ágyhoz vonszoltam magam.

-Matyiék. Tudod már mutattam őket neked, ők azok akik már ebbe a táborba járnak évek óta-válaszolt Frida.

-Kevint már ismered, a barna hajú srác Beni, a szőke, helyes pedig Matyi-mondta Lina és alig észrevehetően kihangsúlyozta Matyi nevét.

-És még ott van a másik két szívtipró, akik most nem voltak itt: Dénes és Áron. Ők unokatestvérek, de amúgy ahhoz képest hogy rokonok egy kicsit se hasonlítanak egymásra. Áron vörös hajú Dénes meg szőke, ő inkább Matyira hasonlít- folytatta Gina.

-De le merném fogadni, hogy a kosarazásnál ott lesznek mindannyian, szóval majd bemutatunk ne aggódj- mosolygott rám kedvesen Frida, mert megérezhette, hogy túl sok az ismeretlen név.

-Mindenki kosarazik?-kérdeztem, mert nagyon úgy tűnt, hogy itt a kosár elég népszerű sport.

-Nem dehogy. De így az évek alatt Beniéknek az lett a törzshelye, mi pedig amióta ide járunk szintén odaszoktunk- magyarázta Gina.

-De vannak akik tudnak játszani. Matyi, Dénes, Áron, Ágó és Zeze szoktak leginkább játszani, a többiek max csak egyszer-kétszer állnak be-folytatta Lina.

-Na és lányok közül?-kérdeztem.

-Hát, mi jobban kedveljük a röpit. De én néha beállok Jázminnal meg Sacival, ők is Kevinék társaságához tartoznak. Viszont tavaly beállt egy meccsre mindenki, azt idén is megcsinálhatnánk- válaszolt Frida.

-Na és te Csenge hogy állsz a kosárhoz? Tudsz játszani?

-Egy kicsit-mondtam mosolyogva, mert az igazság az, hogy 4 évig kosaraztam. Valahogy mindig is a labdás sportok álltak közel hozzám. 2 évig röplabdáztam, majd elkezdtem kosarazni, amit 10. végén fejeztem be.

-Akkor fogsz játszani-vigyorgott rám Gina, majd a telefonomra bökött. A képernyőn anya neve szerepelt, szóval kimentem a teraszra telefonálni. Miután megnyugtattam, hogy minden rendben, jó a társaság és részletesen elmeséltem, hogy mit csináltam eddig és mit fogok csinálni, végre megnyugodott és lerakta a telefont. Csak 20 perc kellett ahhoz, hogy megnyugtassam. Említettem már, hogy kicsit aggódós? Mindenesetre mire indultam volna befelé, Netti arca jelent meg a képernyőn és már videóhívást is kezdeményezett. Neki is elmeséltem mindent, persze olyan részleteket is, amiket anyának nem említettem( gondolok itt a fiúkra) és azon kaptam magam, hogy olyan sokáig beszélgettünk, hogy a fiúk már jöttek is értünk.

-Figyelj Netti, mennem kell jönnek a srácok- kezdtem elköszönni barátnőmtől.

-Menjél persze. Aztán szedj össze valami fiút végre Pöttöm- kacsintott rám még utoljára, aztán bontotta a vonalat, pont akkor, amikor Csaniék ideértek.

-Kivel beszélgettél Csengécske?- kérdezte poénkodva Ágó miközben "csábosan" emelgette a szemöldökét.

-Egy barátnőmmel. Miért mire gondoltál, kivel?-kérdeztem nevetve, mert az arcon amin vágott nem lehetett nem röhögni.

-Mondjuk egy otthon hagyott lovagra- válaszolt Ágó helyett Zeze vigyorogva.

-Nem vár otthon semmiféle lovag.

-Nem baj az- kacsintott rám Ágó, majd egy hirtelen mozdulattal felkapott és elkezdett rohanni velem. Fridáék ekkor nyitották ki az ajtót és először megdöbbenve, majd röhögve nézték ezt a nem mindennapi jelenetet. Ágó rohan velem a vállán, én a kezemmel püfölöm a hátát és követelem, hogy tegyen le, az emberek pedig füttyögve biztatják Ágót, hogy le ne tegyen. Mint kiderült, egyenesen a kosár pályáig rohant velem, ahol azonban megbotlott egy gyökérben így mindketten a fűre zuhantunk. Az emberek, akik követtek minket tapssal jutalmazták a showt amit Ágó és én csináltunk nekik. Még mindig elterülve feküdtem a füvön, amikor egy kéz nyúlt utánam és segített felállni.

-Jól vagy?- kérdezte mosolyogva Matyi, aki ezer százalék hogy az egész jelenetet végignézte.

-Persze- válaszoltam nevetve, majd leporoltam a nadrágomat, ami tiszta gaz lett, az esést követően.

-Matyi-mutatkozott be, pedig már tudtam a nevét.

-Csenge-mutatkoztam be én is, és nagyon azon voltam, hogy ne bámuljam meg a szemét, ami vakítóan kék színben ragyogott. Mondani akart valamit, amikor megjelentek Zezéék egy csomó ismeretlen ember társaságában.

-Csenge, ők itt a többiek: Dénes, Áron, Beni , Kevin, Matyit pedig nem mutatom be mert ahogy látom, már megismerkedtetek- mondta Csani, én pedig rossz szokásomhoz híven, tuti elpirultam, ugyanis még rám is kacsintott.

-Na most, hogy végre Gináék is ideértek lassan el is kezdhetnénk a játékot. Van egy szabály, miszerint minden újnak játszania kell így Csenge te is játszol- nézett rám vigyorogva Zeze.

-Nem rémlik, hogy lenne ilyen szabály- érkezett meg egy magas, fekete hajú lány Fridáék társaságában.

-Hát, most már van- mondta neki Ágó, mire ő csak legyintett egyet és mosolyogva mellém lépett.

-Szia, én Jázmin vagyok. Ő pedig Saci -mutatott be egy alacsony, rövid szőke hajú lányt. Én is bemutatkoztam, majd Zeze kérésének eleget téve, beálltam abba a kupacba, ahol a kosarazók gyülekeztek. Sikerült rávenni Fridát, Jázmint és Sacit, hogy ők is álljanak be, így négyen lányok vártunk arra, hogy Ágó beossza, hogy ki kivel kerül egy csapatba. Fiúk közül végül mindenki beszállt, Lina és Gina pedig a szurkolólány szerepet elvállalva a pálya mellett állva várták, hogy felálljon a két csapat. Én a sorsolás alapján Dénessel, Benivel, Csanival, Zezével és Fridával kerültem egy csapatba, míg az ellenfeleink Jázmin, Saci, Áron, Ágó, Matyi és Kevin lettek. Zeze lett nálunk a csapatkapitány és egy rögtönzött taktikai megbeszélést hívott össze.

-Na emberek, nyernünk kell. Csenge mondd, hogy tudsz kosarazni- nézett rám és látszott rajta, hogy tényleg nagyon győzni szeretne.

-Kosaraztam-válaszoltam, mire a fiúk szemében felcsillant az öröm és rögtön elkezdték megbeszélni a tervet.

- A többiek nem tudják, hogy Csenge tud játszani, szóval az első támadást építhetnénk erre- kezdte az ötletelést Dénes, majd Benivel közösen létre is hozták a szerintük tökéletes tervet: ők kint passzolgatnak, én befutok bepasszolják és kosár. Reményeik szerint legalábbis. Egy fiú lépett oda hozzánk, hogy most már kezdjük és teljesen beleélve magát a bíró szerepébe, fütyült egyet. Jázmin került szembe velem, mint védőm és barátságosan rám mosolygott, viszont, amint elkezdődött a játék, keményen elkezdett védekezni. Matyi szerezte meg a labdát és megverve Csanit és Dénest máris behúzta a csapatának az első kosarat. Vigyorogva rám kacsintott így viszont lankadt a figyelme, Beni pedig ezt kihasználva passzoló helyzetbe került és nyomatékosan rám nézett. Vettem az adást, kicseleztem Jázmint, elkaptam a felém repülő labdát, csináltam egy rövid cselt és már be is dobtam a kosárba a labdát. Mindenki döbbent pillantással nézett rám, a Ginából és Linából álló kétszemélyes szurkolótábor pedig hangos ordításba kezdett. Ekkor vettem észre, hogy már nem is ketten vannak, egész sokan összegyűltek nézni a meccset. Matyi még mindig meglepődött arccal nézett rám, én pedig rákacsintottam. Kezdődjön hát a meccs!