Egy szőke és egy barna...

Zavartan elkaptam a tekintetemet a fiúkról és inkább Vikire koncentráltam, aki a negyedik és egyben utolsó ittlévő felügyelőt készült bemutatni.

-Na, még egy kis figyelmet szeretnék kérni, utána pedig a házak elosztása következik-mondta, mire mindenki figyelni kezdett.

-Az utolsó akit szeretnék bemutatni, az Hajós Géza, aki egyébként ápoló és ha bármi problémátok lenne, őt keressétek, segítségetekre lesz. Viszont ha netalántán történne bárkivel is valami súlyosabb sérülés, ami nagyon remélem hogy nem fog bekövetkezni, 10 percre a szállástól van egy orvosi rendelő. De mint mondtam, remélem ezt a lehetőséget nem kell majd igénybe venni. Azt még hozzátenném, hogyha a tábor alatt bármilyen problémátok, vagy kérdésetek lenne, forduljatok nyugodtan bármelyikünkhöz, mi azért vagyunk itt, hogy biztosítsuk nektek a dolgok rendben lezajlását-folytatta Viki, miközben Géza bácsi is körbeintegetett. Nem volt olyan idős, viszont nem is volt már abban a korban, hogy csak így simán legézázzam.

-Most pedig következzen pár alapvető információ: a tábor területe a kaputól a partig tart, oldalt pedig a kerítéstől a kerítésig. Lesz rengeteg szabadidőtök, viszont kérlek titeket engedély nélkül ne hagyjátok el a tábor területét. Természetesen elengedünk titeket, viszont mindig tudnunk kell arról, hogy elmentetek. Felelősséget vállaltunk értetek, szóval ezt a szabály kérlek tartsátok be-mondta Viki, és elég korrekten hangzott a kérése.

-Nem húzom tovább az időtöket, este lesz egy részletes megbeszélés, most pedig szétosztjuk a házakat. Összesen 32-en vagytok itt táborozni, ebből 18 fiú és 14 lány. A lányoknál két 4 személyes és egy 6 személyes faház , a fiúknál pedig két 5 személyes szoba és két 4 személyes ház van. Hagyok egy kis időt, hogy megbeszéljétek, ki kivel lesz utána pedig szétosztom a kulcsokat-mondta, de a végét már alig lehetett hallani, ugyanis kitört a hangzavar.

-A lányokkal már beszéltük, hogy együtt leszünk, de az is tuti hogy te velünk leszel-mondta Frida, majd egy társaság felé kezdett húzni. Ugyanaz a csapat volt, akiket a vonaton láttam. Két lány és három fiú beszélgetett teljes nyugodtsággal, nem zavarta őket az se hogy rajtuk kívül mindenki a szobákat szervezi. Érkezésünkre odakapták a fejüket, és alaposan végigmértek. Kezdtem magam egyre jobban zavarban érezni, amikor Frida végre megtörte a csöndet.

-Emberek, szeretném bemutatni nektek Csengét. A vonaton szedtem össze, mert bealudt és majdnem fent maradt-mesélte el a sztorit Frida, mire a társaságból kitört a nevetés.

-Akkor egy újabb szerencsétlen a csapatunkban! Szia, én Regina vagyok, de mindenki Ginának hív-mutatkozott be egy hosszú, egyenes fekete hajú lány, aki a nagy meleg ellenére elég sötéten volt felöltözve. Fekete ujjatlan Green Day-es pólót, fekete rövidgatyát és egy fekete Vans cipőt viselt. Eléggé elbambulhattam a ruhája szemügyre vételében ugyanis arra kaptam fel a fejemet, hogy nevet.- Gondolom, most azt hiszed hogy valami emó vagyok, vagy rocker de igazából egyik se, csak szeretem a feketét. Na jó, talán egy kicsit rocker vagyok.

-Kicsit? Egyszer végighallgattattad velem a Nirvana összes zenéjét-vádolta meg viccesen Ginát az egyik fiú.

-Amúgy én Ágoston vagyok, Ágó. Üdv a csapatban-vigyorgott rám és színpadiasan bókolt, mire mézszőke fürtjei előre buktak. Úgy éreztem, ezt illene viszonozni ezért egy hasonló színvonalú pukedlit lejtettem előtte. Vidáman felnevetett, majd közelebb lépve összeborzolta a már egyébként is össze-vissza álló hajamat. Bosszúsan kaptam a hajamhoz, hogy megigazítsam de igazából egyáltalán nem haragudtam Ágóra, sőt örültem neki, hogy ilyen közvetlenek velem.

-Nézd el neki, bizonyítottan hülye. Zétény vagyok, de valamiért Zeze a becenevem szóval hívj így nyugodtan-mosolygott rám egy barna hajú, feltűnően jóképű srác akinek elég érdekes a neve.

-Én Paulina vagyok, de csak Lina. Utálom a Paulinát-rázott kezet velem egy magas, szőkés ombre hajú lány, aki hirtelen rácsapott Ágó fejére egy üres üveggel.

-Hé, ezt meg miért kaptam?-kapta kezét a fejéhez Ágó, egy kissé túljátszva a fájdalmát.

-Mint minden lánynak, Csengének is itt van a szeme és nem lejjebb. Szóval oda nézz-mutatott a szememre, mire kitört belőlem a röhögés. Ágó kissé zavarba jött, Lina pedig nagyot nőtt a szememben, hogy már első találkozásunkkor a védelmemre kelt. Tekintetem közben összetalálkozott a társaság utolsó tagjával, akinek a nevét egyenlőre még nem tudtam.

-Csanád vagyok, Csani. A társaság egyetlen értelmes tagja....bár már kezdenek engem is elrontani, azért én még próbálom tartani magam-mutatkozott be a fekete hajú, szemüveges srác és így sikerült megismernem Frida társaságának mind az 5 tagját.

-Na, most hogy ezen túl vagyunk, úgy gondolom hogy nekünk le kéne foglalni az egyik négyes szobát. Pont megvagyunk, nem szükséges, hogy berakjanak hozzánk valami Nati típusú lányt-mondta Frida, mire mindenki elhúzta a száját.

-Ki az a Nati?-kérdeztem, mire Gina Barna felé intett. Így sikerült megtudnom, hogy Barnának neve is van, mégpedig Nati.

-Az a szőke, aki pedig mellette áll az Leila. Mindketten rosszindulatú, nyávogós divatmajmok-mondta el Lina nyíltan a véleményét róluk.

-Volt szerencsém megismerni őket. Együtt utaztam velük a vonat út elején-meséltem el a találkozásomat Leilával és Nettivel.

-Szegény-nézett rám együttérzően Csani. Folytattuk volna a beszélgetést, de egy hatalmas sípszó megszakította a társalgásunkat. Körülnézve megláttam, hogy Lőrinc az, akitől a sípszó ered. Ki más...

-Nem hiszem el, már megint az a hülye síp-dünnyögte mellettem bosszúsan Frida.

-Azt hittem, hogy Matyiék lenyúlták-mondta csalódottan Zeze is.

-Le is nyúlták. Gondolom azóta beszerzett egy újat. Basszus-fűzte hozzá Csani is. Szokás szerint nem értettem, hogy miről beszélnek, de úgy gondoltam, hogy majd később megkérdezem.

-Köszönöm Lőrinc. Akkor elkezdeném a szobák szétosztását. Kezdem a lányokkal: négyszemélyes szoba?-tette fel a kérdést Viki, mire Frida keze már a magasba is lendült. Vele együtt a túloldalon Leila keze is a magasba emelkedett, viszont úgy tűnt, mintha ők csak ketten lennének.

-Okés, akkor Fridáéké az egyik szoba, titeket látlak, hogy megvagytok négyen, viszont Leila ti csak ketten vagytok-mondta, miközben Anita kiosztotta nekünk a kulcsot.

-Hát igen, viszont nekünk ez nem probléma jól elvagyunk ketten is-nyávogta Leila, miközben feltűnően stírölte az egyik srácot.

-Én ezt el is hiszem, viszont nincs több hely. Kell még mellétek két ember. Ki vállalkozik a feladatra?-tette fel a kérdést Viki, de érezni lehetett a hangján, hogy nem sok jelentkezőre számít. Valószínűleg ő is ismeri a lányok jellemét. Néhány másodperc csönd után egy alacsony szőke hajú lány megszólalt.

-Majd mi-nyújtotta fel a barátnője, és a saját kezét. A barátnője mondjuk nem tűnt valami lelkesnek, de már nem nagyon volt választása.

-Rendben, akkor tiétek a másik négyes. A többiek pedig maradnak a hatosra-fejezte be a lányházak elosztását Viki, majd rátért a fiúk szobáira. Innentől kezdve nem nagyon figyeltem, ugyanis Lilla közben visszaírt, így neki pötyögtem be egy üzenetet.

-Akkor most hogy végeztünk, mindenki költözzön be a saját házába, fél óra múlva pedig ebéd!-mondta végszóra Viki, mi pedig elindultunk kifelé a csomagokért. Mivel elég nagy volt a tolongás, úgy döntöttem félreállok kicsit és megvárom, amíg kényelmesen hozzájutok a táskáimhoz.

-Te új vagy itt, ugye?-lépett mellém hirtelen egy fiú. Vagyis az a bizonyos barna hajú fiú, aki már a teremben is megbámult. Vagy egy fejjel magasabb volt tőlem, nyár elejéhez képest napbarnított volt a bőre, barna haja pedig kissé kócosan állt.

-Igen, ez az első táborom itt. Csenge vagyok-mutatkoztam be és nyújtottam felé a kezemet. Ez a mozdulatom elég hivatalosra sikeredett és zavaromban már húztam volna vissza a kezem, amikor elkapta és hosszasan megrázta.

-Kevin vagyok. Mondhatni őstáborozó. A barátaimmal ez az 5. itteni táborunk-mondta és közben feltűnt, hogy még mindig fogja a kezemet. Nem mintha nem lett volna jó érzés. Mindenesetre, neki is feltűnhetett, mert gyorsan elengedte. Zavartan néztünk egymásra, valahogy egyikünk se tudta mit mondjon.

-Csenge, jössz már??-kiáltotta Frida, aki Ginával és Linával kiegészülve már indult volna a házunk felé.

-Mennem kell-mondtam Kevinnek, aki csak bólintott én pedig gyorsan hátat fordítottam neki és a csomagjaimért indultam. Útközben végig azon járt az agyam, hogy ez mennyire égő volt és hogy miért voltam ilyen kis beszari. A lányok kedvesen bevártak és így utolsókként sikerült elindulnunk a házakhoz.

-Csak nem Kevinnel beszélgettél?-nézett rám vigyorogva Lina, én pedig erre a kijelentésére el is pirultam volna, ha nem lett volna már alapból is tiszta vörös az arcom.

-Jó a színed-tette hozzá röhögve Gina is, és most már mind a hárman rajtam röhögtek.

-Na szép, egy napja se ismerjük egymást és ti már kiröhögtök. Milyen társaságba keveredtem?-tettem fel a költői kérdést nagyot sóhajtva.

-A lehető legjobba-karolt át Frida, miközben megérkeztünk a 12-es számú faházunkhoz. Sajnos nem a partra nyíló szobát kaptuk, azt az egyik 5 személyes fiúcsapat kapta, de miénk a soron az utolsó lányház, mellettünk már a fiúk házai vannak.

-Nem kéne valami ünnepélyes avatót tartanunk, mielőtt belépünk?-kérdezte Gina, mire csak értetlenkedve néztem rá. De látszólag a többiek belelkesedtek.

-Mi lenne, ha feldíszítenénk azt a bokrot?-javasolta Lina, arra az egy szem bokorra mutatva, ami közvetlenül a ház előtt állt.

-Jó ötlet-csapta össze a kezét Frida és már el is kezdett kutakodni a táskájában, hogy mit tudna felrakni a bokorra. 5 perccel később elégedetten néztünk meg a bokrot. Volt rajta egy hatalmas, pink, csillámos hajgumi (Frida jóvoltából, bár senki, még ő maga sem értette, hogy miért van nála), egy FOB feliratú fekete szilikon karkötő (természetesen Gina műve), egy nyakba akasztható neonzöld palack, amit arra szoktak használni, hogy pénzt raknak bele és magukkal viszik az emberek a vízbe (ezt Lina adta) és egy felfújhatós, mini nyakpárna, leeresztett állapotban( ez az én művem). Hát, hivatalosan is megérkeztünk.