~2017 Bexley (Anglia)~

    Ashley nem igazán szerette a nyílt napokat a suliban,de a tanárok senkinek sem tűrték a hiányzását, ezt betartotta. Nem szerette a nagy tömegeket, inkább az a visszahúzódó típus volt, aki semmit nem adott volna cserébe egy pohár forró tejáért, miközben olvasott valamit. Szeretett minden fajta könyvet tanulmányozni, az ismeretterjesztőktől a verseken át a regényekig. Ezen a napon is legszívesebben kiűlt volna az iskolaudvaron lévő fűz alá és olvasott volna, viszont nem szerette, ha, az emberek mutogatnak rá "Nézd már, a kis könyvmoly" , nem mintha mindenkit érdekelt volna a fűz alatt olvasó lány, de inkább nem kockáztatott. Ilyenkor a barátnőivel töltötte az időt, akik mellett nem lehetett unatkozni.

-Iris, ott van Crush2! -súgta neki Lucinda így nevezték a fiúkat, akik bejöttek nekik.

-Ne már, hol? Nem látom..

-Iris, basszus, itt van!-mondta az irányt mutatva.

-Hol? Még mindíg nem látom..

Ashley mosolygott rajtuk, de az illetőt ő sem látta..Dereket sem látta egy jó ideje, örűlt neki, mert megnyugodhatott egy időre, mert mikor találkozik a pillantásuk, pezseg köztük a tér. Fáradtnak érezte magát, az elmúlt időkben sok időt töltött alvással, de nem volt elég.

Rengetegen a tornaterem felé indúltak. Nyílt napokon a fiúk szokták felhangoztatni a tornatermet, általában fociznak, vagy kosaraznak.

-Lucy, szerinted menjünk be?

-Menjünk hát! Biztos Derek is ott lesz, figyeld meg, játszani fog.

-De ne már.. mióta nem láttam, lehet fel se ismerem.

-Hagyjuk már, -vetett egy szigorú pillantást- te is tudod, hogy nem úgy van. Csak engedd el magad, és ne feszűlj.

Bárcsak el tudta volna engedni magát, ahogy a barátnője javasolta. Alig tudtak helyet keresni maguknak, tíz percig az ajtónál kellett állniuk. Végűl leűltek a jobb oldalra. Kellett egy kis idő, míg eldöntötték ki játsszon, a tornatanár elvileg más csapatokat szeretett volna felkűldeni, mert folyamatosan ugyanaz a kettő játszott egymás ellen.

-Engedjetek másokat is játszani, ne csak mindíg ti legyetek a központba. -jegyezte meg a tornatanár.

-De tanár úr, nem tetszik látni, hogy senki nem akar játszani?! -felelte az egyik amerikai fiú, ugyanis a másik csapatot brittek alkották, akik szintén ebbe a suliba jártak. Finom pórusú barna bőre tökéletesen illett a fehér mezéhez, nem lehetett magasabb 170 cm-nél. Frizurája tökéletesen kiemelte az arcvonalait, amik hasonlítottak El Sharaawy-éhoz. Lucinda imádta ezt a focistát, de a fiút is, aki hasonlított rá.

-Ha ő itt van, biztos Davis is itt kell legyen valahol. Nagyon jó haverok.-mondta. Egyjáltalán nem nyugtatta meg az érzés, elkezdte felkészíteni magát a helyzetre. Nem kapott túl sok időt, egy ismerős hang szólalt meg:

-Igen, nem tetszik látni, hogy mindenki űl?-folytatta, eggyetértve a barátjával.

-Hát miért nem akartok játszani? Egészséges a sport. Na jól van, nem bánom, játszatok ti akkor.

Biztos volt benne, hogy ő az. A szíve egyre erősebben kalapált, bármelyik pillanatban felléphetett a pályára. Mikor rápillantott, érezte, hogy mennyire hiányzott neki, pedig tíz perce még látni sem akarta. Különös barna bőre kiemelte a zöld szemét. Imádta nézni, nem volt hasonlítható semmilyen szempárhoz sem, legalábbis Ashe számára. Nem tudta elvenni a pillantását, olyan, mintha elvarázsolták volna. Úgy is érezte minden pillanatát, mikor az övével találkozhatott. Végűl Ashe azon kapta magát, hogy a tekintete őt méri végig. Nem tudta hírtelen elvenni róla a pillantását, elpirult, és, meglepetten érte a dolog. A szemük találkozott, pár másodpercig megszűnt létezni a körülötte lévő tér, aztán Derek elmosolyodott. A világmindenségig tarthatott volna ez a pár másodperc, de Ashley így is fülig elpirult, nem mert odanézni, hogy ő elpirult-e. Tudta, hogy Derek örűl neki , hogy itt van, a mosoly mindent elárult, azt is, hogy "Tudtam, hogy itt leszel, a világért sem hagynád ki."

Nagyon jól játszott, ügyesen fogadta a passzokat, két gólt is rúgott. Ashley próbált inkább a meccsre koncentrálni, és nem arra, hogy ő melyik szegletében van a pályának. Minden jól ment, amíg a tanár le nem fújta a meccset.

-Ennyi az egész? -Lucinda nagyon remélte, hogy játszani fognak még, rajongott a fociért. Ashe egyetlen személyért rajongott, akit elvesztett szem elől.

-Biztos átöltöznek, itt kell legyenek a cuccaik a terembe. -Ashe alig hallotta a barátnője hangját a nagy hangzavarban.

-Itt fognak átöltözni?

-Hát láthatod, az öltözőbe kínok között lehet bejutni csak.

Lucinda biztosan tudta, mert észrevette a kiszemelt pasit, akit nem zavart a zsibongó tömeg, simán tette a dolgát. Eltelt így pár perc, miután Derek elindult a jobb oldali soron, tudván hogy kit talál ott, egy haverjával volt, épp a tornatanár kabinjába tartottak.

-És már nem is játszotok? -kérdezte a fiú.

-De, majd ezután, ha összejön Steveékkel. -úgy mondta, hogy Ashe tökéletesen hallhassa a lényegét a beszélgetésnek. Menet közben a lányt nézte. Elégedettséget és némi csintalanságot vett ki a lány a gesztusaiból. Nem kísérte végig a tekintetével míg elhaladt, csak arra a pár másodpercre, ami számított.

A két lány kiment a teremből, míg kezdődik a másik meccs, úgy döntöttek vesznek egy-egy fagyit, majd leűlnek az egyik lócára.

-Lucy, melyik pontosan az ő biciklije?

-Hát.. nem tudom biztosan, a fekete kék-zöld írással.. balról a harmadik.

-Megvan. Űljünk erre a, lócára, itt kellemes és hűvös is van.

Leűltek a biciklitartók mellett lévő lócára, és jóízűen majszolták a fagyijukat. Ezután felmentek az osztályba egy papírzsepiért. Kevés hiányzó volt, szinte mindenki bement aznap. A többiek zenét hallgattak, beszélgettek, vagy épp fésűlték egymás haját.

-Szia Iris. Végre megvagy. Hová szöktél?

-Lucy ha megtehetném rég hazaszöktem volna.. amúgy itt voltam fent. És ti? -kérdezte, miközben nagy gondban a választékával bajlódott.

-Meccsen voltunk. Ott voltak a fiúk is.-épp mielőtt leűlt volna, az egyik fiú megdöfte egy bottal.-Lee mit csinálsz? Áu! Tudod, nem a legjobb érzés!

-Tudom, -felelte önelégűlt mosollyal az arcán-ezt a trükköt még Japánban tanultam.

-Jóbiztos. Mostmár hagyjál, hadd beszélgessek nyugodtan Irissel.

-Hmm, jó. De még visszatérek. -igazított egyet a haján, és elindúlt.

Lee volt az a személy az osztályban, aki, ha hiányzik, különös a csend. Japánban nevelkedett 15 éves koráig, míg a szülei hírtelen el nem tűntek, egyik napról a másikra. Mai napig sem derűlt ki az eltűnésük oka. Lee Bexleybe költözött a nagymamájához, teljesen egyedűl. Senkit nem érdekelt a magára hagyott fiú, mindenki élte tovább a mindennapjait. A nagymamája volt az egyetlen élő családtagja. Utálta a világot, az embereket, ott legbelűl. Mások számára érdekes személyisége volt, és kiismerhetetlennek vélhető, sosem lehetett tudni, mit gondol komolyan, és mikor beszél a Holdba. Kék szemei tükrözték az óceán éjszakai hullámait, világos színű haját minden percben végigsimította, egy gyors mozdulattal. Iris elmondta Ashleynek, hogy Derek már nem jár Johannával, akinek úgy tűnt, mintha kettejük között nem is lenne, csupán barátság, és, hogy Derek csak felvág előtte azzal, hogy vele jár. Nem volt hosszú életű kapcsolat, csupán pár hónapig tartott.

-Miért szakítottak? -kérdezte.

-Azt hiszem, a bulis dolog miatt, mert ivott a barátaival. Meg asszem beszél valami csajjal. -ha valamit tudni akart, mindíg Irist kérdezte.

-Jaaj, én is hallottam arról. Dúrva buli volt hey.-szólt Lucinda.

-Király. Csak én nem hallottam?

-Hát csodálkozol? Ha járnál el helyekre, más lenne.

-Hagyjad már Lucy, azért vagyunk mi. -Ashe bírta, mikor Iris felvette a bemutatós pózt, jól állt neki.

Miután mindhárman elmentek a következő meccsre, már,készen álltak a kezdésre. Ashley nem tudta kiverni a fejéből, azt a bizonyos lányt, akivel Derek újabban beszélget. Nem tudta, miért csinálja ezt vele, a lehető legjobb és a legrosszabb érzéseket keltette benne. Nem nézte meccs alatt, a játékra sem koncentrált, a barátnőire sem, akik szólogattak neki. Feltűnő volt, ahogyan egyik percről a másikra megingott a hangulata. Teljesen a fiú kezében volt, olyan, mintha a másik énje lett volna, és nem tud neki parancsolni. Azt kívánta bár eltűnne, bár ne létezne. Választania kellene valaki mást. Megkísérelje? Félt, hogy nem fogja elfelejteni, véleménye szerint, nagy hibát követ el, ha mégis vele marad. "Vele" ,mintha nem tudna elszakadni, mintha óriási láncok szögeznék hozzá. Arra éledt fel, hogy Iris int előtte a kezével.

-Hahó, Ashe, itt vagy? Mi a baj?

-Semmi. Jól vagyok, csak elfáradtam, szédülök kicsit.

-Akarod, hogy kimenjek veled?-kérdezte Lucinda.

Mintha az univerzum azt akarná, hogy megtörténjen, aminek meg kell történnie, vagy csak egy váratlan fordulat? .. lefújták a meccset. Derek és a csapattársainak a ruhái mindvégig mellettük voltak, Ashley észre sem vette, meghökkent. Minden olyan gyorsan történt, egy szempillantás alatt. Közeledett felé, mikor odaért elkezdte keresni a cuccait a többieké között, amelyikeket megtalálta a lány mellé rakta, az összeset. A lány azt gondolta, talán azért, mert mellette van szabad hely. Nem érzett semmit, furán érezte magát attól, hogy nem kalapál gyorsan a szíve, és, hogy nem pirospozsgás az arca. Úgy vélte, hogy nincs tovább értelme, mígnem..

-Minket akkor sem győztek le.-szólalt meg Derek, mosollyal az arcán-Igaz?

Ashley nem gondolta, hogy hozzá szólt volna, a csapattársai mind el voltak foglalva, szóval csak őhozzá szólhatott, a lányhoz, aki ott űlt, közvetlenűl mellette. Ránézett, a tekintetével semmit sem árult el, mire Derek kicsit összehúzta a szemöldökét. Teljesen hétköznapi jelenetnek tűnik. De átélni teljesen más. Mostmár biztos volt benne, hogy ez a fiú valamiért kötődik hozzá, nem is akárhogy.

-Igen, az előző meccset vittétek. Izgalmas játék volt.-felelte a lány.

- Igen.-mondta, majd a lány szemébe nézett-A mostanira nem is figyeltél?

-Annyira feltűnt neked?-teljesen tisztán és érthetően ejtette a szavakat, nem erre számított, kellemeset csalódott magában.

-Többet számít a néző, mint gondolnád. Hajtja a játékost előre, a siker felé.

-Rengeteg nézőtök volt, ezért is győztetek. A játékos is számít, és a jó taktika.-Ashley nem tudta, hogy valóban győztek-e, vagy veszítettek, nem figyelt a meccsre. Kicsit elszégyellte magát, úgy hitte, csalódást okoz a fiúnak.

-Igazad van, ha nem lennének ezek..-kihúzta magát, és úgy, ahogy szokta, ahogy a lány imádta, befeszítette a két bicepszét, majd végigmérte a vádliját. Olyan jól állt neki, aranyos gesztus volt tőle. -De te most nem nézted a meccset, lebuktál, mert nem nyertünk.

Ashe elpirúlt és a szíve szokás szerint hevesen kalapált. Mintha évezredek óta nem érezte volna ezt az érzést, évezredeknek tűnt,mialatt távol állt tőle, mégis olyan közel.

-Ígérem, legközelebb melletted állok. Szerinted akkor ismét nyerni fogtok?

-Igen, minden esetre. -felelte, és a lány szemébe nézett.-Akkor az egész világot megnyerhetjük.

-Ajajajajaaj, na eleget dícsérted magad.-szólt egy fiúhang, lassan látszott is, ahogy kivergődte magát a tömegből. -Gyere, nekünk van még dolgunk.

Steve volt, nem igazán ismerte Ashe a fickót, de tudta, hogy a fehérmezes pasi miatt eleget szivatta Lucindát. Ezért nem bírta, úgy döntött, feláll, és elmegy.

-Lányok, jösztök?

-Aha. Gyere.-Lucinda kissé idegesnek tűnt, mikor megjelent Steve, de miután kimentek elmúlt az egész. Odakint már nem volt olyan nagy tömeg, megvolt a tizenkét óra is, ami azt jelentette, hogy haza lehet menni, Ashley arra készűlt, Lucinda és Iris bent maradt a városba.

Ashe boldog volt, hogy beszélhettek, de szemétségnek érezte, hogy ottagyta a haverja miatt. Viszont nem érzett bűntudatot, két év után, végre beszéltek pár szót. Biztosan tudta, hogy Derek Davis kedveli őt, és nem szeretné elveszíteni, ha nem is mutatja ki, de ott akarja tudni maga mellett valamilyen nyomós oknál fogva.