~2018 Crayford (Anglia)~

 Kinyitotta a szemét. A fény besütött a redőny résein keresztűl, nyugodt hangulatot adva a szobájának. Hallotta, ahogy a nagymamájától szülinapjára kapott óra, ketyeg, fél tizet ütött. Kellemes illat lengett a szobában, a fiú illata. Szinte mozdúlni sem tudott Derek ölelésétől. "Nem úgy volt, hogy tartjuk a távolságot bari?", gondolta magában gúnyosan, ugyan megbocsájtott neki, de soha fogja tudni elfelejteni a baklövéseit. "Vajon milyen arcot vághat, mikor alszik?", mélyen furdalta a kiváncsiság, próbálta a fejét minnél óvatosabban elforditani. Olyan volt, mint egy ártatlan kisgyerek, aki mélyen aludt, és más világot járt.  Hallotta ahogyan levegőt vesz, érezte a rezdüléseit. A tegnap este a múlté, úgy gondolta, tiszta lappal kezd. Óvatosan próbált kiszállni az ágyból, remélte, hogy nem ébreszti fel, reggelit akart készíteni neki. Mivel belűl aludt, nehéz dolga volt, ráadásul a fogságból is ki kellett gyűrkőzze magát.  Lassan levette a fiú kezét a derekáról,  felemelkedett, és egyetlen mozdulattal kimászott, majd kilépett az ajtón, amit aztán lassan becsukott. Fogat mosni készűlt a fűrdőszobában, de a tesója ajtaja mögűl egy lány hangját hallotta. "Ha ezt anya megtudja.. " gondolta magában, de falazott neki. Miután megmosakodott és fogat mosott összedobott két melegszendvicset. Nem tudta, hogy Derek hogy issza a teát, abban sem volt biztos, hogy szereti, de a biztonság kedvéért két adagot készített.

-Jó reggelt. -a tesója, Rider ballagott kifelé félkómásan-Ezt te csináltad? Jól néz ki. -épp a frissen elkészűlt melegszendvicsbe próbált beleharapni.

-Hé. -ütött rá a bátyja kezére-Még forró, ha szeretnéd, csinálok neked is.

-Oké. Miért? Kinek szántad a másikat?

-Valakinek. És te miért vagy már ilyenkor fent? Félkettőig szoktál dúrmolni.

-Mivan? Már az is baj, ha hamarabb kelek fel? Már reggel korán piszkálsz.

-Egy; nincs korán, mindjárt tíz óra, kettő; nem piszkálódok, csak furcsáltam, hogy fent vagy.

-Haajh,-sóhajtott egyet-akkor csinálsz még kettőt? Igen? Köszi. -azzal visszaviharzott a szobájába.

Miután elvégezte a dolgát, visszament a szobájába. Derek még mindíg aludt, nem úgy tűnt, mint aki egyhamar fel szeretne kelni. Leűlt az egyik szív alakú puffra, és a telefonját nyomogatta. Írt egy-egy SMS-t a barátnőinek a helyzetről, hogy kibékűltek majd letette a készüléket. Azon gondolkozott, hogy ki lehetett az öccse szobájában. Maradith volt az, nem bírt leszállni a bátyjáról. Már többször is szakítottak, Rider elmondása szerint, mert Maradith rájött, hogy egyszerre több lánnyal van együtt.. Hogy Maradith miért akaszkodik még mindig a bátyja nyakán? Még maga Maradith sem tudta talán, úgy viselkedett, mintha ösztönből Rider része kell legyen. Teljesen ellentétei voltak egymásnak Ashevel, így hát jól kiegészítették egymást. Mikor elkezdtek beszélgetni, mindíg szóba hozta, hogy tartsa magát távol Derektől, különben kénytelen lesz kinyírni. Ashe viccesnek találta az öccse szarkasztikus személyiségét, de fúrta az oldalát, hogy miért tíltja Derektől. Nem ismerte, csak látásból. Rider pedig soha nem beszélt okvetlenűl, Ashe próbált a dolog végére járni, hogy miért ilyen ellenséges vele szemben. Talán valami összetűzés volt köztük régebben? De akkor mi lehetett az? És miért? Sosem tudta kideríteni, Rider folyton felkapta a vizet, ha Dereket említette, ha pedig Dereknek említette Ridert, terelte a témát. Ezért feladta. Talán csak antipatiksak egymásnak, és kész. Ennyiben maradt. Egyre nagyobb kétségei lettek affelől, hogy valóban a megfelelő fiúhoz kötődik-e. Derek mocorogni kezdett. Az egyik szemét felnyitotta, látta az ágy melletti puffon ülő lányt, és elmosolyodott.

-Jó reggelt.

-Neked is, álomszuszék. Hogy aludtál?-kérdezte, majd leűlt az ágyra Derek mellé.

-Jól.-mondta, majd felűlt, magára húzta a lányt, és visszafeküdt-De nem eleget.

-Nagyon vicces vagy. -nevetett, majd felűlt-Már tíz óra. Csináltam reggelit, ilyen tempóba ki fog hűlni. -mielőtt leszállt volna az ágyról Derek visszahúzta.

-Maradj itt, légyszi, csak egy kicsit.-mondta, majd magához ölelte.

-Úgy látszik nincs választásom. De csak egy nagyon kicsit.

Testileg ilyen közel még sosem volt hozzá. Ő is átölelte, kűszködött, nehogy visszaaludjon. Egy pár perc alatt elaludt. Derek viszont csak figyelte a lányt, akit, mihelyst elaludt, felköltött.

-Hahó, kihűl a reggeli. -mondta, a szokásos mosollyal az arcán. A lány azonnal felébredt.

-Naa, most mér vagy ilyen? -fogta magát és elhúzódott, felűlt, majd nekivágott egy párnát.

-Béna. -nyújtotta ki a nyelvét mosolyogva-Látszik, hogy lány vagy.

-Haha, nagyon kedves vagy. -vetett egy erőltetett mosolyt az arcára.

-Jólvan na, nem kell bedúrcizni. -nevetett, majd nyomott a homlokára egy puszit. -Hadd lássuk azt a reggelit.

Kimentek és reggeliztek. Még mindenki aludt.

-Figyelj, bemegyek átöltözni. Addig várj meg itt, sietek. -azzal a szobájába rohant. Sietett, ahogy tudott. Nem akart Derek előtt öltözni, de azt sem akarta, hogy találkozzon a bátyjával.

Nem tudta mit vegyen fel. Nem öltözhetett folyton feketébe, de nem bírt más színt magán. Egy, fekete félig magasnyakú pulóvert választott ki nagy nehezen, aminek a vállrésze ki volt vágva. Egyszer sem volt még rajta, belenézett a tükörbe, a darab rásimúlt a vonalaira, csinos volt benne. Felvett egy fekete farmernadrágot, és egy hosszú kardigánt, ami szintén fekete volt. Megfésűlte a selymes haját, és fellkontyolta. Nagyon jól állt neki, kiemelte tojásdad formájú arcát és hosszú szempilláit. Felvette a kedvenc karpereceit, majd betette a nyakára fonódó nyakláncot. Felállt a tükör elől, épp megfordúlni készűlt, Derek ott állt előtte. Végignézte, ahogy Ashe felkontyolja fényes, fekete haját, és felveszi csecsebecséit.

-Gyönyörű vagy. -mondta, majd közeledett a lányhoz. Ashe két kezét a melyére helyezte, majd szép lassan a nyaka köré fonta gyenge karjait.

-Fel sem érek hozzád. -A fiúnak tetszett a válasza, felnevetett, majd mélyen egymás szemébe néztek. A lány imádott a tekintetében elveszni, zöld szemei különös sárga fényben csillogtak a beszűrődő fény hatására, akár egy ilyesztő démoni lénynek. De nem félt tőle. Derek is vonzódott a lány macskaszerű tekintetéhez, amik hosszú fekete szempilláival elvarázsolták, a szürkéskék szemeiről nem is beszélve, úgy nézte, mintha valami ereklyét rejtene. Talán nem is butaság..

A szoba piros fénycsóvákban úszott, mesébe illőnek tetszett. A fiú átölelte kezeivel a lány vékony derekát, Ashe teljesen nyugodt volt, élvezte a pillanatot. A fiú a kezét lassan lefelé csúsztatta, a fenekéig. A lány nem vélt az övénél gyengédebb és érzékibb simítást. Két balszélső fogával harapta alsó ajkát. Még mindíg egymást nézték, a fiú visszahúzta kezeit a lány derekára, és megcsókolta. A lány szája forrón égett, ami a fiút is felperzselte. Elcsattant az első csók.

-Kiváló szülinapi ajándék. -mondta Derek elmosolyodva. Ashley eltakarta kezével az arcát és nevetett. Boldog volt, és elégedett.

Miután a fiú hazament, a lány azon tűnődött, hogy mit vegyen fel estére. Ekkor jelzett valamit a laptopja, megnézte. A barátnője hívta skypon.

-Sziaa. Megkaptam az üzidet, ez jót jelent, ugye?

-Nem tudom.. őszintén szólva félek, hogy elveszítem. Nem akarom kínozni.. -szólt.

-Nem is kínzásról van szó, így azt csinál amit akar, mert tudja, hogy nem vagy képes nélküle eltölteni egy napot sem, -megállt, gondolkozott-helyesbítek, egy órát se. Én jól ismerem, csak rosszabb lesz, ha hosszú pórázon tartod.

-Nem tartom semmilyen pórázon. Ő döntött így. Különben is.. bocsánatot kért és megbeszéltük a dolgot. -félt, hogy a barátnője szavaitól, attól, hogy Derek csak szórakozik vele.

-Tudom. Csak vigyázz vele.

-Miért mondassz ilyeneket? Úgy viselkedsz, mint egy őrangyal. Lucy, nyugi.. -Ashe a kezére támasztotta a fejét-nem hiányzik, hogy veled is összevesszek.

-De én nem veszekedek, csak gondoltam szólok. Jobb, ha tudsz róla..

-Jó, figyelj, én most lepihenek kicsit. Majd hívlak.

-Oké. Puszi.

Úgy érezte, adnia kellene a barátnője szavainak, de nem volt rá képes. Túl rossz volt, hogy igaz legyen...

                                                                         ** *

                                                            Bexley, Anglia

Már szinte tele volt a szórakozóhely, ahol Derek a szülinapi buliját tartotta. Nem szabta meg, hogy hány személy legyen, így mindenki hozott magával valakit. Egy fekete kosztümöt, zöld inget, és egy fekete csokornyakkendőt viselt. Az ing színe tökéletesen illett a szeméhez. Mindenkit fogadott a bejáratnál, de türelmetlennek látszott. Várt valakit. Bár féltízre hívott mindenkit, még a kilencet sem ütötte az óra. Amott Johannát látta kilépni egy taxiból. Egy szűk, fekete miniruhát viselt, a vállán pedig egy bordó szőrme díszelgett, melynek szálait a fagyos szellő tépte. Vékony testalkatát kiemelte a lámpa fénye, ami alatt a taxi állt. Karján egy fekete, prémes redikűl himbálózott, hosszú, vékony lábain térdig érő matt fekete csizmát viselt. Miután kiszált, megigazította ruháját, hátralökte hosszú, sima, és fényes csokibarna haját. Rögtön észrevette a bejáratnál álldogálló fiút, aki épp őt nézte. Johanna messziről intett neki, ugyanis a hely előtti parkoló tele volt, a fiú pedig egy szelíd mosollyal üzent. A lány széles mosolyt vetett fehér, kerek arcára. A száján lévő tűzpiros rúzs, erősen kihúzott fekete szemöldöke, és egyenes szempillái megbabonázták a fiút. Egészen addig nézte, míg előtte nem állt. Végig követte szemével, ahogyan átverekszi magát a hosszú kocsisorokon.

-Heló. -köszönt a lány, majd egy-egy puszit adott az arcára. -Megy a buli, megy? -elkezdett körkörös mozdulatokat végezni átfedve egyik karját a másikkal. Derek kedvelte a lány játékos természetét.

-Szia.-közelről is végigmérte a lányt-Úgy ismersz, nem?

-Csakis. -mondta nevetve, majd belépett a zsibongó tömegbe.

Derek egyik haverja rágódta át magát a tömegen, így szólva a fiúnak:

-Hey, Davis! Nem akarsz bejönni? A lányok már várnak! -a fehérmezes srác volt, aki nyílt napon játszott a suliban, Tylernek hívták, a barátai pedig Ty-nek szólították.

-Várjál már. -szólt vissza, majd rátekintett barátjára és elnevette magát.

-Mivan? Na, gyere már, várnak. Ne legyél pöcsfej.

-Mit szidod a szülinapost? -Steve vágott egy taslit a nyakára-Inkább menj be.

-Meg se éreztem. -vágott egy mutrát-Akkor nem jössz?

-Ne ordíts már ember, megyek, csak hallgass. -mondta, miközben kocogott haverjai felé.

-Na ez a beszéd!-így Ty, majd megveregette Derek vállát.

Még nem volt féltíz, de szinte mindenki ott volt kilencre. Mire Derek belépett a terembe, mégnagyobb zsibongás és fütyörészés hallatszott. Nagyon jó volt a hangulat, mindenki el volt foglalva valamivel. Derek épp Johannával és Stevevel beszélgetett, aki épp arccal az ajtó felé állt.

-Apám, ki az a dögös fekete? -nem látta teljesen, sokan álltak előtte.

-Ki? -kérdezte Derek, majd lassan hátrafordúlt.

-Biztos csak az egyik lány a sok közűl. -szólt Johanna, a "feketéről" Ashley Brown jutott eszébe, a vetélytársa.

-Hát, nemtom hogy vagy vele, de nem úgy tűnik. -válaszolta Steve, ugyanis Derek már úton volt felé. A lány a tekintetével a fiúét kereste, míg meg nem találta, nem tett egy lépést sem. Rövid fekete tüllös ruha volt rajta, melynek felső része visszaverte a diszkógömb piros és kék fényeit. A ruha pánt és ujjnélküli volt, szépen kiemelte ízléses nyakékét és kúlccsontjait. A karját félig egy hosszú, feszes, minden ponton X-alakú lyukacskákat alkotó, fekete kesztyű takarta, amely a középső ujjától húzódott. Bal kezével a nyakát simította végig, majd csúsztatta kúlccsontjáig. A kesztyű a keze részén tele volt apró gyémántokkal, nyaka körűl pedig csillogott a bőre. Ébenfekete haja féloldalra, fűrtökbe volt tűzve. Szemei tisztán csillogtak a sötétben, bordó száján pedig feszűltség látszott. Hosszú szempillái kecsesen rebbentek minden pislogás után. Fekete harisnyát, és rövidszárú, lakkfekete csizmát viselt. A nagy tömegben nem vette észre, hogy a hűn szeretett fiú épp kűzködik a tömeggel, hogy őt fogadhassa. A lány ideges volt, mert úgy vélte, barátnői kissé sokat időznek a mosdóban.

-Itt vagyunk! -szólt Iris kirohanva, majd gyorsan megigazította egyenes, szőke haját. -Láttad már Davist? -majd mustárzöld szemeivel a táncoló és ujjongó tömeget kémlelte.

-Persze, Iris szerintem ilyen tömegbe az én időzítésem sem használ. -két ujjával Lucinda hátralökte szemébe csüngő világosbarna hullámtincseit. -Rengetegen vannak..-tette hozzá.

-Ami azt jelenti, hogy jó buli lesz. Bízzatok bennem. -Iris egy bíztató mosoly vetett az arcára. Szőke hajától és barna bőrétől könnyen ki lehetett szúrni a tömegből. A rózsaszín igen jól állt neki, tisztában is volt vele, nemhiába viselt többnyire babarózsaszín szettet.

-Szia Iris. -érintette meg egy kéz hátulról vékony derekát, aki a hírtelen ijedtségtől ugrott egyet, majd észbe kapva elnevette magát.-Nagyon szép vagy. Nem jössztök beljebb? -kérdezte előbb a lányra nézve, majd a barátnőire.

-Hát.. -végignézett barátnői tekintetén, és látta Ashe arcán a feszűltséget-Majd később. Még várunk valakit.

-Oké.-összenéztek, majd Dereket látták kibújni a csoportosulásból. -Itt is van, akit kerestek. Akkor én elrabollak. -megfogta a lány karját, és magával vitte. Iris vetett egy "segítség" pillantást osztálytársaira.

-Sziasztok, -köszönt Derek, látszott, hogy elfáradt, fújt egyet-lányok. Miért álldogálltok, gyertek! -épp megfordúlni készűlt, mikor Ashe megszólalt.

-Derek! -a fiú lassan visszafordúlt, majd kérdő tekintettel rá nézett.

-Mi az? Van valami baj?

-Baj az nincs, jaj, ne is emlegessük, Amenus Spiritus! -szólt Lucinda, majd vetett egy X-et mindkét kezével.

-Szia Lucinnda! -kiabált oda az egyik fiú, Desmond volt a másik osztályból. Ismerték egymást, egy ideig haverkodtak, mígnem a fiú becstelen képeket kért a lánytól. Azóta nem beszéltek. -Mit temetsz? A szü.. -Lucinda odarohant, majd egy jó erős taslit nyomott a hátára.

-Desmond, -szólította, majd intően mutatott kezével, kerek, világosbarna szemei összeszűkültek, szivárványhártyája vöröses fényben úszott, legbelűl reszketett, de hófehér bőre nem árulta el belső tombolását. Nyugodt volt, mégis ilyesztő, és leszögezően biztos gondolatjában. -fejezd be! Vagy a két kezemmel vágom a fejedet a falba. Valamit valamiért.

-Jólvan na. -válaszolt a fiú, majd körbetekintett baráti körén-Ne legyél már ilyen ideges.

Lucinda sarkon fordúlt és szemeit rebegtette, majd kinyújtotta a nyelvét, azt gondolva, hogy "Utállak". Felemelt fejjel, és magabiztos léptekkel ment vissza Derekhez és Ashleyhez, akik lefagyva nézték végig a jelenetet.

-Hallod, hamarabb dühbe gurúlsz mint egy vérfarkas. -Ashe nevetett, imádták együtt nézni a "Teen Wolf" című sorozatot.

-Honnan tudod, hogy nincsenek természetfeletti képességeim? -vetett egy titokzatos pillantást, majd felhúzta sötét szemöldökét.

-Najó, még mindíg félelmetes vagy. -jegyezte meg a barátnője.

-Haha, tudom-felvette a tipikus "büszke pószt" ami nála abban állott, hogy felemelte az állát, csípőre tette a jobb kezét, és az egyik lábfejét merőlegesen helyezte a másikhoz.

-Hihetetlen vagy. -így Ashe, jóízűen nevetett, majd Derekre nézett, aki mit sem értve a "vérfarkas" és a "tipikus Lucy pózból", visszahőkölt a jelenlegi állapotba, és várta, hogy mit mond a lány.

-Bemegyünk? -kérdezte.

-Persze, hogy bemegyünk, milyen kérdés ez? -mondta Lucinda kissé prűd hangon, majd megállt, és normális hangnemben folytatta-Átadtad az ajit?

-Igen, mialatt te épp tájékoztattad az áldozatot alárendeltségéről. -válaszolta nevetve.

-Ááh, vagy úgy, akkor menjünk.

Miután éjfélt ütött az óra, következett a habfűrdő. Meglepetten érte a táncolással vagy mély beszélgetéssel elfoglalt bulizó tiniket, hangos sikoltások, és szívből jövő nevetések ricsaja keveredett egymással. A felhangosított zene még több adrenalint szőtt az emberekbe. Minden habban úszott.

-Jólvan, elég lesz már!-szólt Tyler, ő sem tudta kinek, majd hozzátette-Davis, elúsznak a piák!!

-Dehogy úsznak te lökött! Félted, mint a szemed világát. -mondta piszkálódva, mégis viccnek szánva.

-Mivan?! -a fiú nem értette tisztán haverja válaszát, a szokásos "Jól van akkor" mutrát vágta, miután valaki koccintott vele egy pohár vodkával.

Derek hanyagolta Johannát, többnyire a közeli barátaival tartózkodott. A lány habáradatkor látta, hogy együtt vannak, és látta, hogy jól szórakoznak. Hosszúkás szemeinek csupán a tekintetével meg tudta volna ölni az általa becézett "fekete démon"-t.. Miután Ashe egyedűl fáradt a púlthoz, miután egy pohár frissítő Coca-Colát kért, hírtelen Johanna vetett mellé könyökével, és közel hajolt hozzá, hogy tökéletesen hallhassa amit mond.

-Élvezd csak, amíg lehet. Nem fogja kétszer átgondolni, hogy ismét átverjen. Míg te folyamatosan halogatod, engem bármikor megkaphat. -mondta, folyamatosan figyelve a lány reakcióit, aki próbált erősnek tűnni, de reszketett.

-Mennyit ittál? Nem szép, ha egy lány bűzlik az italtól.-próbálta visszaadni a lökést, mégsem ért fel hozzá.

-Nagyon jól tudod, hogy nem ittam. Sportolok, egészséges és biztos életet élek, nem úgy, mint egyesek.

-Na igen. Vagy csak féltékeny vagy, mert a pasi, akinek csak a fruskája vagy, semmibe sem vesz. -mondta, felhúzva állát, és visszatartva teste remegését.

-Igen? Sokkal több vagyok én annál. Ha kell, akkor felnyitom én a szemeidet. Csak figyelj!-a lány áthágott a púlt mellett álló csoporton, Derek épp a pódiumon állt baráti körével körbevéve. Jóízűen mosolygott, elégedett volt a bulival.

-Hali, mi jót csináltok? -vágott közéjük, majd letekintett a púlt mögött álló lányra, hogy figyel-e. Nem akart odanézni, de valami késztette. Remélte, hogy nem csalódik mégegyszer.

-Dumálunk, csajokról, bulikról, erről-arról-mondta az egyikük-nem értette, hogy hogy hallhatja a beszélgetést. A dübörgő zene, a ricsaj csak elhalkuló zúgásként csengtek a fülében. Képes volt mindent kizárni, ami zavarta a figyelmét lekötő gyanús beszélgetést.

-Áh, vagy úgy! -jegyezte meg a lány, majd közel lépett Derekhez és kezével végigsimította melyét. -Még nem is volt alkalmam igazán felköszönteni.-nyomott egy aranyosnak tetsző puszit az arcára, mosolyt véve fel az arcára. A fiú ránézett. -Boldog szülinapot!-folytatta, majd arcát tartotta, Derektől puszit várva viszonzásképpen.

-Nemár! Ez itt nem a dedó! Adjad neki! -mondta Steve, megharapva alsó ajkát, majd intett egyet.

-Hallgass már! -szólt Derek ebízva magát. -Ezt figyeld! -odafordúlt a lányhoz, erősen magához ölelte és megcsókolta. Nem egy csók volt.. de Ashe csak egyet volt képes végignézni, aztán tekintete a púlt mögött lévő, színes fényekben cikázó poharakra meredt. Akarata ellenére kicsordúlt egy könnycsepp a szeméből, miközben a semmibe tekintett.

-Coca-Cola Sprite rendel!-szólt a púltos a lányhoz, majd meghökkent tekintetét látva. -Minden rendben?

A lány nem válaszolt, csak futott, el, ki innen, de a fájdalomtól, a csalódottságtól, a szívét marcangoló igazságtól nem bújhatott el. Talán nem kellett volna eljönnie.. talán nem kellett volna abba a suliba iratkoznia.. talán nem kellett volna megismernie. Kifutott a sötét utcába, nekitámaszkodott a falnak, és lassan hagyta magát lecsúszni. Ott gugolt, állát a térdére hajtva, elmosódott sminkkel, a fénycsóvában a mérhetetlen sötétségben. Nem vágyott semmi másra, csak magányra, de ugyanakkor vígasztaló szavakra is, melyek elfedni bírják a szörnyű és számára képtelen valóságot.