~2018 Bexley (Anglia)~

    Nem számolta az időt, nem érezte a hideget, ami csípte csupasz karjait és elmosódott arcát, nem érezte ahogy lábai elzsibbadtak a gugolásban, pici, apró dolgok voltak ezek csupán a szívét átszúró mély sebhez képest. Könnyei nem fogytak, hulltak, mint az folyót termelő anyaforrás vize. A semmibe tekintett, egyetlen pontra koncentrált, és belemeredt nézésébe. Halottnak érezte magát, érezte tébojúlt lelkét, ami a nagy semmi közepén lebegett. Nem érezte, ahogy vörös vére csörkedezik ereiben, ahogy szíve csendesen dobban minden egyes levegővételnél, ahogy átfagyott kezei mereven álltak elhagyatva, nem hallotta, a kinti zajokat, az autók jövés-menését, nem érezte a világot, ahol abban a fél órában teste állott. Semmit nem érzett. A semmiből egy sportos, de vékony fiúalak termett előtte. Meglátta a lányt, és nem volt szíve magára hagyni. Legugolt elé, és tekintetével próbálta életrekelteni. Pár másodperc alatt elkapta a fiú tekintetét, barna szemei melegséggel töltötték el, nem látta teljesen, de jóképűnek tűnt fura, kissé féloldalt elhelyezkedő állával. Az arcát figyelte, mire a fiú mosolyogni kezdett, és felnevetett:

-Elég érdekes lány vagy. Itt vacogsz kint a hideg éjszakában, miközben bent is lehetnél a barátaiddal.-Ashe még mindíg komoran az arcát nézte.-

Bocsi, -állt fel, kezét nyújtva, hogy segítsen felállni a lánynak-bizonyára nem tartozik rám, de ilyen hidegben még a kutya is megfázik.

-Ne haragudj. -szólt, felemelve a kezét. A fiú segített neki felállni, hátrahőkölt tőle, de sikerűlt.

-Mondd csak, mióta vagy idekint? -kérdezte, a lány tekintetét keresve, aki a földet kémlelte, majd hírtelen a fiú szavára felnézett.

-Nem tudom. És te mióta lesed a lányokat?

-Hát.. -elmosolyodott, majd megsimította jobb kezével a nyakát-nem vagyok kukkoló, esküszöm. Csak erre jártam, és láttalak itt megdermedve, gondoltam segítek.-közelebb lépett-Sok ideje lehetsz idekint, legalábbis eleget ahhoz, hogy teljesen átfagyj. Vacogsz és libabőrös vagy.-mondta, majd levette sötétzöld puha kabátját, és a lány vállára tette.

-Igen, köszönöm a felvilágosítást. Tudod mit? Nem is megyek vissza. Hidd el, idekint sokkal jobb. -félretekintett a vaksötétségbe, és legugolt előző helyére.

-Hátakkor, -a fiú lehajolt hozzá, és felhúzta homlokát-el kell viselned a társaságomat. Ugyanis nem hagylak egyedűl. Szörnyen néztél ki pár perce, mármint nem te voltál szörnyű.. hanem ez az egész helyzet. Szerintem nem egészséges. -a lány mellé állt, majd legugolt, szeme kopott fénye ösztönözte arra, hogy ne hagyja egyedűl.

A lány ránézett, és elmosolyodott.

-Sokkal szebb vagy, amikor mosolyogsz. -Ashe csillingelő nevetése elégedetté tette a fiút, mire ő is nevetett.

Úgy érezte elhagyta a lelke. Összetört szívvel, mégis büszkén, erőltetett mosollyal az arcán felállt és egy érzéki kézmozdulattal hátralökte hosszú haját. Felemelte a tekintetét, majd a mellette gugoló fiúra nézett. Csípőre tette a kezét, majd így szólt:

-Most velem jössz! -és máris a fiú karja után nyúlt, aki szóhoz sem jutott.

-Hová megyünk? -kérdezte, miközben a lány húzta maga után, majd megállt egy pillanatra, hátrafordúlt és a fiú szemébe nézett:

-Tudom, semmi okod rá.. de kérlek, bízz bennem. -szólt a buzgó lány, majd végigsimította füle mögött húzódó haját, és elmosolyodott.

A zene dübörgése,a bent táncoló emberek, a merő diszkófények játéka, és az édes illatú koktélok illata fogadta őket, mikor beléptek. Ashe a tekintetével a barátnőit kereste, míg a háta mögűl megszólalt a fiú.

-Biztosan azt szeretnéd, hogy ittmaradjunk? Nem azért, a buli fergeteges, de mégis valami csak kiűzött innen.-a fiú próbálta nem lebuktatni magát. Nagyon jól tudta, hogy mi történt odabent a szinpadon.

-Nem maradunk itt. -mondta, lábujjhegyre tápászkodva és keresgélve a tomboló tinik között. Elhúzta a száját, majd hátrafordúlt a fiúhoz. -Hanem elmegyünk egy másik helyre. -szólt, lassanként mosolyra húzva az arcát.

-Igazán? -a fiú a meglepetéstől elnevette magát, tetszett neki az ötlet-Akkor hajrá! -egymás szemébe néztek és elmosolyodva haraptak szájuk szélébe,majd kirohantak, kezeikkel összefonóda. Szaladtak a sötét éjszakában, szaladtak, és közben nevettek. Nem volt konkrét oka, a kettejük között hírtelen kialakuló harmónia tette csodálatossá kettejük társaságát. A lány úgy érezte, mintha mindíg ismerte volna, ezért bátran bízott a fiúban, akinek még csak a nevét sem tudta. Úgy érezte szüksége van rá, különben lelkében felhalmozódna a vad feketeség, amely karmokkal húzná őt a megnyugtató halálba. Egyetlen személy képes volt elszívni az életerejét, úgy érezte, mintha meghalt volna, mégis visszatért. Elrabolta a lelkét, az utolsó cseppig. Futni próbált a fájdalom elől, a csalódások elől, igéző tekintete elől, ami egyszerre vitte a lányt fel a mennyekbe és a halálba. De ez a fiú más volt. Tekintetével mindent elárult, nem rejtette mögé féltett titkait, mert nem is voltak neki. Nyílt volt bármilyen új dologgal szemben, és bárkihez, akit szimpatikusnak talált.

Egy olyan szórakozóhelyre értek ahol semmi és senki nem zavarta őket. Ashe szándékosan választott olyan helyet, ahol biztosan nem lesznek ismerősei. Csak a fiút akarta tudni maga mellett, ekkor úgy érezte, hogy az egész világ mellette áll és szükségesnek érzi őt. Megálltak egy helyen, majd a fiú mondott valamit a lánynak, de nem hallotta a hangos zene miatt. Vetett egy "mégegyszer" pózt, mire a fiú elmosolyodott, majd teljesen közel hajolt hozzá, haját, ami a fülét takarta, lassan hátratette.

-Jössz táncolni? -kérdezte, majd a lány szemébe nézett.

-Erre vártam egy örökkévalóságig. -mondta elmosolyodva-Persze, hogy megyek. -kinyújtotta a kezét, hogy a fiú megfoghassa. De ő vetett egy gyors mozdulatot és felvette az ölébe. Karjai között érezte a lány gyengeségét és sebezhetőségét. A testét fogta, mégis a lelkét érezte. -Mit csinálsz? -kérdezte Ashe nevetve-Minket néznek. -majd körbenézett az őket néző tömegen.

-Tudatom velük, hogy hogyan kell bánni Bexley királynőjével. -mondta, majd a lányra nézett.

-Értem. -válaszolta felnevetve.

A zene hírtelen hangosabb lett, a fények erősebben villogtak, a lány szíve hevesebben vert. A fiú lerakta, kezét a derekára helyezte, a lány pedig karjait a nyaka köré tekerte. Nem a zene ritmusára hangolódtak, közös táncukat járták, egymásra hangolódva. Nevettek, táncoltak aztán megint táncoltak, és közbe nevettek. Ashe a pultnál állt, a fiúra várva aki az italukért ment, ránézett a telefonjára, három órát ütött az óra. Meglepődve, átgondolva az éjszaka történteket, egy gyors mozdulattal visszarakta retikűljébe a telefont, ugyanis a fiú közelített. Nem akarta, hogy azt higgye, hogy az órát nézi, azt várva, hogy mikor mehet haza. Kissé feszűltnek látszott.

-Mióta nem iszol alkoholt? -kérdezte átnyújtva az üdítőt a lánynak.

-Most, hogy tudod kitagadsz? -kérdésre kérdésként válaszolt, és felnevetett.

-Dehogyis! -a fiú vetett egy lágy mosolyt-Sőt, nagy szó ez manapság. -körbetekintett, majd a lányra nézett-Hányra kell hazaérj?

-Háromra. De az már nem fog összejönni. -mondta, majd beleivott a narancsos szörpjébe.

-Nem szeretném, hogy miattam pikkeljenek rád a szüleid. Hívjak neked egy taxit?

-Azt én sem szeretném. De nem a te hibád lenne, hanem az enyém, mert nem tartottam a szavam.

-Ez tetszik. -mondta elmosolyodva-Akkor bizonyítsuk, hogy tényleg mindíg betartod a szavad.

A fiú hívott egy taxit, hogy a lány hazamehessen. Az együtt töltött idő alatt Derek egyszer sem járt a fejében. A fiú végig fogta a kezét, miközbe várták a fuvart. Mikor az megérkezett, egy hosszan tartó ölelés és egy homlokpuszi után, elváltak egymástól. Mihelyst a fiú elengedte a kezét, a pár órája történtek áradatként lepték be gondolatait. Nem látta a rájuk tekintő sofőrt, a város éjszakai fényeit a taxi ablakából, és a fiút sem. Ugyanaz a mély fájdalom uralkodott el rajta. Aztán egyetlen hang visszahozta őt az életbe.

-Ashley! -a fiú volt az. A sofőr már elindult az autóval de az aggódó tini arcát látva, aki fut a kocsi után, lefékezett. A lány lehúzta az ablakot és kihajolt.

-Mi az? -kérdezte, mikor a fiú elért hozzá, azonnal megfogta a lány kezeit. Mélyen a szemébe nézett. Az övénél őszintébb és tisztább tekintetet még soha nem látott.

-Vigyázz magadra, mig legközelebb találkozunk. Igérd meg nekem.. -mondta,sokat elárulva aggódó tekintetével. Megérezte, hogy a lány hangulata megingott, mikor elváltak, az autó elindúlt, de a lány nem húzta be a fejét, a fiút nézte.

-Kisasszony, kérem!-szólt a sofőr.

-Mi a neved? -kérdezte a lány, mit sem téve a mérgelődő sofőrre.

-Light. A nevem Light.