Javában tombol a nyár, ami életem eddigi legjobb nyara. A szezon még majd' két hónap múlva kezdődik, és Istivel kihasználjuk ezt az időt. Egész nap együtt lógunk, és egymást boldogítjuk. Vagy egy hete Balatonakarattyán lazulunk, és tényleg, ennél jobb már nem is lehetne ez a nyár.
- Petra..?
- Terasz. - válaszoltam fel sem pillantva könyvemből. Néhány pillanattal később már mellettem ült a hintaágyban.
- Mit olvasol?
- Ugyanazt, amit tegnap is. - a lapok közé csúsztattam a könyvjelzőt, majd mosolyogva felnéztem rá.
- És jó?
- Hát, nekem nagyon tetszik.
Kivette kezemből, majd a könyvet a legeléjén kinyitva hangosan felolvasott pár sort.
- Szeretném, ha tudnád, hogy boldog és szomorú is vagyok egyszerre, és még mindig azon töröm a fejem, hogy is van ez. Ez valami depresszív történet?
- Mondhatni. Ha tovább olvasol, a következő oldalon kiderül, hogy a srác egyetlen barátja főbe lőtte magát.
- Jézusom. - némi undorral arcán visszaadta a könyvet. - Miért olvasol ilyet?
- Mert, borzasztóan jó történet.
- Próbálok hinni neked, de valahogy nem sikerül.
- Mondhatnád azt is, hogy Hé, Petra, ne olvass, inkább törődj velem. - sóhajtottam, majd a közeli asztalra dobtam a könyvet. - Hidd el, megérteném.
- Hé, Petra, ne olvass, inkább törődj velem. - duruzsulta nyakamba, majd óvatosan megcsókolt.
- Itt vagyok Isti, minden figyelmem a tiéd. - nevettem.
- Lemegyünk a vízhez?
- Ha megvárod amíg átöltözök, lemehetünk.
- Várj, inkább ne most menjünk.
- Akkor mikor? Esküszöm, olyan vagy, mint egy kisgyerek.
- Nem is igaz. - durcizott, de rögtön utána felnevetett. - Mit szólnál egy kis éjszakai fürdéshez? - mosolya különleges volt. A már megszokott hódító mosoly volt ez, csak éppen két-három fokkal pimaszabb.
- Hmm, mik a szándékaid Isti? - próbáltam lemásolni mosolyát, ami látszólag nagyon tetszett neki.
- Semmi olyan, amitől félned kéne. - továbbra is mosolygott, ahogy apró puszit nyomott homlokomra.

•••

- Akkor mehetünk?
- Meg fognak enni a szúnyogok. - mondatom nyomatékosítva megöltem egyet, ami épp készült belémcsípni.
- Dehogy fognak, gyere már. - megragadta csuklóm, és gyengéden húzni kezdett maga után.
Néhány percet követően már a parton voltunk. Leterítettem a törölközőm, és kibújtam papucsomból is.
- Jössz? - nyújtotta felém jobbját, miközben már a vízben volt.
- Egy pillanat. - hajamat erősebb copfba kötöttem, aztán kissé félve megindultam én is a vízbe. Lassan merültem el benne, de meglepetésemre kellemes meleg volt. Sofihoz úsztam, ő pedig szoros ölelésébe vont.
- Szeretlek. - suttogta ajkaimra, mielőtt letámadta azokat. Percek teltek el, a csókunk pedig egyre szenvedélyesebb lett.
- Basszus, szeretlek. - suttogtam ajkaira, ahogy levegő hiányában elváltunk. Válaszul ajkait széles mosolyra húzta, és ismét enyémekre tapasztotta őket. Keze derekamról lassan fenekemre csúszott, amibe belemarkolt. Erre én csak még közelebb húztam magamhoz, ha ez egyáltalán még lehetséges volt.
Belemosolygott a csókba, majd ágyékát akaratosan enyémnek lökte; mire ezúttal én markoltam játékosan fenekébe.
- Kikészítessz... - suttogta, ahogy elváltunk egymás ajkaitól.
- Szerinted te engem nem?
Csipőjét méginkább enyémnek préselte, minek hatására kellemes borzongás futott végig gerincem mentén. Keze ismét vándorútra indult, ezúttal felfelé, a bikinifelsőm pántjának irányába. Egy laza mozdulattal kikötötte az alsó masnit, de a másikat sem állt szándékában bekötve hagyni.
- Isti... Ezt talán nem... Nem itt kéne... - sóhajtottam, ahogy nyakamon hagyott apró puszikat. Kissé elhátrált, így bikinifelsőm aláhullt a vízre. Gyorsan utána kaptam, mielőtt még elúszott volna, Istit pedig igyekeztem ellökni magamtól.
- Ne csináld már. Még a dal is azt mondja, hogy ahhoz ágyba illik menni.
- És a paplan alatt kéne, kéne elővenni. - motyogta érintésétől felforrósodott bőrömbe. - Bírom, hogy bírod az alternatív zenét.
- Én meg rettenet mód bírnám, ha ezt nem itt folytatnánk.
- De azért folytatnánk, ugye?
Némán tűnődtem néhány másodpercig. Az igazat megvallva, vágytam rá. Szavak nincsenek arra, mennyire. Valamint, már törvényt se sértenénk vele, mivel hogy nagykorú vagyok.
- Hogy a viharba ne.
Arcán széles mosollyal intett, hogy kapaszkodjak vállába, ő majd hazacipel. Készségesen ugrottam fel hátára, lábáimmal pedig derekát öleltem körbe.
Némi szenvedés árán magához vette a parton hagyott cuccaink, aztán szinte futott a nyaralóig.

A cuccokat óvatosan az asztalra rakta, mire én lemásztam róla. Felsőtestem még mindig fedetlen volt, így szemei csillogtak, mikor rám nézet.
- Szeretlek... - nyomott puszit fülem mögé, ahogy ezúttal az ölébe kapott fel. A félhomály ellenére is gyorsan tájékozódott, majd vigyázva az ágyra döntött, és fölém magasodott. Újfent hosszú csókot váltottunk, miközben kezei melleimmel barátkoztak.
- Biztos készen állsz?
- Ennél készebb már nem leszek. - válaszoltam mosolyogva.
Ajkai megint enyémekre találtak, de rövid csók után tovább is álltak; nyakamat, majd lejjebb haladva kulcscsontomat halmozták el apró csókokkal. Ajkaim egy halk sóhaj kíséretében elnyíltak, ahogy Isti kezei és ajkai összetalálkoztak melleimen. Azonban ezt a játékot is hamar megunta, és inkább belsőcombom hintette be apró puszikkal. Néhány kínzóan hosszú perccel később végre a bikinialsóm is levarázsolta rólam. Ajkai szinte azonnal csiklómra tapadtak, mire már halk nyögések szakadtak fel torkomból.
Mikor úgy érezte, már elég nedves vagyok hozzá, először egy, majd később kettő ujját tűntette el bennem. Testem remegett a szinte ismeretlen érzéstől, ziháltam, és egyre gyakrabban hallattam egyre hangosabb nyögéseket.
- Basszus.. Isti... - nyögtem nevét orgazmusom közeledtével, de abban a pillanatban hirtelen abbahagyta, és felállt mellőlem.
- Hé... Még nem mentem el.
- Bocs, bébi, de már nem bírom tovább. Hova a fenébe raktam? - fel-alá mászkált a szobában, és vehemensen kutatott valami után.
- Mi a fenét keresel? - kérdeztem, mikor légzésem végre lecsillapodott.
- Mit, mit.. Óvszert, természetesen. De már megvan. - húzott elő az egyik fiókból egy kicsi, fémes fényű tasakot. Visszasétált az ágyhoz, ahogy saját ruhadarabjától is megszabadult. Egy ütemet biztos kihagyott szívem, ahogy elémtárult férfiassága.
- Hallod... Az nem fog belémférni...
- Mit kapok, ha mégis? - mosolygott pimaszul, ahogy felgörgette az óvszert.
- Hát, szerintem beérhetnéd annyival, hogy már bent van.
- Logikus. - fölém tornyosult, de még nem ért hozzám. - Biztosan akarod?
- Istenem, csináld már, mert a végén még meggondolom magam.
Csókot lehelt ajkaimra, miközben lassan belémhatolt.
- Auuuuu. Ez fáááj.
- Sajnálom, ígérem jobb lesz.
- Basszus Isti, csinálj már valamit, ez tényleg fáj.
- És mégis mi a francot csináljak?
- Húzd ki, vagy mit tudom én. Csak csináld mááár.
- Csöppet vérzel. - fordult le rólam, majd leült az ágy szélére.
- Miiiii?! Miért?
- Talán mert átszakítottam a szűzhártyád, nyomi.
- Talán elhagylak, mert ilyen genyó vagy velem.
- Oké, befejeztem.
Percekig csak némán meredtünk egymásra, ahogy magamban imádkoztam, hogy enyhüljön a fájdalmam.
- Fáj még?
- Kicsit.
- És... Van még kedved hozzá?
- Hogy ne volna. - erőltettem halvány mosolyt arcomra, ami övére is mosolyt csalt. - Próbáld újra, most már nem fáj, csak alig érezhetően.
- Lassan csinálom, jó?
- Én is úgy gondoltam. - kuncogtam.
- Szeretlek, te nyomi.
- Én is szeretlek, te idióta. - megcsókoltam, ő pedig ismét belém hatolt, de ezúttal nagyobb sikerekkel. Tényleg lassan haladt, testem minden apró rezdülésére odafigyelt. Persze most is fájt, de ez a fájdalom sokkal gyengébb, és elviselhetőbb volt. Sőt, hatályos időn belül el is tűnt, és helyét a vágy vette át.
- Gyerünk, mozogj. - bíztattam, és neki több se kellett.
Életemben nem gondoltam volna, hogy egy jégkorongosnak ilyen jó csipőmozgása lehet. Pedig Sofinak van. De nagyon durván.
- Azt a... - rendesen vonaglottam alatta, ami belőle egy elégedett morgást váltott ki.
- Gyerünk, bébi, hadd halljam mennyire élvezed. - csipőjével a matracnak szegezte enyémet, így elérve, hogy még mélyebbre hatoljon. Egy már-már sikolyszerű nyögés kíséretében lábaimat dereka köré kulcsoltam.
- Azt.. Hiszem...
- Várj, gyere velem. - gyorsabb tempóra kapcsolt, én pedig úgy éreztem felrobbanok. Hátam ívbe feszült, és Isti nevét sikítottam - vagyis azt szerettem volna, de a valóságban csak egy artikulálatlan sikolyt produkáltam. Ő csak nyakhajlatomba temette arcát, és valami nyögés és morgás közti hangot hallatott, ahogy velem együtt átlépte a gyönyör kapuját.
Percekig csak feküdtünk zihálva, arra várva, hogy légzésünk visszaálljon normálra.

(Indokolatlan rímek jeeeeee.)

Halihó! Hiányoztam?
Szóval, végre valahára hoztam új részt, igaz, hogy indokolatlan, erőltetett 🔞, de nézzétek el nekem, Pistike és Lalika, na meg a Ferike ( értsd: Széchenyi, Kossuth és Rákóczi ) nem hagytak kibontakozni. Meg aztán igyekeztem kicsit poénosabbra venni, de ha szerintetek ez a cucli valami durvább actiont is elbírna, jelezzétek kommentben 👇
Most kivételesen nem csak kép van, hanem youtube link is, ami a 30ytól az Ágyéktól Szívig. Ennek oka az, hogy ebből idéznek, meg hogy múlt szombaton voltam 30y koncerten és azóta is pörgök miatta.

(Kép csak Zazaaa 😍❤ fejemen röhögni nem ér 😣)
Szóval ja. Szokásos rész végi jótanácsok:
• Hallgassatok 30yt, mert az kurva jó!
• Olvassatok Háy Jánost, ő is jó!
• Tanuljatok történelmet! Ez nem jó, de muszáj. 😭

2016.09.22.