Hosszú órákon át sírtam Sofi ölelő karjaiban. Csak akkor nyugodtam le, amikor szüleim végre valahára hazaértek.
- Ó, Sofi... Hát te? - hőkölt hátra apu, ahogy meglátta.
- Szia, Palkó. Petrának, kellett egy váll, amin sírhat, és én pont ráértem.
- Miért sírsz, kincsem? - aggódva ült másik oldalamra, én pedig Sofi öleléséből kibújva az ő nyakába borultam.
- Marci... - zokogtam fel újra. Beszédkészségeim észlelvén Isti átvette a szót.
- Szakítottak. Egy ekkor tahó, mint ez a Marci gyerek, nem érdemli meg, hogy Petra teljes szívéből szeresse.
- Utálom őt. - vettem vissza a szót. - Én teljes szívemből szerettem, de neki ez nem volt elég... - ismét elsírtam magam, így a szót megint Sofi vette át.
- Gerinctelen féreg. Petra teljes szívéből szerette őt, ennek ellenére mégis megcsalta.
- És pont a Kittivel... - vágtam közbe szipogva.
- Ki az a Kitti? - szólalt meg apu is.
- Évfolyamtársunk. Az egyik legnagyobb ribanc az évfolyamon...
- Ó, kincsem, úgy sajnálom.. Te Marcinál sokkal többet érdemelsz. Egy normális fiút, mondjuk egy jégkorongost.
Fátyolos szemekkel Sofira néztem, aki a tipikus hódító mosollyal bámult rám.
- Mint Isti? - kérdeztem mosolyogva, mire az említett mosolya szélesebb lett.
- Mondjuk mint Isti.

•••

Az elkövetkező hónapokban ismét Fannival lógtam. Időnként még meccsekre is velem jött, ha épp nem lovagolt, vagy az isten tudja mit csinált. A lényeg az, hogy ismét ott voltam a meccseken, és ismét lejártam az öltözőbe; amit a srácok rendkívül díjaztak.
Illetve, kb a legfontosabb, hogy egyre többet spanoltam Istivel.
Őszintén, fogalmam sincs hány év van köztünk, 4-5 legalább. De ennek ellenére is valami baromi jól elvagyunk.

Sofiii😂: Akkor áll a mozi, nyomi?

Az Ön üzenete: Már mondtam, hogy nem nézek horrort. Jó, hogy figyelsz.

Sofiii😂: De ez a The Cabin of the Woods.

Az Ön üzenete: Felőlem bármi lehet, én semmi pénzért nem nézek horrort. Rohadtul parázok tőle.

Sofiii😂: Majd én vigyázok rád. Nyugodtan hozzámbújhatsz, ha félsz.❤

Az Ön üzenete: Hülye, nincs az az Isten, hogy hozzádbújjak xD

Sofiii😂: Persze, persze, ne tagadd. Tudom, hogy minden vágyad.

Az Ön üzenete: Szülinapomkor adnak egy jó vígjátékot. Miért nem megyünk el arra?

Sofiii😂: Nem leszek itthon 24-én :'( Előtte megyek el egy hétre.

Az Ön üzenete: Hogy van merszed?:( Mégis hova mész?

Sofiii😂: Krefeldbe. Mielőtt kérdeznéd, kis föcitudósom, ez Németországban van, ott Düsseldorf környékén.

Az Ön üzenete: És mi a francot csinálsz te Németországban, pont a szülinapomon?

•••

Oké, most már elegem lett. Isti semmi pénzért nem hajlandó elmondani kis német kiruccanásának okát. Mintha valami államtitok, vagy nem is tudom mi lenne.
- Ha vége a meccsnek, lemegyünk.
- Okés. - bólintott a mellettem üldögélő Fanni. Erősen koncentrált a meccsre, engem viszont valahogy nem kötött le. Egyfolytában csak az járt az eszemben, hogy Sofi itthagy, és nem hajlandó elmondani miért. Oké, tudom, hogy csak egy hétre megy. De akkor is. Simán elmondhatná az okát.
- Kiállítást nekiii! Petra, te is láttad, hogy szabálytalan volt?
- Jaa, igen. Állítsd már ki! - nyögtem be, tekintetem újra a jégre irányítva. Lassan végignéztem a pályán, míg szemem meg nem akadt Istin. Egy pillanatra találkozott a tekintetünk, majd egy keserédes mosolyt felém dobva a korong után korizott.
- Ez mi volt? - kérdezte barátnőm, hangjában némi aggódással.
- Majd elmesélem. Mármint azt a keveset, amit tudok... - mondatom egy hatalmas sóhajba fulladt. Fanni ezt érzékelve inkább a játéknak szentelte figyelmét. Tudta, amint vége az utolsó harmadnak, mindent kiszedhet belőlem.

- Szóóóval.. Mi is ez Sofival?
- Hol kezdjem?
- A legelején. Már ha onnan jó.
- Hát akkor kezdjük ott, hogy ugye ő ébresztett rá, hogy az a gyökér nem hozzám való.
- Igen, igen, a vállán sírtad ki magad.
- Igen, és azóta ilyen tök nagy spancik lettünk. Tök sokat lógunk együtt meg minden.
- Szóval jóba vagytok?
- Ja, haverok vagyunk.
- Semmi több?
- Hát... - gyengén alsóajkamba harapva gondolkodtam el. - Igazából még nem tettem teljesen túl magam Marcin. Oké, hogy megcsalt meg minden, de annyira kicseszettül szerettem. És egy kicsit még mindig.
- Oké-oké, azért ne sírd el magad. Egyébként ha Istivel minden rendben, mi volt ez a mosoly?
- Valamelyik nap sms-eztünk. És nagyon el akart rángatni valami horrorfilmre, de mondtam neki, hogy én nem élek ilyen szerekkel. Ajánlottam neki, hogy szülinapomon adnak egy jó filmet, nézzük meg azt. Erre mondta, hogy az nem jó, mert 24-én Krefeldben lesz.
- Mit keres Németországban? - értetlenül néztem rá, mire folytatta. - Veled ellentétben én nem írói készségeim fejlesztem földrajzórán. Krefeld egy kisebb város Észak-Németországban, a holland határ környékén.
- Lenyűgöz tudásod. Egyébként pont ez a probléma. Nem hajlandó elmondani, miért megy oda. Már kezdek aggódni, Fanni, basszus.
- Nyugi, nem lesz semmi baj. - megszorította kezem, ahogy befordultunk az öltözők folyosójára. - Addig zajlatjuk, amíg el nem mondja.
- Azért ne ereszd ki a benned lakó szadistát, jó?
- Jó, de csak mert te kérted. - felnevettünk, majd szokás szerint, kopogás nélkül berontottunk az öltözőbe.
- Sz'asz skacok. - ledobtam magam apu mellé, aki (szokás szerint) hatalmas puszit nyomott a fejem búbjára.
- Szia kincsem. Szia Fanni. - intett barátnőmnek, aki igyekezte valahová bepréselni magát.
- Helló. - mosolygott, majd végül ledobta magát Sofi mellé. - Hallom kiruccansz Krefeldbe.
- FANNI. - kiáltottam rá, az öltözőben pedig megfagyott a levegő.
- Igen, de... Ezt most hanyagoljuk, jó? - félénken felém pillantott, én pedig nem tudtam mit kezdeni ezzel az egésszel. Mi a fasz folyik itt?
- Még nem mondtad el neki? - hallottam meg apu hangját, mire Isti csak a fejét rázta.
- Miiiii... Te tudod? - fordultam felé idegesen. - Miért nem mondtad el? Bakker apu, napok óta szenvedek!
- Kincsem, nem tőlem kell megtudnod...
- És nem is tőlünk. - vágott közbe Ladányi.
- Ezt Sofinak kell elmondania.
Ismét a kérdéses srácra pillantottam. Lehajtott fejjel ült, és esze ágában sem volt rám nézni. Néhányszor nevén szólítgattam, de egyszer sem reagált semmit.
Komolyan, most miért csinálja ezt velem? Kihúzott abból a kurva gödörből, ahova Marci lökött le. Erre most fogja magát és visszalök / belelök egy másikba, ami ki tudja hányszor mélyebb az előzőnél? Szórakozzon magával, ne velem!
Idegesen felpattantam a padról, és szinte kisprinteltem az öltözőből.
- ISTENEM SOFI, MENJ MÁR UTÁNA! - szűrődött ki Fanni hangja a folyosóra. Nem mintha megállított volna, csak rohantam a folyosón, vészesen a kijárat felé tartva.
Néhány hosszú másodpercet követően éreztem, utánam indult.
- Petra, kérlek várj!
Ugyan minek? Csak rohantam tovább, egyre gyorsabban, és gyorsabban. Erőnléti különbségeink miatt lemaradása egyre csökkent, egészen addig, míg az ajtóval babrálva nem jutottam ki a csarnokból.
- Petra, az isten áldjon meg, álljál már meg! - kétszer is csuklóm után kapott, de én elrántottam azt.
Három a magyar igazság alapon a harmadik próbálkozásnál ujjait erősebben kulcsolta csuklóm köré, így megállítva engem.
- Ne fuss már el.
- Miért ne? - ziháltam. Szó mi szó, nem sok erőm maradt volna a futás folytatására. Többet kéne edzeni.
- Úgyse szólsz hozzám, szóval tök mindegy.
- Azért nem, mert félek.
- Huszonkét éves vagy, mégis mi a búbánattól félsz?
- Tudom, hogy nem esne jól, ha tudnád, miért nem leszek itt.
- Az sem esik jól, hogy nem vagy hajlandó elmondani.
Hirtelen magához húzott, és szoros ölelésébe zárt. Arcát nyakfajlatomba fúrta, és halk hangon suttogott.
- Sajnálom, Petra, de már nem tehetek semmit...
- Mi... Sofi, miről beszélsz?
- Amikor ez az egész elkezdődött, még álmodni sem mertem arról, hogy mi ilyen jó barátok leszünk. Most pedig... Már nem tudom visszamondani.
- Az Istenért, bökd már ki!
- Petra, én azért megyek Krefeldbe, hogy aláírjam a szerződést. Méghozzá teljesen értelmetlen módon 3 szezonra.
- Mi... - hangom elcsuklott, szemem pedig könnyek kezdték marni. Csak néhány pillanat kellett, illetve egy mondat, hogy a végeláthatatlan könnyáradat elinduljon.
- Petra, én a krefeldi pingvinekhez igazolok.

Visszatérteeeeeeeeem!
Sőt, a maga 1196 szavával az eddigi leghosszabb részt hoztam nektek + egy új borítót, amin végre Sofi látható! (Mégegyszer köszi a segítséget a választásban TamsBernii❤)
Sajnálatos módon a suli elkezdődött, és már most vár rám legalább 15 oldal töri, és 100+ francia szó, de a mai délutánom rátok áldoztam. Érezzétek magatok nagyon különlegesnek!😁
Mindezt amúgy úgy hálálhatjátok meg, ha jó sok csillagot, és komit nyomattok erre a részre. Hajrá drágáim, igyekszem emberi időn belül hozni a kövit!😘

2016.09.03.