Önnek 4 új üzenete érkezett.

Ki a fene hiányolhat ennyire? Ja, hogy 24-e van.
Álmosan telefonomért nyúltam, a mellettem fekvő Ágoston pedig még mindig édesen aludt.

00:00
Fanniiim♥: Haha, én leszek ám az első. Nagyon-nagyon boldog 20. születésnapot egyetlen Petrám!♥ Minél előbb tali és ünneplünk!

07:32
Nelli: Boldogságos születésnapot kis jégkorongosom♥♥♥♥♥ Amúgy tegnap 4-2-re vertük az ukránokat, holnap játszunk a lengyelekkel a feljutásért.

8:05
Sofron: Nagyon boldog 20. szülinapot Petra! Sajnálom, hogy ekkora szemét voltam veled.. Utálom, hogy ezt tettem, és így ez a szülinapod nem telhet úgy, mint a 18.

8:20
Nelli: Hallod, Isti itt volt egy pár perce, téged keresett. Szerintem sírt.

Ó, jó uram, mi történik.

Bejövő hívás tőle: Apuuu.

- Szia, apu - keltem ki óvatosan az ágyból, nehogy felébresszem az édesdeden alvó srácot.
- PALKOVICS PETRA, MIÉRT A SÍRÓ SOFRON ISTITŐL KELL MEGTUDNOM, HOGY SZAKÍTOTTATOK?
- Jézusom, apu, ne kiabálj. Felkelted Ágostont.
- Ki az az Ágoston?
- Lényegtelen - sétáltam ki a nappaliba. - Viszont mégis miért sírt neked Isti, mi van? Elmagyarázhatnád.
- Tegnap, miután megnyerték a meccset - amin amúgy gyönyörűt assistoltak Danival, aztán egy perc múlva ő is gólt szerzett -, fogta magát, és jött hozzád, hogy meglepjen a szülinapodon.
- Aha.
- Először a te albérletednél járt, de ott nem talált, így átment Nellihez.. Azt hiszem így hívják.
- Igen, ő egy jó barátnőm az egyetemről.
- Szóval, Nelli pedig közölte vele, hogy valami srácnál vagy. Szegény Sofi nagyon összetört, és amikor felhívtam, hogy mizu, elsírta nekem bánatát. Hidd el, fura egy ilyen erős, nagy jégkorongost hallani, hogy remeg a hangja, és küzd a könnyeivel.
- Aha, és azt is elmesélte miért szakítottunk?
- Nem, csak azt, hogy a kazah meccs előtt, és van egy olyan érzésem, hogy emiatt kaptunk úgy ki. Kérlek, kincsem, beszélj vele. A holnapi egy nagyon fontos meccs, ha megnyerjük, feljutunk.
- Apa, azért szakítottunk, mert másodjára is megcsalt. Méghozzá Nellivel.
- Ó, várj, rémlik valami. Te meg Danival műveltél valamit, nem?
- De...
- És most ezzel az Ágostonnal - vágott szavamba.
- Apa, nem vagyunk együtt, azzal fekszem le, akivel akarok. Tekintve, hogy ő meg egy lengyel lánnyal feküdt le.
- Figyelj, hívd fel, és amíg még Pesten van, beszélj vele. Kérlek.
- Apa, én ennek nemigen látom értelmét.
- Kérlek, a csapatért...
- Apa, most... Le kell tennem - pillantottam a szobából kilépő Ágostonra.
- Petra, csak egy pillanatra..
- Mi az?
- Boldog szülinapot. Anyáddal nagyon szeretünk, majd valamikor nézz haza.
- Rendben, köszönöm. Én is szeretlek titeket. Szia - azzal letettem.

- Jó reggelt - mosolygott. - Mi a baj?
- Jó reggelt. Csak az exem. Kitalálta, hogy meglep ma szülinapomon, de ugye nem tudott, mivel itt vagyok. Aztán kiakadt, és felhívta apámat. Az meg bepöccent, és itt zaklat, hogy beszéljek vele, mert még miattam kikapnak a lengyelektől, és akkor nem jutunk fel A csoportba.
- Boldog szülinapot - mosolyodott el, ahogy leült mellém a kanapéra. - Sajnálom, hogy ez történt, remélem nem rontottam tovább a helyzeten...
- Ugyan, dehogy rontottál. Ez már alapból el volt cseszve. És Istivel Mind a ketten tudjuk, hogy el van ez már cseszve.
- Te most az egyik EK-dalból idéztél?
- Megeshet - rántottam meg a vállam mosolyogva.
- Ez édes - mosolygott ő is.
- Öhm, szerinted beszélnem kéne vele? Mármint...
- Rendeznétek kéne ezt az egészet. Szóval szerintem beszélnetek kéne, de ez a te döntésed Petra.
- Akkor, én.. Azt hiszem felöltözök, és megyek. Köszönök mindent Ágoston, csodálatosabb ember vagy, mint valaha hittem.
- Ugyan már, én köszönöm.

10 perc múlva már a városban sétáltam, és azon gondolkoztam, tényleg felhívjam-e. Aztán eszembe jutott, hogy Kazahsztántól is lényegileg miattam kaptunk ki, és ez most tényleg egy nagyon fontos meccs. Sóhajtva nyúltam mobilomért, és tárcsáztam Isti számát.
- Petra, sajnálom... - hangja még mindig remegett, és le mertem volna fogadni, hogy még mindig könnyesek voltak csodálatos barna szemei. Elég Petra, embereld meg magad.
- Apu mondta, hogy felhívtad.
- Igen, én.. Nem tudtam mit tehetnék. Amikor Nelli azt mondta, hogy annál a srácnál vagy...
- Elvileg nem érhetett meglepetésként, mert küldtem még éjjel sms-t.
- Nem is az, hogy meglepett. Sokkal inkább fájt a tudat, hogy mással töltötted az éjszakát.
- Hm, pedig te is megtetted ezt jópárszor.
- Tudom, és nem tudom elégszer mondani, mennyire sajnálom.
- Az, hogy sajnálod, még nem teszi meg nem történtté.
- Tudom... Izé, találkozhatnánk? Látni akarlak...
- Biztos vagy benne, hogy ez jó ötlet?
- Igen, kérlek...
- Rendben - sóhajtottam. - Két saroknyira vagyok az albérletemtől, gyere oda.
- Köszönöm. Húsz perc, és ott vagyok.

Persze ez a 20 perc olyan tipikusan Istis 20 perc volt, és egy szűk negyed óra múlva már a bejárati ajtón kopogtatott. Ahogy ajtót nyitottam, furcsa kép tárult szemem elé. A mindig erős, majd' 2 méteres, mindig kemény jégkorongos olyan volt, mint egy összetört gyerek. Szemei vörösek, és puffadtak voltak a sok sírástól, haja kissé kócos, testtartása pedig szintén ezt az összetörtséget tükrözte.
- Gyere be - suttogtam, ő pedig némán elsétált mellettem.
- Köszönöm - hangja még mindig remegett. A nappaliban ültünk; ő a kanapén, én pedig vele szemben egy fotelben.
- Nincs itthon a lakótársad? Tényleg, még soha nem is meséltél róla.
- Nincs, asszem a pasijánál van. Egyébként Vikinek hívják, és állatorvosnak tanul. Egyébként be akartam mutatni, csak ja. Féltem, hátha még megtetszik neked.
- Ne már, Petra..
- Kiskora óta táncol, így baromi jó alakja van, aztán tudom milyen vagy...
- Petra...
- Jó, tudom. Nem ezért vagy itt. Azért vagy itt, mert holnap fontos meccsetek lesz, és megölne a bűntudat, ha miattam nem jutnátok fel A csoportba.
- Tudom, ezt az egészet nagyon elcsesztük, de kérlek, beszéljük meg.
- Ahogy egy tegnap is hallott csodálatos zeneszám is mondja, Mind a ketten tudjuk, hogy el van ez már cseszve.
- Ez Esti Kornél?
- Igen, a szám címe pedig Akkor hagylak el. Ironikus, nem?
- Saj...
- Ne - vágtam szavába. - A Sofiás incidens óta csak ezt hallom tőled.
- Igazad van... Petra, én szeretném, hogy tudd - habár valószínűleg nem fogsz hinni nekem, és ezt meg is értem -, de nagyon szeretlek. Jobban, mint valaha.
- Azért fekszel össze lengyel lányokkal?
- Ez az egész nagyon bonyolult. De az biztos, hogy nagyon hiányzol. És, hogy szeretlek.
- Annyira csak nem bonyolult. Én igen szívesen meghallgatnám, ahogy kiboncolgatod.
- Ne.. Ezt talán nem kéne.
- Hát jó. Akkor mégis mit beszéljünk meg? - húztam fel lábaimat törökülésbe.
- Vissza akarlak kapni. Nem bírom nélküled. Próbálok a játékba menekülni, de már csak egy meccs, és utána ennyi, vége a szezonnak.
- Aha, el tudom képzelni. Valóban nagyon szerethetsz, meg vissza akarhatsz kapni, ha tudsz lengyel lányokkal dugni.
- Ha bizonyítanám valamivel, elhinnéd?
- Kétlem, hogy tudnád bizonyítani.
Komótosan bőrkabátja zsebébe nyúlt, és kivett onnan egy hosszú, vékonyka dobozkát. A szívem kihagyott egy ütemet, ahogy megláttam a feltehetőleg ékszeres dobozt.
- Boldog szülinapot, Petra - nyújtotta felém. - Egyáltalán nem várom el, hogy minden nap viseld, de kérlek, fogadd el.
- Kö.. Köszönöm... - dadogtam. Átvettem a dobozkát, és visszafolytott lélegzettel felbontottam. Egy ezüst nyaklánc volt benne, a világ valaha volt legtökéletesebb medálljával. Ez nem volt más, mint egy kis jéghoki korong, felső körlapján gravírozással. 24 és 20, a kettő között pedig két ütő, x-et formázva. A mezszámaink...
- Isti, ez...
- Remélem tetszik.
- Ez gyönyörű - csillogó szemekkel kiemeltem a dobozból, és úgy csodáltam a medált.
- Fordulj meg, becsatolom - mindketten felálltunk, én pedig hátat fordítottam neki, hogy becsatolhassa a láncot.
- Én.. Én nem is tudom mit mondjak - bámultam szemeibe.
- Nem kell mondanod semmit, örülök, hogy tetszik. És reménykedem, hogy ezzel talán egy picit tudtam bizonyítani. Persze nem akarom megvenni a szerete... - beléfojtottam a szót, ahogy hirtelen felindulásból megcsókoltam. Ő persze azonnal visszacsókolt, és perceken át faltuk egymást. Hajába túrtam, mire ő fenekembe markolt, és még hevesebben csókolta ajkaimat. Az agyam lekapcsolt, és egy idő után újra szívem vette kezébe az irányítást.

Így már csak arra eszméltem, ahogy már szobámban finoman az ágyamra dönt.

Hello, hello, hello.
Szóval, gyorsan-frissen (ja nem) meghoztam egy vadiúj részt, ami igaz, kicsit még Ágostonos - túl csodálatos az az ember, na -, de ugyanakkor nagyon Sofis is! Remélem elnyerte tetszéseteket, habár túl sok minden nem történt benne, de legalább jó sokszor leírtam ugyanazt. Éljen!

A csatolást illetően, semmi elképzelésem nem volt, melyik részletet jeleníthetné meg a kép, így inkább lusta megoldással becsatoltam a kétszer is felemlegetett EK-dalt, amit csak ajánlani tudok! Ahogy Dodi is megjegyzi az elején, a szakítós dal, és ráadás, hogy a klipben meg a 19 éves Ágoston ennyire baromi cuki.(Amúgy mindemellett tökéletesen lehet rá sírni, miután életed szerelme közölte, hogy csak barátok vagytok.)
További szép nyarat bébukák! Igyekszem hamar jelentkezni új résszel.

2017.07.02.