Amint hazaértem, próbáltam jóhiszeműen a tanulmányaimba felejtkezni, de persze nem jött össze. Sőt, rosszabban teljesítettem mint eddig, hiszen egész nap csak Isti járt a fejemben. Már őszintén tervezgettem, hogy otthagyom az egyetemet, de ugyanakkor nem akarok csalódást okozni anyának. Ő már annyira beleélte magát, hogy a nyomdokaiba lépek.

Ezzel szemben Isti is próbált másba temetkezni - esetében a játékba. Neki több sikere volt, hiszen a következő - olaszok elleni - meccset már 4-1-re hozták a fiúk. Dani egy csodálatos gólt ütött, és az ő assistjával Isti is a hálóba talált. Ezzel újra felcsillantva a reményt, hogy igenis felkerülnek A csoportba.

•••

- Ne szórakozz velem, komolyan itt akarod emészteni magad? Ez már egyszerűen nem egészséges!
- És akkor mond meg Nelli, mégis mit csináljak?
- Mondjuk gyere ma el velem koncertre.
- Aaa, nincs kedvem emberek közé menni.
- Még akkor sem - kezdte, majd táskájából két jegyet húzott elő, amiket lassan felém csúsztatott -, ha azok egy Esti Kornélra szólnak?
- Hááát - játszottam meg a habozást -, azért erre nehéz lehetett jegyet szerezni...
- Állhatnánk első sorban. Sikíthatnád a Boldogságot Áronnal. Szemezhetnél Dodival...
- Vagy Ágostonnal.
- Akár vele is. Na, erre már nem mondhatsz nemet.
- A Lázár fiúkra egyszerűen lehetetlen nemet mondani.
- Na ez a beszéd! Valami nagyon csiniben gyere, mert az egyik ismerősöm - aki a jegyeket is szerezte - be tud juttatni minket a bandához koncert előtt vagy után.
- Uram isten, Nelli, én úgy imádlak téged - öleltem szorosan magamhoz.
Talán tényleg erre van szükségem. Egy szétesős estére, egy komoly EK-féle zúzásra. A Lázárokra.

- Szétcsapjuk magunkat, woohoooo! - kiáltottuk egyszerre, ahogy beléptünk a klubba. Sikolyunk szerencsére elnyomta a háttérben szóló zene, így senki sem nézett minket hülyébbnek, mint valójában vagyunk.
- Neked mit hozzak? - kérdezte a pult felé mutatva.

Önnek egy új üzenete érkezett.

- Várj... - emeltem fel mutatóujjam, majd elolvastam az üzenetet.

Sofron: Igen, tudom, hogy nem vagyunk együtt, de sajnálom, Petra, tudnod kell. Lefeküdtem egy lengyel lánnyal. Nagyon sajnálom.

- Hmm..  - néztem fel barátnőmre. - Valami töményet.
- Csak nem Isti írt?
Válaszul felé fordítottan a kijelzőt, ő pedig gyorsan átfutotta az üzenetet.
- Jägermaister?
- Jöhet.

Miután lehajtottunk pár felest, és kellően vidámak lettünk, előrefurakodtunk, és már az előzenekart is első sorból hallgattuk, hogy helyünk a későbbiekben is biztosítva legyen. Az előzenekar egyébként valami kis névtelen zenekar volt, akik egyébként nem is játszottak olyan rosszul.
De a java még csak most következett. Az előzenekar amilyen gyorsan kipakolt, olyan gyorsan el is. Aztán megjelent ő. Darabjaiban cipelte be dobfelszerelését, amit később összerakott.
- Uram gyere le... Ágoston... Ilyen közel.. - súgta fülembe Nelli. Én eddigre belül már teli torokból sikítottam, és próbáltam felfogni, hogy én most tényleg a kedvenc bandám koncertjén vagyok; méghozzá az első sorban.
Akkor kerültem végképp önkívületi állapotba, amikor az említett srác egyenesen rám nézett, és szélesen elmosolyodott.

Szerintem nem kell mondanom, hogy a koncert egészét önkívületi állapotban tomboltam végig. Teljesen elfelejtettem minden problémám, nem volt más, csak én, és a zene, amit ezek a csodálatos emberek csináltak pont előttem.
Ha megfogadtok tőlem egy jó tanácsot emberek, akkor az a következő: Bármennyire is fáj, ha teli torokból énekled Bodor Áronnal a Boldogság, te kurvát, olyan, mintha az ég egy adta világon semmi baj nem lenne.

- Istenem, Nelli, én belefulladok a gyönyörbe.
- Azért azt még várd meg vele, amíg hátra megyünk a bandához.
- Jesszus, tényleg.
- Láttam ám, Ágoston hogy néz rád... Csapj le rá! Sofron totálisan megérdemli. Akarom mondani, te érdemelsz meg egy ilyen félistent, mint Stoni.
- Hohó, kikérem a nevében. Ő teljes jogú isten - nevettem fel, de torkom rögtön kiszáradt, ahogy a backstage-be értünk.
- Szia, Zsolti - ölelt át Nelli egy amolyan tipikus alter fazont. - Akkor bemehetünk?
- Jókor jöttetek, most beszéltem velük. Mehettek is.

A gyomrom remegett, és azt hittem összeesek, ahogy barátnőm benyitott a helyiségbe, ahol ott volt az a hat csodálatos ember.
- Sziasztok, Nelli vagyok. Baromi jó volt a koncert!
- Ó, köszi - villantotta rá tökéletes mosolyát az idősebbik Lázár, azaz Dodi.
- Ó, kit látnak szemeim. A gyönyörű lány az első sorból. Hogy hívnak szépségem?
- Petra - mosolyogtam félénken. Egyszerűen nem hittem el, hogy ez tényleg megtörténik.
- Ágo végig rólad áradozott, amióta csak először megpillantott - szállt be a beszélgetésbe Kristóf is.
- De tényleg, végig - helyeselt Imi is.
- Én a helyedben megadnám a számom ennek a szerencsétlennek - szólt közbe Ádám.
- Sőt, helyben lesmárolnám - konrázott Áron.
- Azt már nem helyben, de azért megérdemelné azt is. Szeretlek öcskös.
- Érzem is a szereteted bátyókám - grimaszolt, majd visszafordult hozzám. - Csak hogy rájuk cáfoljak, nincs kedved meginni valamit?
- De, szívesen - tűrtem egy tincset a fülem mögé, mire szélesen elmosolyodott. Abban a pillanatban belém karolt, és elhagytuk a helyiséget. Az utolsó amit hallottam, Nelli hangja volt, amint azt kérdezte Doditól, épp szingli-e.

Tekintve, hogy a klubban hatalmas volt a tömeg, Ágoston felajánlotta, hogy menjünk fel hozzá. Igazából alapvetően nem vágtam volna rá, hogy menjünk, de az a palack szekszárdi bor, ami állítólag az albérletében pihen, igen hamar meggyőzött.

- Szóval - nyújtotta át a borospoharat -, mesélj magadról! Honnan lehet nekem ismerős a neved?
- Valószínűleg apám miatt. Jégkorongozott.
- Tényleg, Palkó. Nem értem, hogy nem esett le eddig. A híres 24-es.
- Nekem is az volt a mezszámom - mosolyogtam rá.
- Hülye kérdés, de te is játszottál? Vagy még mindig játszol?
- Nem, 12 évesen abbahagytam.
- Miért?
- Nos, öhm... Egy barátnőm, egyben csapattársam.. Meghalt autóbalesetben edzésre menet.. - hangom, s gyomrom remegett, ahogy felidéztem a tragédiát. Hiába volt már lassan 8 éve, teljesen még mindig nem hevertem ki.
- Sajnálom - törölte le arcomon időközben legördülő könnycseppjeim. Ezután szorosan magához húzott, míg légzésem le nem nyugodott. Ahogy elengedett, nem húzódott el teljesen, arca igen közel maradt enyémhez.
Elmerültem gyönyörű kék szemeiben, és eszembe jutott Isti üzenete, és a lengyel lány. Tudom, hogy nem vagyunk együtt, de én akkor is szeretem Istit, és valahol mélyen nagyon fájt ez az egész.
Ahogy Ágoston közeledni kezdett ajkaival, gondolkodás nélkül megcsókoltam. Meg kell mondanom, baromi jól csókolt. Sokáig faltuk egymást, egyikünknek sem állt szándékában megszakítani a csókot. Én már akartam volna eldőlni a kanapén, és magammal húzni, de ő inkább felkapott az ölébe, és szobájába cipelt.
- Várj - húzodott el lihegve, miután végigdöntött ágyán. - Te nem azzal a jéghokis sráccal jársz?
- Szakítottunk miután másodjára is megcsalt.
- Hanglejtésedből ítélve még nagyon odavagy érte. Figyelj, én nem szeretnék közétek állni...
- Ne hülyíts már. Mondom szakítottunk, és azóta már ő is megdugott valami lengyel csajt.
- Te pedig velem szeretnél?
- Veled ki nem? - súgtam ajkaira, majd egy újabb kifulladásig tartó csókot váltottunk, miközben gyors mozdulatokkal kezdtük egymást vetkőztetni.

- Jézusom gyere le, ez valami csodálatos...
- Reméltem, hogy élvezni fogod.
- Apró darabjaimra hulltam az imént, kedves Ágoston.
- Megütöm azt a szintet, amit Sofron Isti?
- Ó, de még mennyire.
- Ez esetben... Még egy kör?
- Nem kell kétszer mondani.

••

Az Ön üzenete: Hé, Isti, vágod az Esti Kornél zenekart, ugye? Lefeküdtem a dobossal.

Hellóka!
Meg is hoztam az új részt, amiből sajnos Istit mellőztük:( De helyette itt volt nekünk ez a csodálatos ember😍
Lelkes olvasóim észrevehetik, igen, lényegileg összefűztem a két fanficet (tehát az Ágostonról szóló fanfic ezen az estén veszi kezdetét, csak épp a város másik felén).
Mellesleg nézzétek ezt a csodálatos képet róla, ami a kolozsvári koncertjükön készült😍

Végül azokhoz szólok, akik netán elszontyolodtak főszereplőink jelenlegi helyzete miatt. Ne szomorkodjatok bébuk, az idő mindent megold! (Legalábbis fikcionális alapon. Asszem ilyen szó nincs. Lénylegtelen.)

2017.06.11.