Idiótám❤💏: Petra kérlek, vedd fel a telefont. Beszéljük meg...

Idiótám❤💏 nevét megváltoztatta Sofronra.

Sofron: Petra kérlek... Nagyon szeretlek, válaszolj kérlek.

Az Ön üzenete: |

Mit kéne írnom neki? Mit mondhatnék neki? Küldjem el újra a fenébe? Még abban sem vagyok teljesen biztos, hogy nem akarom-e meghallgatni a magyarázatát. Végül is... Tartozik nekem ennyivel.

Az Ön üzenete: Két percet kapsz Sofron. Nem többet.

Bejövő hívás tőle: Sofron

- Végre, köszönöm... Petra, én tényleg nagyon sajnálom...
- Ezt már mondtad párszor. A helyedben nem pazarolnám erre a két percemet. Inkább koncentrálj a miértekre.
- Mondjuk, hogy miért tettem ezt?
- Például.
- Nem tudom, Petra... - sóhajtott. - Annyira hiányoztál... Aztán jött Sofia..
- Szóval így hívják. A kis német ribanc szerintem jobban illik rá.
- Igen. Szóval jött Sofia, és annyira rád emlékeztetett.. Ahogy rajongott értem, minden.. És tényleg annyira hiányoztál...
- Kissé sértésnek érzem, hogy az a lány hasonlít rám, de oké.
- Sajnálom.
- Egy valamit nem értek még.
- Mond, és én elmagyarázom.
- A kis ribanc... Bocsánat, Sofia azt mondta, hogy már fél éve együtt vagytok.
- Igen...
- Szóval amikor én kint voltam, amikor veled voltam, te akkor is épp...
- Sajnálom... - hangja el-el csuklott, és le merném fogadni, hogy a sírás is kerülgette.
- Szóval, amikor kiakadtál, hogy "megcsallak", akkor igazából te tetted ezt velem...
- Sajnálom Petra, nagyon, nagyon sajnálom..
- Figyelj, most egy pár napig ne keress.
- De...
- Csak ne - vágtam szavába. - Fel kell dolgoznom ezt az egészet.

•••

- Most komolyan volt mersze ezt tenni?
- Igeeen. - zokogtam fel újra.
- Istenem... Ekkora szemetet, mint ő... Jaj, Petrusom gyere.. - húzott magához, én pedig szorosan átöleltem, és vállán zokogtam tovább. - Rám bármikor számíthatsz.
- Köszönöm, Peti... - motyogtam vállába.
- Látod, látod. Jobban jártál volna velem. Én soha nem csalnálak meg.
- Az elején Istivel is minden olyan jó volt - törölgettem könnyeimet. - Az ő vállán sírtam, miután az a gyökér megcsalt... Peti?
- Mond, Petrusom.
- Mi velem a baj? Miért csal meg minden fiú?
- Jaj, édesem... Nem veled van a baj.
- Már hogy ne velem lenne? Marci megcsalt, oké, azt még értettem. Az tényleg miatta volt. De Isti... Ő miért?
- Mert ő sem jobb annál Marcigyereknél.
- De ő sokkal jobb - zokogtam fel újra.
- Jaj, Istenem, Petra. Tudom én mi kell neked.
- Is...
- Nem - vágott szavamba. - Hanem, hogy elgyere velem ma este.
- Hova?
- Elmegyünk egy kicsit iszogatni, hogy elfelejtsd azt a gyökeret.
- Hát. Tényleg jól esne egy pohár bor, vagy inkább 3 feles. - törölgettem szemeimet, ajkaimra pedig halvány mosoly húzódott.
- Ez a beszéd. Na, gyorsan szedd össze magad, aztán menjünk. Az első két kört én állom.
- Köszönöm. - húztam magamhoz.
- Semmiség Petrusom. Rám mindig számíthatsz.

•••

- Uuuuuuu.
- Petra, mássz le.
- Én egy unikornis vagyok.
- Nem, csak sokat ittál. Na, gyere.
- Neee, most jöttek értem az unikornis barátaiiiim. - szomorúan néztem rá, amiért nem hagyott a barátaimmal vágtázni.
- Gyere, hazaviszlek.
Átkarolt, majd inkább csak - olyan hercegnő vagy menyasszony vagy mit tudom én milyen stílusban - ölébe kapott.
- Olyan erős vagy - néztem kék szemeibe, ő pedig szélesen elmosolyodott. - Annyira jó, hogy itt vagy... - suttogtam, és szemeimet lehunyva fejem a mellkasának támasztottam.

- Na, itt is vagyunk - fektetett óvatosan ágyamra.
- Ne menj el - kaptam utána.
- Nem terveztem. Szerinted itt hagynálak? Már csak azért is, hátha repetázhatok.
- Mi? - néztem rá értetlenül.
- Nem is emlékszel? A klubban..
- Ja, már emlékszem - húztam sejtelmes mosolyra ajkaim. - Szeretnél még?
- Hogy a viharba ne?
Még közelebb húztam magamhoz, és ajkaim újra övéire tapasztottam. Azonnal visszacsókolt. Csókjában erőteljesen érződött, hogy már igen régóta várt erre. És most végre megkapta.
Magam sem tudom miért, de pólóját egyre feljebb és feljebb tűrtem, mígnem egy gyors mozdulattal lekapta magáról. Felsőtestét látva ajkamba haraptam, mint valami tinilány, aki életében először lát ilyen közelről félmeztelen fiút.
- Petra... - búgta.
- Igen?
- Tényleg akarod? Mert... Nem akarom kihasználni, hogy ittál, és esetleg nem vagy magadnál, és.. - csókkal fojtottam belé a szót, ami egyben válasz is volt kérdésére.
Talán épp erre van szükségem. Hogy visszavágjak Istinek. Hogy azt tegyem vele, amit ő is velem.
Tegyük meg, aztán meglátjuk mi lesz.
- Peti - súgtam elhalóan.
- Leálljak? - kérdezte, miközben már épp pólómat hámozta le rólam.
- Épp ellenkezőleg, kérlek... - ajkamba haraptam, és reméltem, hogy érti a ki nem mondott szavaim. Tekintetéből, és kissé követelőző csókjaiból ítélve nagyon is értette.

- Ó, Istenem - zihálta. - Ez jobb volt, mint valaha képzeltem.
- Ugye nem ez volt.. Az első?
- Jaj, dehogy. Csupán veled jobb volt, mint azt képzeltem.
- Akkor jó. Már megijedtem, hogy esetleg...
- Dehogyis, nem, nem. Tényleg nem.
- Oké-oké, elsőre is értettem. Amúgy... Szerintem is tök jó volt. - mosolyogtam rá, ahogy fejem mellkasán pihentettem.
- Akkor jó - apró puszit nyomott homlokomra, miközben hátamat simogatta.
Boldognak éreztem magam, úgy éreztem, sikerült visszavágnom Sofinak. És - hogy őszinte legyek - még élveztem is. Peti tényleg kitett magáért.

•••

- El sem hiszem, hogy végre vége ennek az előadásnak - dörzsölgettem halántékom.
- Ennyire borzasztó még sosem volt. Majdnem bealudtam - dörzsölgette szemeit Peti.
- Hát, lehet jobban jártunk volna.
- Petra! - hallottam a távolból. Hunyorítva kerestem a hang forrását, mígnem megláttam őt. Ijedten Peti után kaptam, jobbjába karoltam, és szorosan hozzá bújtam.
- Mi a baj Petrusom? - nézett rám aggódóan.
- Petra.. - állt meg néhány méterre tőlünk. - Izé.. Sziasztok.
- Szia Isti.. - suttogtam Peti vállába.
- Hello. Szóval te vagy Isti.
- Te pedig gondolom Peti.
- Pontosan. Németországban is véget ért a szezon?
- Igen. Most jöttem Fehérvárról, ahol amúgy aláírtam a szerződést.
- Hazajöttél.. - suttogtam. Egyszerűen képtelen voltam ránézni. Egyszerűen nem ment.
- Petra, beszélhetnénk négyszemközt?
Peti aggódóan rám kapta tekintetét, de én csak aprót bólintottam, így karját kihúzta szorításomból, és elment.

- Még mindig haragszol?
- Nem. Az csak pár napig tartott. Utána csalódott lettem. Csalódtam benned - utolsó mondatomat már szemkontaktust tartva mondtam.
- Tudom, hogy már rengetegszer mondtam, de sajnálom.
- Egyébként... - tekintetemmel újra bakancsom orrát szugeráltam. - Úgyszólván revansot vettem.
- Mi?
- Úgy két hete.. Lefeküdtem Petivel.
- Valahogy éreztem, hogy ez fog történni - kínosan vakargatta tarkóját, miközben valami nevetésfélét próbált produkálni; sikertelenül. - Megérdemeltem.
- Meg. - feleltem kurtán.
- És jó volt?
- Hé, én sem kérdeztem ki, milyen volt a német ribanccal.
- Sofia.
- Leszarom.
- Egyébként még aznap szakítottunk.
- Ez a legkevesebb.
- Tudom. És öhm... Petivel?
- Csak egyszer. Veled ellentétben én nem tudnám többször is ezt tenni veled.
- Saj... - akart vagy ezredszerre is bocsánatot kérni, de én szavába vágtam.
- Mert tudod, én tényleg szeretlek téged.
- Tudom, nem fogsz hinni nekem, de.. Én is kicseszettül szeretlek, Petra. Tudom, most azt fogod mondani, hogy akkor nem tettem volna ezt veled, de én tényleg megbántam. Hülye voltam. A világ legnagyobb hülyéje.
- Az voltál. De...
- De?
- De a fenébe is, te az én hülyém vagy.
- Hát meg tudsz nekem bocsátani? - szemeiben remény csillogott, ahogy közelebb lépett.
- Túlságosan szeretlek ahhoz, hogy ne adjak még egy esélyt.
- Köszönöm - súgta, a következő pillanatban pedig ajkai már enyémeket cirógatták. Istenem, mennyire hiányzott a csókja...

Boldog új évet, drágáim!
Ne kérdezzétek mi szállt meg, hogy néhány napon belül ez már a második rész.😄 Most hirtelen ehhez a sztorihoz lett ihletem, miközben a másikhoz nincs. Szed.:'c
Amúgy, ehhez a részhez végre Petiről raktam képet, hogy lássátok milyen szép gyerek ez a Peti.

Szóóóval. Ki számított arra, hogy ez lesz a folytatás? És vajon mi jöhet még?🙈 A következő részből kiderül!

2017.01.02.