Fogalmam sincs, meddig sírhattam ott. Újra és újra előtört belőlem a zokogás, egyszerűen képtelen voltam megnyugodni.

- Figyelj, sajnálom... - nyitott be hirtelen. - Én... Hülye voltam. Bocsáss meg nekem. Kérlek... - a matrac besüppedt, ahogy mellém dőlt, és magához ölelt.
- Tudod, hogy ez rohadtul fáj... - suttogtam elcsukló hangon.
- Tudom, és nagyon sajnálom, nem tudom mi ütött belém. Kérlek, ne haragudj rám...
- Ne csinálj ilyet többet..
- Ígérem nem fogok. Sajnálom. - nyomott puszit homlolomra.

•••

Németországi kiruccanásom fennmaradó napjai békében teltek. Sofi látszólag tényleg megbánta ezt a kis vitánkat, és igyekezett minél kedvesebb lenni.
- Nem akarom, hogy elmenj. - suttogta, ahogy az állomáson állva karjaiban tartott.
- Én sem, de muszáj. Két nap múlva kezdődik a félév.
- Hiányozni fogsz. Amint vége a szezonnak, rohanok haza hozzád.
- Intézkedtél már az átigazolás ügyében?
- Igen, szeretettel várnak vissza a Volánhoz.
- Ez egyértelmű. Már várunk haza, Isti.

•••

- Miért van ilyen hideeeg? - vacogtam egyébként vastag télikabátomban. Február van, egyre melegebbnek kéne lennie, nem?
- A fél életed jégcsarnokban töltötted, mi az, hogy fázol? - nevetett Peti, ahogy a campuson vágtunk át.
- Ne szólj be, te is ott töltötted.
- Én nem is fázom. - villantotta rám mosolyát.
- Jó, tudod mikor játszottam utoljára? Vagy 8 éve már.
- És drága édesapád meccseire nem jártál?
- De, de azért a lelátón nem volt ilyen hideeeg.
- Tényleg, eljössz a szezon utolsó meccsére? Én is játszom.
- Ööö, szerintem ott leszek. Mármint asszem apu már szervezkedett valamit.
- Akkor szurkolhatsz nekem.
- Megérdemled? - bokszoltam vállába.
- Menj a tudod hova!
- Krefeldbe? Okés! - azzal sietősebbre vettem lépteimet az épület felé.
- Hé, nem úgy gondoltam! Petraaa! - lódult utánam, én pedig nevetve beslisszoltam az épületbe.

- Ne merj mégegyszer ott hagyni.
- Miért? Ha nemes a cél, bárkit itthagynék.
- Nem tudom mennyiben nemes Németországba menni az ott légiós fiúd után.
- Jó na. - sóhajtottam. - Vége lehetne már ennek az idióta szezonnak.
- Gondolom szünetben hazalátogat.
- Nem csak látogat, költözik. Már kész a szerződés, visszajön Fehérvárra.
- Egyébként... - kezdte lehámozni magáról téli ruháit - Ennyire hiányzik Sofi?
- Hogy a viharba ne hiányozna?
- Azt hittem sikerül pótolnom. - görbültek le ajkai. - Még a jégkorong is közös...
- Igen, viszont ő a pasim, te meg a barátom vagy.
- Ennél fájdalmasabban nem is friendzone-olhattál volna. Hányadik is ez a héten?
- 18 után meguntam számolni. Igazán beletörődhetnél, hogy én már megtaláltam álmaim jéghokisát.
- Kár. Nagyon kár.

Apuuu.: Megvan a jegyed. Sofinak nem szóltam, nyugi. Jó szórakozást, kincsem.

- Uuu, téényleg.
- Mi van?
- Eszembe jutott mit szervezett nekem apu.
- A szezon utolsó Titánok meccsét?
- Valóban a szezon utolsó meccse, de a krefeldi pingvineké.
- Hány előadást kell szkippelned miatta? - kérdezte hangjában furcsa éllel.
- Egyet sem. Szombaton lesz, szóval péntek este elmegyek, szombat kora délután meccs, este pedig már jövök haza.
- Isti tud róla?
- Nem, meglepetés lesz.

Ekkor persze még nem tudtam, hogy nem csak ő, de én is rohadtul meg fogok lepődni.

•••

Idiótám❤💏: Ma játszom utoljára sárga-feketében. Hiányzik már a kék-fehér.😢

Az Ön üzenete: Szezon utolsó meccse? Drukkolok!❤

Ahogy zsebreraktam a telefonom, örömmel láttam, hogy már csak fél óra, és odaérek Krefeldbe. Szerencsére van egy kis késés is, így mehetek rögtön a jégcsarnokba, és csak meccs után ölelgethetem magamhoz Istit.

- Gyerüüünk! - sikítottam a tömegben. Éppen Istinél volt a korong, és elég szép helyzetben volt. - LŐDD BE ISTI! - ahogy kimondtam, a korong a hálóban végezte, a duda pedig ékes szóval jelezte az újabb krefeldi pontot. Örömömben ugrálni kezdtem, és egyetlen piros-fehér-zöldként megint kitűntem a sárga-fekete tömegből. Ennek ellenére Sofi gólöröme közben nem vett észre.
Ahogy a meccs további részében sem. Kicsit bántott, de gondoltam, egye fene, jobb lesz a meglepetés. Ahogy lefújták a meccset, igyekeztem minél hamarabb lekeveredni a lelátóról, és magamban sorra mormoltam a miatyánkokat, hogy megint itt legyen a már úgy megszeretett magyar biztonságiőr, és valahogy beimádkozhassam magam az öltözőbe.
Úgy tűnt, imáim meghallgattattak, mert ahogy befordultam az utolsó folyosók egyikére, a sereg biztonságiőr egyike hatalmas mosollyal arcán köszöntött.
- Hát újra itt? - kérdezte mosolyogva. Mi a fene.
- Igen-igen. Most viszont - hajoltam közelebb, hogy bizalmasan suttoghassak - Sofi nem tudja, hogy itt vagyok, meglepi ez az egész.
- De édes. Gyere velem. - intett, velem pedig madarat lehetett volna fogatni. Hát tényleg ilyen könnyen ment?
- És mesélj, Palkó tényleg visszavonult?
- Apu? Igen, teljesen visszavonult a játéktól. Most már csak a pálya szélén nyilatkozik, és elemzi a meccseket.
- Kár, ő volt az egyik kedvecem.
A férfira mosolyogtam, de ahogy tekintetem újra az előttünk futó folyosóra vezettem, a vér hirtelen megfagyott ereimben.
Nem lehet. Csak rosszul látom. Ez egyszerűen lehetetlen.
- Isti...? - kérdeztem, hangom remegett, ahogy a sírás kerülgetett. Rám emelte tekintetét, és hirtelen ellökte magától a barna hajú lányt, akit eddig ölelgetett, és csókolgatott.
- Petra, én... Nem tudtam, hogy te is itt vagy..
- Hát, pedig itt vagyok. - jobban megnéztem a ribancot, és rá kellett jönnöm, hogy ez az a lány, aki múltkori látogatásomkor olyan hevesen próbált velem kommunikálni. Talán pont azt mondta az ő istentelen nyelvén, hogy Irigykedhetsz, néha vele járok össze dugni!
- Hadd magyarázzam meg... - tett felém néhány lépést.
- A faszomat, dehogy magyarázod. - azzal sarkon fordultam, és sietős léptekkel távoztam.
- Hát, ezt nagyon elcseszted, haver. - hallottam még kedvenc biztonságiőröm hangját, ahogy befordultam a folyosó végén.
- Petra, ne menj el! - indult utánam. - Basszus, kussolj már! - kiáltott hátra a németül nyivákoló lánynak, majd gyorsabb tempóra kapcsolt, hogy minél hamarabb utolérjen.

Már majdnem az előtérben jártam, amikor éreztem, vészesen közel ért.
- Petra, kérlek!
- Rohadj meg, Isti. - töröltem le egy legördülő könnycseppet, majd cuccaimba kapaszkodva kirohantam az épületből.
- Kérlek, Petra, állj meg! Megmagyarázom!
- Már mondtam. - hirtelen megfordultam, és lenyomtam egy nem túl szabályos hátraarcot. - Rohadtul nincs mit megmagyaráznod. A kurva életbe! Titokban meg akarlak lepni, kiutazok hozzád, hogy szurkolhassak neked az utolsó itteni meccseden, erre ez a hála?
- Én... - kezdte, de rögtön szavába vágtam.
- Igen, te. Te, aki azt feltételezi rólam, hogy megcsalom, holott pont te enyelegtél most is valami német ribanccal. Ó, nézd, itt is van.
A lány félve, értetlen arckifejezéssel rohant a fiúhoz, és gesztikulációjából ítélve számonkérte, hogy ez most mi, és mégis ki vagyok én.
- Drága szívem, én a barátnője vagyok. - próbálkoztam angolul, és szerencsémre a lány értette is.
- Az lehetetlen. Ugyanis én vagyok a barátnője, ugye szerelmem?
- Oda ne rohanjak. - nevettem fel újra anyanyelvemen. - 'Szerelmem...' Engem bezzeg sosem becéztél így. - ismét a ribihez fordultam, és angolra váltottam. - Mióta vagytok együtt?
- Fél éve. - jött a válasz.
Mérgemben a fejét korábban lehajtó fiúhoz léptem, és mély, komoly hangon beszéltem hozzá.
- Fél év nagyon hosszú idő. Elképzelésem sincs, hogy az általam ismert, és szeretett - nyomatékosítottam a szót - Sofron Isti hogy tud nap mint nap tükörbe nézni.
- Sajnálom... - suttogta.
- Kurva sokra megyek a sajnálatoddal. - hátráltam, majd ismét a lányhoz fordultam. - Sajnálom, egy fájdalmas tévedés az egész. Kívánom, hogy legyetek sokáig boldogok! Mindenképpen beszéld le arról, hogy hazaigazoljon Magyarországra, és itthagyjon téged, az igaz szerelmét...
A lány valami idegesítő, sípoló hangot adott ki, majd anyanyelvén kiabálni kezdett barátommal. Azaz, a volt barátommal.

Visszatérteeeem!
Ne utáljatok légyszi.😥 Tudom, régen volt új rész, és ez sem valami egetrengetően hosszú, ám (remélem, hogy legalább ha más nem is, de a vége) annál izgalmasabb. Bizony-bizony, elérkeztünk egy fontos fordulóponthoz a történetben, most jön majd az a rész, amit már előre imádok megírni.😁
Ne tessék megijedni, Sofi nem tűnik el ilyen könnyen, mégiscsak róla szól a történet. Várom kommentben amúgy a - teljesen jogos - átkokat, és szidalmakat. De ha valaki pozitív kedvében van, és esetleg szívesen megtippeli a folytatást (bár szerintem senki nem fogja, ha mégis, nem fogja eltalálni 😂), azt is nyugodtan tegye meg. Pusszanat.

2016.12.29.