- Mármint, ezt most értsem úgy? - kínos nevetésem kissé visszhangzott a lakásban.
- Értsd úgy, hogy ha ma megnyerjük a meccset, egész éjjel dugni fogunk. Ha nem, akkor is.
- Isti, te állat. - bokszoltam vállába, ahogy egyre jobban vörösödtem. Persze ez őt nem zavarta túlzottan, és úgy vigyorgott, mintha muszáj lenne.
- Elvileg a barátnőm vagy, természetes, hogy egész éjjel dugunk, nem?
- Ha nem fejezed be, hazamegyek az első vonattal.
- Befejeztem.
Ezúttal én mosolyogtam úgy, mint valami idióta. 1-1.
- Amúgy, ha már szurkolsz nekem, azt csináld stílusosan. - értetlenül néztem rá, mire eltűnt a szomszéd szobában, és egy összehajtogatott mezzel tért vissza. - Ezt vedd majd fel. - nyomta kezembe az idegenben használatos mezét. - Azért mégsem szurkolhatsz a magyar mezemben.
- Pedig szerintem egyedibb lenne. Ilyet a helyiek is tudnak szerezni.
- Van benne valami. - vakargatta tarkóját, én pedig visszaadtam krefeldi mezét. - Akkor gondolom nálad van a magyar mezem.
- Még szép. Viszont kezdi elveszteni az illatod. - tettem hozzá szomorúan.
- Ugyan miért?
- Hát... Néha, amikor nagyon hiányzol, felveszem és ebben alszom, hogy érezzem az illatod.
- Jaj, de cukiii. - utánozta hangomat, én pedig újra karjára csaptam. Hiányzott már ez az idióta.

•••

- HAJRÁ SOFIII, ÜSD BEEE! - ordítottam magamból kikelve. Kisebb csoda, de meghallotta, ugyanis apró mosolyt dobott felém.
- Bocs, nem beszélem az istentelen nyelveteket. - fordultam a mellettem ülő - egyébként szintén SOFRON feliratú mezt viselő - német lányzó felé. Ő persze csak értetlenül meredt rám. - Nicht deutsch. Csuldigung.
Szomorú képet vágott, aztán elfordult végre. A németek furák. Jobb lesz, ha Isti minél előbb itt hagyja őket.
- Mondtam már, hogy nem... - fordultam újra a felkaromat bökdöső lány felé, aki hevesen gesztikulált, mintha ettől érteném a német hablatyot. Közben persze mutogatott is, így nagyjából levágtam, hogy azt próbálja értésemre adni, hogy ő is Istinek szurkol.
- Csodálatos, köszi, hogy elmondtad. - tekintetem ismét a jégre vezettem, és igyekeztem a fiúmnak szurkolni. Aki persze idő közben már a padon ült, mert amíg kedves barátnőmmel fecsegtünk, a csapat sort cserélt.
- Hihetetlen. - morogtam, ahogy hátradőltem székemben.
Ahogy ezt megtettem, dudaszó hangzott fel, ami a harmad, és ezáltam a meccs végét jelentette.
A sárga-fekete tömeg egyként hullámzott le a lelátóról, egyedül én rontottam el a kompozíciót piros-fehér-zöld mezemmel.
Mikor sikerült kijutni a folyosóra, reflexből az öltözők irányába indultam. Igen ám, de most nem otthon voltam, így kedves biztonsági őrök az utamat állták.
Valamit határozottan kijelentettek németül, mire én próbáltam eldadogni, hogy bocsi, de rohadtul nem értem a nyelvet. - Ennél tovább nem mehetsz, kislány. - szólalt meg az egyik magyarul.
- Úristen, maga beszél magyarul? Hála az égnek!
- Ez nem változtat a tényen, miszerint nem mehetsz tovább. - jelentette ki keményen.
- De kérem, engem Sofron Isti, a barátom, az öltözőben vár.
Német kollégájához fordult, magyarázott neki valamit ezen az átok nyelven, mire az eltűnt.
-

Hogy hívnak?
- Palkovics Petra.
Kedvenc biztonsági őröm németes kiejtéssel kollégája után kiabálta a nevem, majd visszafordult hozzám.
- Te a Palkovics Krisztiánnak valami rokona vagy?
- Ő az apám. - próbáltam rá mosolyogni, de mielőtt megszólalhatott volna, visszatért társa.
- Értem, gyere velem. Úgy tűnik tényleg vár rád.
- Mivel megbeszéltük. - forgattam szemeimet, mire csak szúrós pillantást kaptam.
- Petra, na végre idetaláltál.
- Bocsi, csak itt valahogy nem volt olyan egyszerű, mint az Ocskayban. - ezúttal én ajándékoztam meg biztonságiőr barátunkat egy szúrós pillantással.
- Bocs kislány. - tárta szét karjait. - Be kell tartani a protokollt.
- Persze, a protokoll. - morogtam Sofi mellkasába, mire ő csak nevetve behúzott az öltözőbe. Nem kell mondanom, legalább 20 értetlen szempár meredt rám.
Isti gyorsan a segítségemre sietett, és németül elmagyarázta nekik, hogy a barátnője vagyok. Vagy valami ilyesmit.
- Te vagy az egyetlen magyar, mi?
- Az előző szezonban volt mégegy srác, de ő átigazolt máshova.
- És te is át fogsz. Vissza az Alba Volánba.
- Egyértelműen. - mosolygott, majd felszerelését kezdte rendezgetni, én pedig segítettem neki.

•••

- Amúgy jó meccs volt. Annak ellenére, hogy kikaptatok.
- Hééé, én ütöttem a szépítő gólt!
- És ezért rettenetesen büszke vagyok rád, én drága idiótám. - szorosan átöleltem, arcomat pedig nyakhajlatába fúrtam, és apró puszit nyomtam bőrére. Válaszul a hátamat kezdte simogatni, és halkan suttogott.
- Annyira jó, hogy itt vagy.
- Szerintem is.
- Borzasztóan hiányoztál.
- Te is nekem.
- Úgy is. - várt néhány pillanatot, hogy válaszoljak rá, de mivel nem tettem, hangomat utánozva válaszolt magának. - Igen Isti, te is nekem. Már alig vártam, hogy hazaérjünk, és végre leteperj!
- Beteg állat. - húzódtam el tőle nevetve, de ő csak visszahúzott magához.
- Nem lógsz meg, nyomim.
- Nem is akarok meglógni.
- Tudod mit ígértem.
- De nem nyertettek.
- Khm, a mondat úgy hangzott, hogy ha megnyerjük a meccset, egész éjjel dugni fogunk. Ha nem, akkor is.
- Jobban belegondolva tényleg ezt mondtad.
- Szóóóval... - ismét elmagasította hangját, így próbálva utánozni enyémet. - Gyere Isti, és elégíts ki úgy, mint senki más!
- Téged kezeltetni kéne. - nevettem fel, majd felálltam, de ő rögtön visszahúzott ölébe.
- Mondtam, hogy nem lógsz meg. - suttogta ajkaimra, aztán vadul falni kezdte őket.
- Isti... - suttogtam, ahogy ajkaival nyakamra tért át.
- Mondjad szerelmem... - súgta két puszi között.
- E..ezt ne most.
- Azt hittem megbeszéltük.
- Igen, de nekem most nincs kedvem. Majd egy picit később.
- És mégis miért nincs hozzá kedved?
- Fáradt vagyok, egész nap utaztam.
- Aha, biztosan ezért. - arrébb húzódott, így kicsúsztam öléből. - Nem inkább azért, mert olyan jól elvagytok Petivel?
- Ezt most komolyan?! - pattantam fel idegesen. - Petivel csak haverok vagyunk.
- Te is mondtad, hogy beléd van esve!
- Attól függetlenül én még mindig csak téged szeretlek.
- Ahhoz nem feltétlenül kell szeretni is.
Ennyi. Betelt a pohár.
- Komolyan azt hiszed, hogy megcsaltalak?
Válasz nélkül hagyta a kérdésem, még csak arra sem méltatott, hogy rám nézzen.
- Ó, rohadj meg Sofi. - szemeimet könnyek kezdték marni. Rohadtul fájt, hogy ilyeneket feltételez rólam.
Továbbra sem reagált, így én a hálószobába rohantam. Az ajtót becsaptam magam mögött, és a sötétben az ágyig botorkáltam. Szerencsétlenségem növelve szinte ráestem az ágyra. Olyan apróra összehúztam magam, ahogy csak tudtam, és végre hagytam, hogy a könnyek legördüljenek arcomon.

Rohadtul szeretem Istit, most mégis miért csinálja ezt? Miért feltételezi, hogy megcsaltam, csak azért, mert fáradt vagyok, és nem akarok lefeküdni vele...
Nem hiszem el, hogy minden kicseszett fiú ilyen. Miért olyan fontos nekik a szex?
Sofi is basszus. Tudja, hogy Marcival is így lett vége. Hogy az a szemét megcsalt, amiért nem feküdtem le vele. És azt is pontosan tudja, hogy azóta semmi mástól nem undorodom jobban, mint attól, hogy megcsaljam a párom. Főleg, ha ennyire szeretem, mint őt...
Basszus...

Hellóóó!
Kihozhattam volna ebből többet is, I know, de most ezzel kell beérni. Azért remélem elnyeri a tetszéseteket. Sok puszi mindenkinek. Vagy nem. Nem tudom.

2016.11.26.