-Fel! Le! Fel! Le! Fel! Le! - utasított Jimin mellettem ülve, törökülésben, miközben figyelte, ahogyan kezeimmel nehézkesen tornázom magam fekvőtámaszban. Néha éreztem egy simítását a hajamon, hátamon vagy egy kis korrigálást, hogy nem jó szögben vagy távolságban tartom a karomat. De úgy néz ki ügyes voltam, mert Jimin türelmes, boldog és nyugodt volt egész végig, még utána is, mikor segített a térdemre ülni. Lihegve támaszkodtam meg magam mellett, mikor hirtelen eszembe jutott valami. 

-Figyelj csak. - simítottam hátra a hajamat, mikor eszembe jutott valami hirtelen. 

-Igen? - kérdezte Jimin és felpillantott a telefonjából. 

-Ugye most vagyok végzős. - kezdtem bele és ezerrel gondolkodtam, hogy is megy majd tovább az életem. - Valamit akarok kérdezni. 

-Mit? 

-Eljönnél velem a végzős bálra? - kérdeztem az ajkamba harapva. Félve pillantottam a fiúra, aki csak csendben nézett vissza rám. - Mármint, biztos nem lenne senki, aki eljön velem. Meg aztán melletted jól érezném magamat. Biztonságban, tudnám, hogy nem hagysz egyedül. - makogtam, mikor Jimin nem adott választ a kérdésemre. - De ha dolgod van vagy csak nem szeretnél, nem mu...

-Egy feltétellel. - mosolyodott el Jimin. 

-Mi az? 

-Én választok neked ruhát. - mondta komoly hangsúllyal. Megszeppenve pillantottam rá, nem igazán értettem, miért pont ezt választja kikötésnek, vagy hogy egyáltalán miért érdekelt abban, hogy mi van rajtam, mert az teljesen mindegy, ígyis-úgyis ronda vagyok, nem kell szépíteni a valós tényeket. De ha ez a kívánsága, ha én ezzel biztosítok magamnak egy csodás bált, akkor legyen. 

-Oké. - mosolyogtam én is. - Választhatsz nekem ruhát. De remélem ez nem egy trükk vagy valami, és a végén úgy fogok kinézni, mint egy bazári majom. 

-Nem tennék ilyet. - vont vállat majd felállt és tartva nekem a kezét, felhúzott a földről. - Gyere, ma összetett gyakorlatot fogunk csináli. 

-Az mit is jelent? - kérdeztem, mert volt valami fogalmam arról, mit is takar magában, de már nem nagyon emlékeztem. 

-Mindjárt meglátod. - engedett el Jimin és a vállamnál fogva letolt a földre vissza, annyi különbséggel, hogy most egy vékony matrac pihent alattam. Érdeklődve figyeltem, ahogy a fiú letérdel a törökülésben pihenő lényem elé és megfogva a két bokámat, kinyújta a lábaimat. Engedelmesen helyezkedtem úgy, ahogyan dirigált és mikor már nyújtott lábakkal, magam mellett támaszkodva ültem vele szemben, megremegő ajkakkal figyeltem, ahogyan elindul felém, át a lábaimon át, négykézláb. Ahogy arca közeledett felém, én úgy dőltem hátra, viszont egy idő után már hátam találkozott a padlóval, nem volt hová menekülnöm. Félve pillantottam a felettem támaszkodó lényére. Két lábával az én két lábam külső oldalainál támaszkodott, két kezével pedig a fejem két oldalán. Érdekes és csűrcsavaros egy pozíció volt, fogalmam sem volt, mit akar ebből kihozni. Ajkamba harapva oldalra pillantottam, viszont szemeim hatalmasra nyíltak, mikor egyik kezét megemelve visszafordította fejemet maga felé. Ennél jobban le se hidalhattam volna a tudattól, hogy konkrétan csak fél kézzel támaszkodott mindeközben. Szememből kisöpörte hajamat és suttogva közelebb hajolt hozzám. 

-Ne mozdulj. - magyarázta és kényelmesen beállt a pozíciójába. Nagyra nyílt szemekkel figyeltem, ahogyan két karját behajlítva, lassan, komótosan leereszkedik hozzám, amint pedig csak pár centi volt közöttünk, ajkait az enyémekre tapasztotta, pár másodperc után pedig felemelkedett. Csodálattal néztem, ahogyan megértettem, milyen összetett gyakorlatról is beszél. Büszkén, csillogó szemekkel bámult rám, ahogyan óvatosan és lassan, magam mellett szorítva a matracot, minden erőmet és izmomat megfeszítve felemelkedtem hozzá. Mosolyogva várta érkezésemet, amikor pedig elértem a megfelelő szöget, ajkaimat az övéinek nyomtam. Mikor éreztem, hogy nem bírom tovább, kényelmesen visszaereszkedtem a matracra, és ismét ő következett. Fekvőtámaszban lehajolt, megcsókolt, felemelkedett. Én felültem, megcsókoltam, visszafeküdtem. Ezzel szórakoztunk franc tudja meddig, ameddig bírtam. Mert tudom, hogy ő neki egyáltalán nem okozott nehézséget. 

-Büszke vagyok rád. - mosolyodott el és végigsimított a karomon. Minden kis létező idegem mozdult erre az érzésre, a hideg kirázott azoktól az erős kezektől. Nevetve megrázta a fejét a reakciómon. - Kívánsz most valamit? 

Nem mondhattam neki, hogy egy éjszakát vele, mert ebben én magam sem voltam biztos. Ugyanakkor szégyen, nem szégyen, jól esett volna elmenni a moziba és gumicukrot tömni magamba egy teljes filmhossz alatt. Mikor eme ötletem meghintettem neki, forgatva kettőt a szemén megvonta a vállát és ujjait az enyémekre kulcsolva elindult velem az öltöző vele s most az egyszer betartotta az igéretét. Én pedig egy lépést feljebb léptem a boldogság létráján. 

Jimin meglepett valami tiltott dologgal, én pedig egy rossz emlékekkel teli helyet olyasvalakihez kötöttem, aki talán többet tud nekem adni, mint hinném. 

----------------------------------------

Ajánlom meghallgatásra ezt a dalt, a mai részt ez ihlette:

https://youtu.be/YcqhKikNfEs