Lihegve másztam fel a lépcsőn a hatalmas dobozzal a kezemben, majd amint beértem a lakás ajatján, nemes egyszerűséggel a földre vágtam, nem is foglalkozva azzal, hogy esetleg törékeny van benne. Tekintetemmel Jimint kerestem, azonban nem láttam sehol, bár akkora volt a rendetlenség, hogy nem is lepett meg. 

Csípőre tettem a kezemet, miközben eszembe jutottak az elmúlt hónap eseményei. 

-Gyere, gyere, gyere! - futott mellettem Jimin, ujjait az ujjamra kulcsolva, miközben hihetetlen sebességgel robogott előre. - Már nincs sok hátra! 

-Nem bírom! - nyögtem, de nem álltam meg. Azt akartam, hogy büszke legyen rám, mikor pedig a célba értünk, erőtlenül rogytam magam alá és összeszorított szemekkel markolásztam az oldalamat. 

-Ügyes vagy. - telepedett le mellém Jimin és két karomat megemelve az égig nyújtotta azokat. 

-Áh! - szisszentem fel, de pár másodperc után már is jobban éreztem magamat és megtörölve izzadt homlokomat, fáradtan dőltem végig a meleg füvön, fejemet Jimin izmos combjára hajtva. 

-Nagyon ügyes voltál. - hajolt le hozzám és egy puszit nyomott a fejem tetejére. 

-Fúj ne, undorítóan érzem magam. - hessegettem el magamtól, de ő csak nevetve megpuszilt még egyszer. - Tiszta izzadt mindenem. 

-Nem érdekel, még az izzadtságod is szeretem. - mosolygott és simított párat a karomon. - Hamarabb fejeztük be a célt, mint a múltkor. Nagyon  sokat fejlődtél, dagad a mellkasom a büszkeségtől. 

-Örülök. - nyeltem egyet csukott szemekkel. - Szerintem útközben kitojtam a tüdőm. 

-Lehetséges, láttam valamit mögöttünk pattogni. - nevetett fel és rácsapott egyet a combomra. - Gyerünk, állj fel. - noszogatott. Nagy nehezen feltápászkodtam és két karomat megemeltem, hogy segítsen felállni a földről. Viszont mikor felrántott, egyenesen a saját ölelésébe húzott bele. 

-Mit...

-Beszéljünk valamiről. - suttogta a fülembe. - Valami komolyról. 

-Nem akarok szakítani. - vágtam rá csípőből, mire kikerekedett szemekkel nézett rám, utána pedig nevetni kezdett. 

-Álmomban sem fordult meg ilyen a fejemben. 

-Helyes. És nem akarok hónapokig nem ágyba bújni veled, nem bírná a testem. 

-Ne aggódj, sokat fogunk még dolgozni azon a téren is. - nevetett fel és kisimította a hajamat a szememből. - Elvégezted a gimit. Nincsenek már kötöttségeid, ugye? 

-Igen. - bólintottam. 

-Költözz hozzám. - suttogta közel az arcomhoz. Kimeredt szemekkel bámultam rá, mintha nem hallottam volna mit is mondott. 

-Tessék? 

-Költözz hozzám. - ismételte meg magát. - Sokkal egyszerűbb lenne. És gondolj bele, akkor csinálhatánk, amikor csak akarjuk. 

Ajkaim elnyíltak, de csak tátogtam, mint a hal. Komolyan gondolja, hogy együtt akar élni velem? 

-Mi baj? Nem akarod? - kérdezte kicsit elszomorodva. - Nem erőltetem, csak..

-Nem, nem az. - ráztam meg a fejemet. - Én csak...ez egy hatalmas lépés, és...

-És? Nem vagyunk olyan kapcsolatban, hogy együtt éljünk? - méltatlankodott. 

-De igen, nem tudom megmagyarázni, mi bajom. - ültem le a fűbe, Jimin pedig követte a példám. 

-Mondd el. - hajolt közelebb hozzám és megfogta a kezem. - Mondd el, próbáld meg, úgyis megértem. 

-Én csak...nem lenne fura? Alig pár hónapja ismerjük egymást és...máris együtt laknánk? Mi van ha nem működik? 

-Akkor kiváglak. - vont vállat nevetve, látva sértett arcomat pedig arcomra nyomott egy puszit. - Figyelj ide. Te is tudod, hogy nem vágyok semmi másra jobban, mint hogy veled legyek éjjel és nappal, minden áldott napon. Szeretlek és te is szeretsz engem. Ismerjük egymást belül is, kívül is. Hiszen majdnem mindig felfedezzük a testi csodákat. - kacsintott, szavaira pedig elpirultam. - Nincs olyan, hogy nem működik közöttünk valami. Egymásnak lettünk teremtve, kiegészítjük a másikat. Mostanában már dühkitöréseim sincsenek, mert itt van velem Minji. Megnyugtatsz. És én annyit akarok veled lenni, amennyit csak tudok. 

-Legyen. - bólintottam mosolyogva, kézfogása pedig erősödött. - Költözzünk össze. 

-Imádlak. - döntött le a fűbe a vállamnál fogva és nem foglalkozva azzal, hogy sokan futnak körülöttünk, olyat csókolózott velem, hogy szerintem a Föld gyomráig süllyedtem tőle. 

Hát ez történt. Megfogtam minden fontos cuccomat és szépen átrámoltam a barátomhoz. Mosolyogva pillantottam körbe a lakásban, ahol lassan kezdték a holmijaim megtölteni a helyet. Meglepően nagy volt, kényelmesen elfértünk benne, nem is értem miért nem keresett korábban maga mellé egy lakótársat vagy valamit. 

-Na, minden rendben? - állt meg mellettem és átkarolva a derekam körbenézett. 

-Igen. Tetszik. - mosolyogtam. - Furcsa még, de meg fogom szokni. 

-Abban biztos vagyok. Figyelj csak. - fogta meg a felsőm alját, ahogyan felém fordult. - Vettem egy új ágyat. Hatalmas, majdnem három személyes, mi lenne ha...esetleg kipróbálnánk? - hajolt rám és nyelvét végighúzta az alsó ajkamon. Megremegtem érintése alatt, így gyorsan megkapaszkodtam benne, mielőtt lábaim felmondják a szolgálatot. Karjaimat felemeltem és nyaka köré kulcsoltam, mire Jimin egy egyszerű mozdulattal a combom alá nyúlt és mindenféle nehézség nélkül megemelt. Lábaim összefontam a dereka körül, miközben szám az arccsontjára tévedt. Kissé mintha elernyedt volna szorítása alattam, de végül hősiesen elért velem az ágyig, ahova érzékien és finoman ledöntött, s mire észbekaptam, addigra a felsőm már sehol nem volt. Jimin csillogó szemekkel nézett végig rajtam, s ahogyan szoktuk nekilátott annak, hogy nagyon jó perceket töltsünk el együtt. 

Ez az én történetem. Megváltoztam, s bár eleinte nehezen fogadtam el a sorsomat, jött valaki az életembe, aki segített túllendülni a nehézségeken. Mióta találkoztunk, a célom egy részét elértem, hiszen fogytam. Nem sokat, de éppen eleget ahhoz, hogy lássam, nem a külső a fontos. Megértettem, hogy nincs velem semmi baj, csak rossz emberekkel vettem körül magamat. Találtam valakit aki felnyitotta a szememet, aki büszkén felvállal maga mellett, aki szeret, aki mellett boldog vagyok, akinek én vagyok a mindene. Aki iránt hasonló érzéseket táplálok. Aki felnyitotta a szememet, hogy sosem a csomagolás a lényeg, sosem a külső számít. 

Csakis az, ami benned van. 

---------------------------------------

Bocsánatot kérek, ha valakinek ezzel a befejezéssel csalódást okoztam, vagy a képpel, amit csatoltam. De pontosan ez volt az egész történettel a célom. A lány, aki a képen van egyáltalán nem kövér. És sokan, akik azt hiszik, hogy a súlyuk vagy az alakjuk nem megfelelő, azok gyakran nagyon tévednek. A kövérség fogalma nem ezeknél kezdődik. Elhitettem veletek, hogy egy elefánt méretű lánnyal kell számolnotok, pedig végig ekkora testről volt szó. Úgy írtam Minjit körbe, pedig nem ilyen volt. Szerettem volna egy kis üzenetet csempészni a könyvembe ezáltal, remélem tetszett. Köszönöm szépen mindenkinek a szavazatokat, kommenteket és olvasottságot, meglepett a könyv népszerűsége mert nem számítottam rá. De nagyon boldoggá tett, hogy nem lett valami sablonos és elnyerte a tetszéseteket. 

A következő percekben kiteszem az új történetemet, s átállok a másik kettőre, ami félbe van hagyva. Szóval remélem sokat fogják azt is olvasni! Nagyon, nagyon szeretek mindenkit, olyan hálás vagyok, hogy vagytok nekem. <3

Egyéb történeteim: 

Fake love (romantikus)

Szerencsétlen rajongóm (humoros, romantikus) 

A néma srác ablaka (romantikus) 

In love with a ghost (romantikus)

Ami benned van (romantikus)

Őrült szomszédok (humoros)

Hasonmás (romantikus)

Amit senki más nem hall (romantikus) 

Románc a sötétben(romantikus)

Románc, míg csak lehet(az előző folytatása, romantikus)