Én pár sor után: Hm, ma már nincs kedvem írni, inkább nézek valami youtube streamet, vagy sorozatot.

Könyveim: De hát ugyanezt mondtad tegnap is! Sőt, igazából már majdnem egy hónapja ezt mondogatod!

Én: Figyu srácok, értsétek meg, hogy ezt nem lehet erőltetni. Ha nem vagyok rákoncentrálva, és kedvem sincs, akkor teljesen mindegy, hogy van-e időm rá vagy sem, mert nem fog működni!

Könyveim: És mi lesz az olvasóiddal?

Én: Mi lenne?

Könyveim: *megrovó pillantás*

Én: Jó, igen, egy részben nekik csinálom de elsősorban magamnak. Szóval ha váltságban vagyok, akkor azt igenis meg fogják érteni, és megvárnak.

Könyveim: És mi lesz ha mégsem? Ha egy fejezeted alá szomorú emojival, megtört és megtépázott lélekkel begépelik: mikor folytatod végre? Ha valaki depresszióba esik, amiért nem tudja meg mi fog történni a következő részben?

Én: ...

Na, nyugi minden oké, senkit és semmit sem felejtettem el, jönnek a versenyekre a novellák, lassan de biztosan íródik mindenből a kövi fejezet, sőt L_iii_aa, még a Középföldi kalandos part 2-t sem felejtettem el, sem a rajzokat! :D