Ezúttal kapaszkodjatok meg, de nem a Karibis könyvemhez hozok kimaradt jelenetet! Hanem a lassan és sok munkát igénylő Világok és kalandok című sztorimhoz lesz egy kis plusz, azon belül is a nemrég közzétett "A múlt sérelmei" című fejezethez. Jó szórakozást, viszont aki nem olvassa vagy nem éppen érdekelt a témában, az nyugodtan hagyja ki.

Írói szemszög:

Piton kissé feldúltan csörtetett le a pincébe. A mai nap túl sok kérdést halmozott fel benne, és rendeznie kellett a gondolatait. Ehhez pont kapóra jött a még rá váró, pótcsont rapid főzet elkészítése, ugyanis Madam Pomfrey még múlt héten jelezte, hogy a gyengélkedőn kezd kifogyni belőle. Ennek az oka pedig az iskola kezdés óta tartó nedves időjárás, minek köszönhetően jó pár elsős megsérült az órákra való sietség közepette.

- Ostoba kis kölykök, miért nem tudnak vigyázni magukra?- gondolta magában a professzor bosszúsan, miközben erőteljesen belökte a dolgozó szobája ajtaját, és azonnal a készletéhez lépett, hogy kivegye belőle a szükséges alapanyagokat.

A korábbi Treasure incidens eléggé felborzolta az amúgy is mindig rossz kedvét. De most legalább már értette, hogy miért olyan a lány viselkedése vele szemben, amilyen. Bár őszintén szólva nem gondolta, hogy az van a háttérben. Ha tudta volna... De miért kéne, hogy bűntudata legyen? Csak a dolgát végezte amikor a mumust kiengedte. És különben is! Meg kell tanulnia legyőzni a démonait!

Ennél a pontnál viszont a professzornak is rossz érzése támadt. Hisz ő maga sem bírta sokáig legyőzni az apja által szerzett rossz emlékeket. Ebből a szempontból valahol mélyen sajnálta a lányt, mert senkinek sem kívánt olyan sorsot mint amilyen annak idején neki volt.

És elégedettnek is kellett volna lennie, hogy végre sikerült kiderítenie valamit róla. De valahogy mégsem volt az. Érezte hogy a átlépett egy bizonyos határt, amit nem feltétlenül kellett volna. Ahogy azt is, hogy a Treasure lánynak ennél sokkal több információ van a birtokában mint amennyit mutat. Talán még róla Pitonról is...