Mintha a szél vitte volna...repült a fellegekben. Láthatatlan kezek tartották, és ő csak lebegett. Álmaiban már biztonságban volt. Már nem fenyegette őt szélvész vagy fájdalom. De ez más volt. Az érzés mely felrángatta őt, teljesen másmilyen hatással volt rá. Óvó karok biztonságában volt, egy hang szólongatta őt, de nem ismerte azt fel. Egy kellemes férfi hangja szólította s ő azt hitte hirtelen az álom és a valóság határán hogy az apja az. Rohant volna oda hozzá legszívesebben azonnal hisz annyi kérdése lett volna felé, de a teste nem engedelmeskedett. A szemei nem nyíltak ki, hiába erőlködött. A hang így elmosódott, és ő tehetetlenül sodródott a sötétség felé...aztán csend vette körbe őt. A pihentető álom sokáig húzta őt le a mélybe, hogy aztán ott végre nyugalmat találjon... A csöndet parázs, forróság majd szinte mindent elvakító fény váltotta ki, és a lány maga elé kapta a kezét. Homokviharban állt, moccanni sem tudott. Nem tudta hogy került ő oda, vagy mit kereshet ott, de a félelem megint elöntötte a lelkét. Robbanást hallott, mire azonnal a háta mögé kapta a fejét. A sötét égbolt alatt egy gép égett. Rey remegve közeledett feléje, és ahogyan arcát takarta a kezével rájött hogy ismeri a gép szárnyát. Tudta hogy kié ez a gép, látta már valahol, látta az égen, a hangárba... 

" Poe..!"- Riadt fel. Szemei kipattantak és a mellette fekvőre vetültek. Felült, levette magáról a sisakot és elképedve pillantott körbe... s lassan-lassan magához tért. Aztán balra kapta a fejét, és a mellette fekvőre koncentrált. Szíve gyorsabban kezdett verni ahogyan meglátta őt. A pilóta lehunyt szemekkel feküdt a földön. Sérült volt, több helyen vérzett. Odakinn a vihar már lecsöndesedett, és ők ketten már órák óta feküdhettek ott. Bb8 szomorúan búgott egyet mikor Rey-re pillantott. A lány közelebb húzta magát.Sápadt volt, szemei fakón csillogtak a félhomályban és nagyon aggódott. Tehetetlennek érezte magát, nem tudta hogy mit tegyen úgyhogy felült, és a férfi fejét a lábára tette.  - " Poe..."- Szólongatta őt, de a férfi csak feküdt a lány karjai között,pont úgy mint a Jakkun lévő pilóta babája. Mozdulatlanul, élettelenül de teljesen nyugodtan... kiskorában azt a babát is mindig sokra tartotta, úgy vigyázott rá mint a szeme fényére és most a százados szép, nyugodt vonásait nézve rájött: hogy nem vigyázott rá eléggé. Nem vigyázott rá pedig fontos volt. Erre még csak most jött rá...Rey sóhajtott egyet, s könnyek gyűltek a szemeiben. - " Ne, kérlek... maradj velem... " - Súgta. Poe élt, de már csak alig. Jég hideg volt a keze, és az arca is mikor Rey hozzáért...Elég sok vért vesztett, azonban a lány remélte hogy hamarosan segítségükre jönnek. Régen, kiskorában,látott pilótákat akik mindent túléltek. Halhatatlannak tartotta őket mert mindig büszkén viselték az egyenruhájukat s akkor még azt hitte hogy az egyenruha erőt ad. De Poen most nem volt egyenruha. A bőrkabátja Rey-en volt, s őrajta csak egy fehér ing maradt. Egyenruha nélkül kellene meghalnia? Hát ebből áll csak egy pilóta? Egyenruhából s tisztességből? - Gondolkodott el egyetlen pillanatra.

" Túl kell élned... szükségünk van rád.Lehet hogy én vagyok a reményetek, de te a szikra vagy ami az ellenállásnak kell. Nem hunyhatsz ki, mert mindent kibírsz,érted? Egyenruha sem kellett neked ahhoz hogy megmentsél mert olyan erős vagy... maradj velem. Fontos vagy nekem... nélküled...unalmasabbak lennének a napjaim... " - Csókot nyomott a homlokára.- " Nem halhatsz meg....nem engedem...." - Átölelte őt, épp úgy mintha soha nem akarná elengedni, s abban a pillanatban hallotta hogy épp leszáll egy kisebb hajó. Megfordult, s akkor pillantotta meg az övéiket. Egy kisebb szállítóhajó érkezett, s amint lenyílt a rámpa máris lefutottak róla a személyzetisek. A füstfelhő mögül a rámpán állva viszont egyetlen egy alak állt csak: Dinah. A nő szótlanul nézte Reyt ahogyan ölelve védi Poet s látta a kettejük szokatlan kapcsolatát. Arca megfagyott szinte ahogy ezt realizálta, de elkönyvelte csak egy újabb csalódásnak. És megerősítette magában azt hogy minél hamarább meg kell valósítania a tervet: likvidálnia kell a pilótákat az ellenállásnál. Félre állt hogy el tudják vinni a századost a hordággyal s Rey-re nézett aki épp akkor ment el mellette. 

" Nyugodj meg, most már minden rendben lesz. " - Vetette oda ridegen. 

" Köszönöm. " - Suttogta Rey. Szokatlan tónust vélt felfedezni Dinah hangjában, de nem foglalkozott vele. Még nem ismerte a nőt, s egyenlőre más gondolatokon járt az esze....Habár még mindig sokkban volt most már úgy érezte minden rendben lehet. Leült Poe mellé, és a férfi kezére tette a kezét. Nem akart mellőle eltávolodni míg fel nem ébred.