Rey beljebb lépett. A ledőlt szobrok egy barlangot rejtettek. Odabenn sokkal sötétebb volt mint kint, és hűvösebb is. A sivatag forró szelét ott benn,  még hangosabban lehetett hallani s a lány összerezzent. Mint jéghideg, fogcsikorgató sikoly, úgy tódult végig a szél, csontig hatoló hanggal. Bb8 halkan búgott egyet, mint aki nem akar bemenni úgy pörgött körbe lassan gömb alakú feje balról-jobbra. És valóban: egy kicsit sem tetszett neki se a barlang szerű rom, se a szél hangja. Rey egy darabon előre ment. A nap vakító fénye odabenn csupán félhomályos világítást eredményezett. Szinte automatikusan a fénykardjáért nyúlt, de akkor jutott eszébe hogy az bizony széttörött. Épp ezért megállt, sóhajtott egyet, majd a droidra pillantott. 

" Gyere! Ne maradj le. " - Intett. Bb8 lassan követte őt, de halkan azért megjegyzést tett a sekély megvilágításra a maga módján. A barlang belsejében kevesebb szobor volt, mint odakinn. Egypár megkopott festmény volt a falakon, s mikor beljebb értek akkor látták meg: a Jedik jelét. Egy hatalmas csillagot s mintha szárnyak ölelték volna azt két oldalról. Az egész festve volt, s valaha kék színe lehetett. A padlón helyezkedett el s mikor Rey rálépett a jel felfénylett. 

" Ez gyönyörű. " - Mondta ki halkan a lány maga elé a szavakat. Még soha életében nem töltötte el akkora izgalom mint akkor.A szél ugyanakkor már nem nyikorgott. Már nem volt félelmetes, inkább nyugtató volt. Olyan lágy, és kellemes.A hangok a szélben azonban még mindig ott voltak,akkor is. A falak háborúról meséltek. Rey közelebb lépett az egyikhez. Rátette az arcát, és úgy hallgatózott mintha abban emberek bújtak volna meg. A falak azonban -ezúttal- hallgattak. A háttérzaj nem alakult át hangosabbra. Ugyan ott volt, folyamatosan, de nem volt se halkabb, se hangosabb s az értelmét még mindig nem találta. Olyan volt mint a szigeten a fa, ahol a könyveket rejtette Luke Skywalker. Idős, és sokat látott. Sok történetről árulkodott, de mesélni már nem tudott...szokatlan szomorúság fogta el a lányt, de egyben csodálattal nézett a barlangra. A Jedik egykori menedékére, s mintha otthon lett volna. Bb8-re pillantott aki csak megállt a hatalmas fénylő jel szélénél és pittyegett egyet.  

" Poe-nak igaza volt. "- Mosolyodott el Rey. - " Ez a hely remek. Jó kezdet lesz. " - Felegyenesedett a fal mentén, s felnézett a plafonra, melyről cseppkövek lógtak lefele. - " Fantasztikus egy hely. Az Erő átjárja. Érzem. " - Tette hozzá. Tovább ment, s megérintette a falakat. Hosszas, régi folyosók vezettek ki tudja hova, akár egy útvesztőben. Más nem láthatta a végét, de Rey igen, mert ő Jedi volt. Ő tudta hogy mindennek van vége, s mindennek van ugyanakkor értelme. Luke szavai csengtek a fülébe: hogy a Jedi rendnek véget kell vetnie... de ő másképp gondolta. Fel akarta azt éleszteni s a hely egyszerűen pompás volt. Ott volt minden előtte, olyan páratlan tudás amit egyszerűen nem hagyhatott figyelmen kívül. Ekkor hirtelen megállt. Az egyik kisebb teremben megannyi könyv volt felhalmozva. Régimódi bőr kötetek álltak ott halomra, megkárosodva. A lány felnézett s pillantása a legfelsőkön kötött ki azonban azok olyan magasan voltak, hogy számára szinte elérhetetlennek bizonyultak. Előre nyújtotta a bal kezét, és koncentrált,s közben felállt egy nagy halom könyvre hogy közelebb legyen valamelyikük hozzá. A felsők izgatták őt annyira, hiszen a hely egyszerre volt ismerős és ismeretlen is számára. Nyújtózkodott, s minden erejét bevetve próbálta meg elérni valamelyik poros,régi kötet, mikor megbicsaklott a lába. Azok a könyvek melyeken állt hirtelen eldőltek, s ő leesett a földre. De a kezét még kinyújtotta, s a legfelső könyv felreppent. Láthatatlan kezek fogták, az Erő, és még mielőtt Rey is a földre esett volna megállt a föld felett pár centire. A kezében ott volt a könyv, s csak utána koppant a feje a padlón. 

" Megvagy. " - Mosolyogta ahogyan a lágyan beszűrődő napsugarak megcsillantak a könyvről. Felült s jobban megnézte a borítót, a betűket rajta amik olyan régi írással íródtak hogy még soha nem látott ilyet. Pár percig el kellett gondolkodnia azon hogy ismer-e a betűket, s lassan mégis meglátta azoknak az értelmét. Mintha elméje azon zugából kerültek volna elő amit eddig soha nem használt, mert nem tudott a létezéséről. 

" Gyógyítás. "  - Motyogta maga elé, s felnézett az ódon falakra. - " Szóval ez egy kórház volt!" - A repedésekből beszűrődő fény a falra vetődött, s a rovás írás mely azokon volt élesebben megcsillant.  A hely ismerte őt s ő is a barlangot. A bejáratnál megállt kis droidra nézett, s szemeiben boldogság tükröződött. 

" Fel kell fedeznünk ezt a helyet. " - Magához ölelte a könyvet, mintha soha de soha nem akarná már elengedni. Villámgyorsasággal rohant el Bb8 mellett, mert alig várta hogy felderíthesse az egykori kórházat. Bb8 azonban tudta hogy már hosszú órák elteltek, és hogy Poe keresni fogja őt ha nem jelenik meg időben a hangárban. Pittyegve követte a lányt hogy tudatára adja az aggodalmait Poe-ról, a homokviharról és hogy vissza kellene érniük s Rey ekkor megállt. Arca elkomorodott, hisz a férfira gondolt és az X-szárnyúra. A vízóra amit annyira el szeretett volna kerülni. 

" Igazad van. Ez a hely megvár. Vissza kell mennünk, még mielőtt utánunk jön."- Biccentette. Eltette a vastag kötetet, és nagy léptekkel tovább ment. Szíve azt diktálta hogy gyorsabbra kellene vennie a tempót, de legszívesebben napokat töltött volna a barlangban. A napfény útját követve könnyedén visszatalált a kijárathoz, de még azért megállt egyszer.  A plafonról víz csepegett, nem lehetett tudni honnan. Alá tette a kezét, s megmosta az arcát mely a homoktól kissé koszos volt. Visszanézett a droid felé, s akkor látta hogy valami csillog... A falhoz lépett. A fal mellett kosz volt, olyan régi kosz mely megtagadt s elrejtette azt ami alatta lehetett. Rey leguggolt, és belemarkolt a porba. Régen már egyszer megtanulta hogy a porban és koszban olykor értékesebb dolgok lehetnek mint bármi. Egy másik életben..amikor még a roncsok között turkált, és úgy kereste a kenyerét. Mély levegőt vett, s lefújta a kezére tapadt port. Egy karperec volt alatta. Egy megkopott, leharcolt karperec melyen szintén a Jedik jellegzetes jele volt. Rey a nap aranyos fényébe tette hogy jobban láthassa. A karperec ezüstből készülhetett, még a régi köztársaság idején. Elég vastag volt és széles ahhoz hogy a lány tudja, hogy azt nem női kézre tervezték. Felállt, eltette a karperecet, majd előre pillantott a végtelen homoksivatag felé.

" Ideje visszamenni. Még a végén azt fogják hinni hogy örökre elmentünk. Gyere. "- Bb8 halkan felcsipogott, s előre gurult. Rey pedig hátra nézett, és megfogadta magában hogy még visszatér. Soha nem vágyott még így egy hely látványára sem. Valahogy békében érezte magát ott. Elméjében elraktározta a helyet, majd mély levegőt szippantott a forróságból és követte a droidot.